Őrvidék 100 sikeresen teljesítve immár ötödjére, idén 16 óra 23 perc alatt, amivel teljesen elégedett vagyok.
Péntek este már útnak indulunk Janival, mert elég messze van Lukácsháza az otthontól. Bük településen foglaltam szállást a Zita Vendégházban, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Kedves vendéglátó, tiszta szobák, olcsó szállás.
Reggel korán már csodás időnek néztünk elébe. Fél óra kocsikázás után a rajtba érkezünk ami Lukácsházán a Csömöte-hegyi kilátónál volt. 7:10-kor el is indulunk, de Jani hamar visszafordul, mert nem volt biztos hogy a kocsit rendben hagyta-e. Végül legközelebb már csak a célban találkoztunk. Én menet közben tanulmányozgatom az itinert, és bizony így is sok jelzés váltás lesz hogy nem megy át a túra Ausztriába. Nagyon figyelni kell. Dny meg Ény helyett örömmel olvastam volna jobbra vagy balra irányokat mondjuk.. Kőszegdoroszlóra érve nincs szalagozás, de a leírás rendben van. Azért a következő kanyarnál picit bizonytalankodok, de a mögöttem érkező Bálint jó fele irányít. Ez után már rendben vannak a szalagok is. Cák településre érek, ahol a pincesornál kell felírni az első kódot. Utána irány Velem település, amit a (remélhetőleg) mai nap során még egyszer érintek. Ismerős út ez most, sokadszorra járok a K+-en, ahol a korábban induló sporttársakat érem utol. A P3szög meredek emelkedőjét is jól ismerem, majd a Kalapos-kői barlangnál írom fel a következő kódot. Utána maga a Kalapos-kő sziluettje állít meg egy pillanatra, majd a határsávban utolérem kedves ismerőseimet, akikkel pár jó szót váltok, majd kihasználom a kocogásra csábító lejtőt. A túra legkeményebb emelkedője következik a Z-jelzésen fel az Írott-kő 884 m-es csúcsára. Szépen felérek, az átlagom 6-os átlag fölött van. Ha ez nem így lenne akkor sem hagytam volna ki a csodás kilátást a kilátóból. Jó 7 percet nézelődök, majd a határsávban nyomulok tovább a K- jelzésen. Utolér a gyorslábú különítmény, Anna, Dóra, és Balázs. A Hörmann-pihenőig kb 2 km-t megyek velük, majd frissítőpont következik, ahol kicsit elidőzök. Nápolyi, és üdítő a jutalmam. A K3szög jelzésen haladok tovább a Kendig csúcson át. Szuper idő van, az ország legszelesebb pontján most béke és nyugalom honol. Leérek a Vörös-kereszthez, ahol Ildibe botlok bele aki éppen kéktúrázik. Kellemes kocogható út következik az Óház-tetőig, ahol a kilátóba helyezték a következő pecsétet, na nem mint ha nem mentem fel volna magamtól is. Kőszeg városára, és az osztrák Schneeberg csúcsra varázslatos panoráma nyílik. K3szög, Ko, K+ a követendő jelzések. Nocsak, a Kincs-pihenőnél még nem is jártam. Szemem a pályán, mert jelzetlen szakasz jön immár Kőszeg szélén, de az Őrvidék 100-as táblák jó helyen vannak, és a leírás is korrekt. Meg is érkezek hamar az arborétumhoz, ahol finom levessel várnak a szervezők. Bár az itinerben az volt hogy az Óház-tetőnél küldjek egy sms-t egy számra hogy kérek levest, így bíztam benne mire odaérek fogyasztható állapotban lesz, de mint kiderült a telefonszám a főszervezőé volt aki nem volt itt. Így jó meleg levest kaptam, de nem morciztam csak egy kicsit, mert elment 20 percem. Sebaj, nem verseny ez csak magammal szemben, így kicsit lemerevedve, de haladok tovább. Kőszeg belvárosába érkezek ahol a várnál nagy kiárusítás és tömegnyomor fogad. Nem is olyan egyszerűen találom meg a követendő utat, de végül meglett, és innen nagyon sokáig számomra ismeretlen utakon haladok tovább. Innentől kezdődik egy nagyon hosszú monoton rész, de mivel szép erdőbe haladok, ezért talán mégsem annyira viselt meg ez a szakasz. A K- jelzést elérve balra fordulok, és nyíl egyenes az út, ameddig a szem ellát. Tempósabban gyaloglok, de néhol bele-belekocogok, hogy kicsit úgy érezzem tényleg előre haladok és nem hátra. Elérek egy kódot, majd bal kanyar a P-jelzésen. Minden kanyarnak örülök :) Hosszan, nagyon hosszan, de egyszer csak elérek Tömörd településre, ahol bizony szerencsém van, mert a frissítő pont személyzete alig 10 perce ért csak ide. Az előttem haladóknak itt még semmi sem volt, engem viszont mennyei sonkás-tojásos, illetve szalámis-uborkás zsemlék fogadtak ásványvízzel. Jó 10 percre meg is pihentem, és mivel az előttem levőknek nem volt itt semmi, ezért nem voltam rest a harmadik zsemlét is felmarkolni amit szépen eleszegettem már útközben. Ismét végestelen hosszú egyenesek következnek, még jó hogy Jani keres hogy merre járok, így kicsit elveszi a monotonitástól a hangulatomat. Kőszegfalvára beérve már tényleg azt hiszem hogy az Alföldön túrázok, mert hosszú szántóföldön bukdácsolok Lukácsháza irányába, a nap pedig teljes erejéből persze pont engem süt. Kezdtem elunni magam, gondoltam kicsit Spartathlon híreket olvasok hogy mi újság a mieinkkel, de végül meggyőztem magam hogy ez most nem idevaló, legalább a célban lesz mivel elütnöm az időt.
