Prazská Stovka (Prágai Százas) 137 km - 4250 m szinttel teljesítve 30 óra 30 perc alatt.
Ez aztán most tényleg egy EXTRÉM kihívás volt. Azóta is ha belegondolok néhány részre, erőteljesebben lüktet a szívem..
Ferivel és Mariannal utaztunk ki péntek reggel Tatabányáról a célt adó Kravare településre. Meglepően hamar kiértünk, így volt időnk még bőven a vonatig, de inkább ez mint a kapkodás.. A logisztika a következő volt a rajthelyszínre: Vonattal át Lovosicére. Na itt már problémák adódtak, mert negyed órát késett a vonatunk, így biztosak voltunk benne hogy lekéssük a 4 perc csatlakozást. De nem volt nagy gond, állítottam föl B tervet is. Nagy szerencsénkre a másik vonat is 18 percet késett, így maradt az "A" verzió. Ez a vonat a Prágai főpályaudvarig vitt minket, ott pedig kényelmesen elértük a következő vonatot, de ezzel már csak egy megállót mentünk Praha-Smíchovig. 2,5 km gyaloglás következett az iskoláig ahol a regisztráció volt. Közben hatalmas pelyhekben hullott a hó, nem győzték takarítani a prágai peremkerületben. Izgultunk mi vár ránk, a hó pedig csak esett és esett..
Megérkezvén az iskolába, még zárva volt, de volt egy kis előtér ahol le tudtunk pakolni. Én elmentem megkóstolni a helyi finom söröket addig. Milyen jó volt bentről, jó melegből nézni a hóesést.. Kb 20:30-kor visszamentem a suliba, ahol már azért volt élet, és sok-sok ismerőssel váltottam néhány szót. Rengetegen, majd' 240-en indultak a hosszú távon. Résen volt a szemem, mert mikor a regisztráció elkezdődött, pillanatok alatt kilométeres sor keletkezett. Én az elején voltam szerencsére, így megkapva itineremet volt időm tanulmányozgatni, és pakolászni. A rajt hivatalosan 23 órakor lett volna, de a sok induló miatt végül 23:22-kor indultunk el egy gyönyörű szép múzeumtól.
A ruházatom most nagy dzsekiből, és szabadidő nadrágból állt, nem akartam nagyon futkorászni, de óvatosan azért ebben is lehetett. Mindenkin spéci futóruha.. Én a biztos teljesítésre törekedtem, időtől függetlenül. Ugyanis ha ez a túra megvan, akkor teljesítem az EKUT sorozatot, ami három téli hosszú 100 km fölöttiből állt, és meseszép érem az extra díjazása, na meg persze az elismerés az ottani sporiktól..
Az útvonalról még egy picit: Az első 20 km végig Prága külső részein kering, gyakorlatilag szinte semmi szintkülönbséggel. Utána nagyon hosszú sík, unalmasabb részek következnek, kevesebb látnivalóval. Ez azt jelentette hogy a túra első 60 (!) km-ében szinte alig volt szintkülönbség. Na de aztán ami utána jött..
Őrsi Bálinttal indulunk neki a túrának. Nem beszéltünk semmit össze hogy együtt megyünk, vagy külön megyünk, de most egyelőre így vagyunk. Kacskaringós lépcsőkön át emelkedünk egy igen szép erdei parkban a túra legelején. Meglepő, mert pillanatok alatt kettő tajná kontrolá (titkos ellenőrzőpont) is akadt, aztán ezzel le is lett tudva az összes :) Átmegyünk egy váron keresztül, majd következik a 3 km-nél levő Petrinská kilátó. Ez egy óriási, majd 10 emelet magas kilátó, gyönyörűen színesen kivilágítva. Na hol volt az ellenőrzőpont? A legtetején :) Ivanát köszöntöm, ő igazolja itt jártunkat. Szerencsére máshol kellett lemenni mint ahol fel, mert másképp igen érdekes lett volna a tömegnyomor.. Továbbra is Prágában túrázunk, futók jönnek-mennek, mi Bálinttal gyalogolunk.
A problémám mindössze az volt hogy ha már egy icipici emelkedő jött esetleg, már dög melegem volt a nagykabátban. Ennek nagyon nem örültem, de később szerencsére kiderült hogy nagyon is jól tettem hogy ebben indultam el. Az MKMK túrák főszervezője Slavo érkezik mellénk, dumcsizunk kicsit vele. A 240 ember hamar eloszlik, és mire az 5. km-hez érünk, gyakorlatilag alig vannak körülöttünk, sőt van amikor senkit sem látunk. Parkokon keresztül haladunk, és figyeljük a fényvisszaverő nyilakat, mert bizony a városokban lehet a legjobban eltévedni.. Zajlik az éjszakai élet, illuminált alakokat kerülgetünk párszor. Átkelünk egy hídon a Vltava folyón, majd egy erdőn keresztül érkezünk meg az érdekes nevű Na Farkach filces ellenőrzőpontra. Bálinttal jót röhögünk, nehogy valaki hű legyen az ellenőrzőpont nevéhez, és pórul járjunk :)) Egy kisebb meredek emelkedőn előzzük vissza Slavot. Lefele jön egy igen csúszós rész, itt Bálint ellép amíg én szerencsétlenkedek. Azt hittem innen már végleg egyedül túrázok tovább. Visszajutok a Vltava folyó partjára, és a túra során először 15 km-nél haladok jelzett turistaúton a P-on egy picit. A hó folyamatosan nem esik, hanem szakad, és a környező autók már egyáltalán nem látszanak ki. Szerencsére a sok futó szépen letaposta az utat előttem.
