MINIMUM A HARMINCASRA KELLETT VOLNA MENNÜNK A MÁTRAHEGY TÚRÁN.
Három, a korábbi években teljesített Mátrahegy 40-em után ötödmagammal a húszasra mentem 2023.03.04-én, szombaton. Verőfényes reggelen indultunk kis csapatunkkal Gyöngyössolymosról. A rajttól nem mesze levő első ellenőrzőpontnál, a Csepegő-forrásnál alig lehetett lepkehálóval elkapni egy futót, aki füldugóval a fülében nem hallotta a pontőrök kiabálását. Selátsehall Dömötörben nyomta, mert a piros-fehér bóját sem vette észre. Kellemetlen lett volna, ha a célban sajnálattal közlik, hogy nix díjazás, mert már az első ellenőrzőpontot ki teccett hanni. Egy nem túl megerőltető emelkedővel felmentünk a Kövesbércre, ami tényleg köves volt, sőt néhol sáros is. Az ellenőrzés után egyre meredekebb, majd nagyon meredek lejtőn jutottunk le Lajosházára. A lejtő alján közvetlenül egy kb. 1,2 m magas fal van, ha netán valaki nem tudna lefékezni. A patak hídján, majd a kisvasút sínjein átkelve megérkeztünk a vendégház előtti ellenőrzőpontra. A ponton megnyugtattak, hogy az apró, barna falatkák az asztalra rakott zacskóban, amiből kettőt bekaptam, nem kutyakaja volt. Hosszadalmas, már-már reménytelenül hosszú emelkedő következett. Amikor a fák között megláttad a kék eget, azt hitted, hogy nemsokára fent vagy, de csalódnod kellett, mert egy kanyar után újabb emelkedő következett, és ez többször is megtörtént. Egy nem igazán rövid szakaszon bő sárral is meg kellett küzdeni. A Mátraházára felvezető utolsó emelkedő előtti kanyarban az egyik fába pihenésképpen a következőket véste valaki:
SZEX ITT? → NANÁ
Részemről a szexből csak a lihegés valósult meg, a beteljesülés pedig akkor következett el, amikor a kopár ágak között végre megpillantottam a parkoló szélén álló, alacsony épületek deszkafalait.
Fújtunk egy nagyot, és le is ültünk egy pados asztalhoz, miután az ellenőrzőponton vételeztünk a felaprított kekszekből. A rövid pihenés után nagy erőfeszítésembe került eltántorítanom a többieket attól, hogy valami ultrafelesleges biszbaszt vegyenek a bazárban.
Túránk lájtos szakasza következett; lefelé indultunk a sárga háromszögön. Sejtettem, de Zoli megerősített abban, hogy a túra emelkedőinek a 90%-át már legyűrtük. Trükkös áttérés volt a háromszögről a sárga keresztre; elfért volna ott egy árva szalag, de szerencsére nélküle sem tévedtünk el. Sok kiránduló jött felfelé; pazar kirándulóidő volt. Meglepő, hogy van még olyan, aki nem busszal, vagy autóval megy fel ebédelni a Kékesre. Ütemesen gyalogolva jutottunk le a Sás-tóhoz. Csak a csücskét láttuk megcsillanni, mert az ellenőrzőpont távolabb, egy bezárt büfé, vagymiaszösz teraszán volt. Amelyik lány szépen mosolygott a pontőrre, pályinkát is kapott.
Innen rögtön a kis parkolóba mentünk, majd átkeltünk a 24-es úton, és célba vettük a Rákóczi-forrást, ahol a sárga sávra váltottunk. Vakondtúrásnál alig nagyobb emelkedőn jutottunk fel a Muzsla-tetőre. Na most, ez a Muzsla, nem az a Muzsla! Nem az, amelyiken ki szoktak feküdni a túrázók a Mátrabérc túrán. Ez annak a karonülő kistestvére, de még inkább csak egy zigóta. A kis kilátója mellett székelő pontőröktől egy újabb bélyegzést kaptunk az itinereinkbe. Meredeken ereszkedtünk le Mátrafüredre. Bogi nagyon szemezett a bazársorral, de szerencsére itt nem volt nagy üzleti tevékenység. A zöld sávon folytattuk. Marasztaló sár nem volt, de látszott, hogy - feltehetően a Téli Mátra mezőnye jóvoltából – igen csak fel van gyúrva a fekete földes ösvény. Alacsony fák és cserjék között kanyarogva jutottunk el nagy örömünkre a Haluskáshoz, ami nem más, mint egy rét. A haluskák kiváló rejtőzködő hírében állnak, most sem mutatkozott egy sem. A ponton két szem szőlőcukrot csippentettünk, és nekivágtunk az utolsó, nem durva emelkedőnknek a zöld kereszten. Jobbra hegyoldal, balra semmi. Elöl mentem, valaki halkan megszólalt hátul:
- Bicikli.
- Bicikli? - kérdeztem kétkedve, majd hátranéztem.
Tényleg bicikli közelített, mégpedig kettő. Én a hegyoldal felé tértem ki, bátrabbak a semmi felé rebbentek. Kisvártatva futó csörtetett el mellettünk. Összerezzentem.
- Jaj, azt hittem, már megint bicikli! – motyogtam.
- Gyorsabb vagyok, mint a bicikli – szólt vissza a futó, és tényleg már túl is volt árkon, bokron.
Kiérve az erdőből jó volt látni mélyen lent a jellegzetes hatszögletes templomtornyot. Amilyen gyorsan a köves lejtőn csak lehetett, leereszkedtünk a rajt/célba Gyöngyössolymosra.
Örömmel láttam, hogy a művház udvarán a pados asztaloknál virslit fogyasztanak a már célba-értek. Pofára esés volt, amikor kiderült, hogy csak a 30-asok és a 40-esek kapnak virslit jutalomfalat gyanánt. Nekünk, proli 20-asoknak csak zsíros, vagy lekváros kenyér jár. Ezért említettem az elején, hogy minimum a 30-asra kellett volna neveznünk.
Jut eszembe, kicsekkolás:
- Oklevél nyema???
- Le lehet tölteni az internetről! (Röhögő szmájli.)
- Jaaa, köszönjük Emese! |