Megérkezek a rajt-célba, 62 km letudva. Finom lekváros kenyeret majszolgatok, és eltüntetek vagy 5 pohár málnaszörpöt is magamban. 20 perc lett itt is a pihenő, de nem baj, ez a hosszú szakasz után nagyon kellett. Na irány a második köröcske. A Holdfény Ligetet mellőzve kicsit szomorkásan nézem a kiránduló családokat, akiket a Ligeten belül sok szépség fogad. Engem viszont a K+ után a szalagozáson egy vadász.. Tisztelettudóan köszönök, majd húzom a csíkot tovább, a választ nem vártam meg ha volt egyáltalán. A szalagok szépen elirányítanak a K-jelzésig, ahol meseszép erdőben haladok tovább Bozsok irányába. Lassan besötétedik, de a falu előtt a szántóföldön csodás naplemente fogad. 11 kondenzcsíkos repcsit számolok meg, felhő egy darab sincs. Valamiért tök jó érzés kerít hatalmába, szeretek itt lenni, élvezem a túrát a monoton részek után is. Bozsoknál zöldségleves a menü, de megint szerencsém volt. Ismét csak én ehetek ebből először, mert a többiek még túl korán voltak itt. A nagy adag gombát a pontőr hölgy éppen most szórja bele a fazékba. Ha várok 5 percet kész is lesz, ennek elég ennyi. És bizony, hamarosan mennyei illat csapja meg az orrom. A krumpli még nincs benne, de a többi kész, így teszt alanynak tökéletes voltam. Elégedettségemet örömmel nyugtázzák, és én is hálát adok hogy ismét szerencsém volt. Lámpa elő, depós cuccot amit ide küldtem megkaptam, és még nehezebbé vált ez után hátizsákom. A változatosság kedvéért 20 percet töltöttem itt is :) Innen gyakorlatilag a célig megint ismerős az útvonal, na de este azért kell ám figyelni. A K+-en Velem felé tartok ismét. Magányomat egy röfögő vaddisznócsalád zavarja meg, de nincs para végül. Emelkedő következik a Szent Vid kápolnáig. Emelkedő? Vagy 20 km-en át nem volt ilyenben részem ez előtt :) A 6-os átlag itt van a közelben, ő nem frissít, csak megy és megy. De még mindig magam mögött tartom ennyi pihenő után is. Kicsit nehézkésen érek föl a templomhoz, de a K+ emelkedik tovább, és a lábaim is átveszik a ritmust újra. Ismét a Kendig csúcsára tartok a reggeli útvonalon. Szél ismét nincs, meg-megállok csodálni a kilátást, ez mesebeli! A Vörös-kereszthez érve most egy fényvisszaverő szalagokkal jól jelzett kerékpárúton haladok tovább. Szuperül lehet kocogni, és így is teszek. Nincs gond, kedvem remek. A Zeiger-nyereg után is a Z- jelzés haladós, és bizony jó tempóban érek le a Hétforráshoz, ahol csokit és vizet kapok a pontőröktől. Pár percet rápihenek az Óház-tető mászásához, mert most rövid, ámde meredek út visz fel a K- jelzésen. Közben kicsit előre gondolkodok, és nézem a térképemen hogy vajon melyik irányban kell haladni a Z-jelzésen ez után? Szerencsémre volt fényvisszaverő a helyes úton, mert én biza a másikon mentem volna ami nem lenne nagy baj, csak kicsit kerültem volna. A Z+ jelzést meglepően nem jelzi a térkép, pedig nem is friss. Kellemes lejtős úton kocogok óvatosan. Egy jól szalagozott átkötés után immár a S- jelzés visz utam céljáig. Kiérvén a szántóföldre egy pillanat alatt nagyon hideg lett, de mivel szépen haladtam ezért nem nagyon fáztam a rövidgatya-póló kombinációban. A túl oldalt lövéseket hallok ami igen közel van. Biztonságom meginog, a lámpa fényével próbálok jelezni hogy ne lőjjenek már le itt a vége fele.. Nyíl egyenes sík úton érek be a reggel már megismert Kőszegdoroszlóra. Abban a pillanatban fel sem tűnt hogy én itt már jártam, sőt a visszafele út a S- jelzésen is teljesen újnak hatott, csak most a beszámoló írás közben néztem hogy ezt a részt is duplán érintettük :) Kisebb emelkedő van még, de pár km után beérkezek a Csömöte-hegyi kilátóhoz 23 óra 33 perckor, ami most már a tényleges célt szolgálja. Fincsi gulyással várnak a szervezők, majd a sok szép élményre gondolva elfekszek a padon, és Jani érkezése után pár óra pihenéssel hazaindulunk.
