Túrabeszámolók


Börzsönyi kék (Börzsöny Barátai)

csibaTúra éve: 20072007.06.10 13:48:15
A Börzsöny talán az egyik legszebb hegység Magyarországon, így nagyon vártam már ezt a túrát. Elõtte a Kinizsin voltam utoljára, de hát az rendesen ki kell pihenni:)
Másodmagammal vágtunk neki reggel Diósjenõrõl, és meglepetésemre nem voltunk annyian, mint ahogy képzeltem. Bár igaz ahogy megtudtam a szervezõktõl ez volt az elsõ Börzsönyi kék túra, így nézve meg azért egész szép számban gyûltek össze az indulók. Az idõ is irdatlan meleg volt végig, ami rendesen ki is vett belõlünk.
Induláskor Diósjenõn még bevásároltunk ezt azt, majd ezután sikeresen eltévedtünk, mert nem tértünk le a kéken jobbra. Gondoltuk, ez is jól kezdõdik:) Szerencsére nem volt sok plusz, és pár perc múlva már rajta is voltunk a kéken. Irány Drégelyvár felé. Az elsõ kilométerek elég izgalmasak voltak. A hét eleji esõzések rendesen meglátszottak. Lényegében óriási tócsákat kellett kerülgetni, vagy épp átugrani felettük. Szalagozás jó sûrû volt, itt eltévedni nem lehetett. (késõbb volt egy két olyan rész ahol sikerült megint eltévedni, mert nem vettük észre, hogy a kék letért, és szalag sem figyelmeztetett erre. Viszont sok helyen meg tele volt szalaggal, ahol meg volt normális jelzés. Jövõre talán kicsit jobban oda lehetne figyelni a szalagozásra). Aztán az elsõ kb 5km után megtörtént az, amit nagyon nem szerettem volna, fájdalom a jobb térdemben. Úgy látszik a hosszabb pihenõ a Kinizsi után nem volt elég. De nem akartam feladni, és szerencsére azért nem volt olyan erõs a fájás, bár Kemencénél erõsen gondolkoztam azon, hogy kiszálljak. Végül is elérkeztünk Tábor - tetõhöz, ahol megkaptuk az elsõ pecsétet. A második ep-ig lényegében együtt haladtunk egy másik emberrel, aki nem kicsit megszállott:). Egész jól telt minden, a térdem sem fájt annyira, csak ne lett volna olyan meleg. Csitári - keresztnél újabb pecsét, majd irány Kemence felé, ahol egy hosszabb pihenõt terveztünk, meg én a kiszállást:). Bernecebarátin áthaladva igénybe vettük a kutak nyújtotta szolgáltatást. Nagyon jól esett a hideg víz. Majd feltûntek Kemence házai, és elérkeztünk a 3. ep-hez. Kaja, innivaló, csoki nagyon jól esett amit adtak, és itt megpihentünk kb egy fél órára. Valahogy megpróbáltam rendbe hozni a térdemet, és végül is úgy döntöttem, hogy folytatom. A pihenõ jól esett, és a fájdalom is csökkent. Egy nagyon szép rész következett végig a Fekete - völgyben, majd fel a Pintér - bércre. Talán ez volt a túra alatt a legnehezebb rész, de végül is felküzdöttük magunkat. Innentõl már hárman mentünk egészen a végéig. Bányapusztán megvolt a következõ ep, de elõttem még akaratunkon kívül pózoltunk a fotósnak. A következõ ep az valahogy kiesett, de az igazoló füzetben ott az aláírás, szóval voltunk ott is:) Hamarosan feltûntek Nagybörzsöny házai. Itt betértünk egy kocsmába és ittunk meg pihentünk. Majd irány a Koppány - nyereg. Itt is mászni kellett azért rendesen, fõleg az a rész volt nehéz, amikor a kék jelzés a nyereg elõtt kb 1 km-el letért az erdészeti útról. Meglett a 6. ep is, majd egy kis regenerálódás után, átmászva a kerítésen indultunk tovább lényegében már fõképp csak lefelé. Itt is volt Nagy - Galla - aljáig egy két eltévedés, de nem láttunk szalagokat. Végül is sosem kellett sokat visszajönni, mert szerencsére mindig idõben észrevettük, hogy rossz úton megyünk. Majd megtaláltuk egy fa törzsén a három betûs jelszót és örültünk, hogy már csak egy szûk 10-es van hátra. Lassan kezdett sötétedni, legalább is az erdõben már néha kellett a lámpa. Azt hiszem nálam valahol itt állt be az a pont, hogy már nem érdekelt semmi, csak mentem, és követtem a többieket. Azt hiszem a térdem, meg a iszonyat meleg idõjárás hozta ki ezt belõlem. Közeledtünk Sukola - kereszt felé, de az valahogy sosem akart közelebb jönni. Mindig azt hittem, hogy már itt lesz, de sosem volt ott. Végül is feltûnt az utolsó ep, és én már nagyon örültem, hogy csak egy 3km van hátra és bent leszek. Fõleg, hogy a térdem egészen helyrejött, vagy lehet, hogy csak megszoktam a fájdalmat, és már nem éreztem, meg nem érdekelt. Innen már csak egy gyors leereszkedés volt hátra, nem épp a legkellemesebb úton, és nem épp a legkisebb tócsákkal. De feltûntek Szob házai, és nagyon boldog voltam. Itt még utolértünk egy pár embert, és sec - perc alatt bent voltunk a célban. Ahol rögtön hozták a virslit, asztalon kint volt 3 féle innivaló, szóval csuda jó volt.
Összességében egy nagyon jó kis túra volt. Köszönet a rendezõnknek az ennivalókért, innivalókért amiket adtak és magáért a lehetõségért, hogy kijöhettünk egyet túrázni. . Talán a szalagozás lehetett volna jobb, meg ne lett volna ilyen meleg (bár ezen nehezen lehetett volna változtatni:) )