A Spicka nevű kilátópontnál ikszelek ismét a filctollal, és gyönyörködnék a panorámában, már ha lenne. Most már 20 km-nél járok, és végleg magam mögött hagyom Prágát. Ismét unalmasabb részek jönnek-mennek, majd 22 km-nél elérem a túra első frissítőpontját Klecany-ban. Nocsak, Bálint is itt tanyázik még. Nem véletlen, ugyanis szuper meleg tésztalevest szolgálnak fel, ráadásul még repetázni is lehet. Egy helyben állva borzasztó hideg van... Bálint ismét hamarabb lelép, én még élvezem a finom meleg leves zamatát. Egy pici emelkedő után a ponttól mindössze 300 m-re van a következő filces igazolás. (amúgy a túrán összesen 40 filces igazolópont volt, plusz az élők. Aki egyet is kihagyott valami ok miatt, az kapásból 1 óra büntetést kapott a célban. Ha kettőt, akkor 2 óra, stb. Szóval igen kellett figyelni, és járatni az amúgy is fáradt szemeket).
A Klecanská kilátópont tetején egy kereszt állt, innen egész szép kilátás adódott, de a szakadó hó, és az immár kissé felerősödő szél hamar tovahaladásra késztetett.
Na, és ez után jött a túra igazán ingerszegény része. 15 km lélekromboló szántóföldi rész következett szembe széllel, és hóval, semmi szintkülönbséggel. Egy-két falun áthaladtunk, de nem pezsdült föl tőlük a vérem.. Kezdtem áldani az eszem hogy végül a nagykabátban jöttem. Messzebb Bálint kiabál vissza hogy én vagyok-e. Igenlő válaszom után megvár, és együtt folytatjuk utunkat. Jól is jön a társaság, próbáljuk eldumcsizni ezt az unalmas részt, egészen addig amíg Bálintra rá nem jön a szapora, így magam maradok.
Végre valahára elérek Kojetice településre, ahol a második élő pont van egy sörözőben. Kapok egy bónt, ezt finom meleg (forró) teára válthatom be. Sok ismerősöm pihenget itt, örülök nekik. Bálint is megérkezik, majd az ellenőrzőponton található halkrémes kenyérre járunk rá, és a különböző snackekre. Nem esik jól kimenni a fogvacogtató hidegbe, de a jó hír az, hogy hamarosan el is tehettük lámpáinkat, és végre világosban túrázhatunk tovább. A hó varázslatos tájat alkotott nekünk az éjszaka folyamán. Stankoval találkozunk szembe, szegény nem vette észre az EP-t, és gyalogolhatott vissza egész sokat. Lobkovicébe érve Bálint hódol a vasút fotózásával. Ismét hosszabb unalmas részek következnek, de így nappal hóban még ez is úgy ahogy elviselhető volt. Záborí település után immár 52 km-nél vár minket ismét egy frissítőpont. Ivana szolgál ki minket két úr társaságában. Nagyon ízlik a húsleves, és a pizza alakú különböző szilvás-lekváros-vaníliás sütik. Le is ülök a kisszékbe, legszívesebben fel sem állnék soha többet :) Persze ez nem így működik, és hamarosan megint kanyargunk jobbra-balra a szántóföldeken, és a kisebb erdőségekben immár a Z- jelzésen. Végre eljön az a pont, amit nem csak mi, hanem szerintem a mezőny minden egyes indulója várt. Lhotka u Melníka vasútállomás után megérkezünk a varázslatos Kokorínsky nemzeti parkba, ami szinte a túra végéig rabul ejt minket. 60 km-t kellett érte menni. Különböző sziklaalakzatok jelennek meg, robosztus alakukkal figyelmet vonzanak magukra. Bálint elmegy megnézni az U Krouzku barlangot, én most nem élek vele.
Egy gyönyörű tavacskához érkezünk, majd felemelkedünk egy kilátóponthoz hogy igazoljuk ittjártunkat, és még jobban megcsodálhassuk a Harasov névre keresztelt tavat. A P- jelzés valamiért le van zárva, így a saját nyilazáson haladunk egy kis darabon át, párhuzamosan a jelzéssel.
Kokorinsky Dúl egy kis üdülőfalu sok-sok panzióval és étteremmel, hiszen megannyi látnivaló van a környéken. Sziklák, barlangok, kilátóhelyek, források. Egy pillanatig nem unatkozik az ide látogató. Minket viszont vár egy étteremben, immár 69 km-nél egy szuper frissítőpont. Nem akármit szolgálnak fel itt nekünk kérem szépen. A menü neve "Halusky". Tessék csak szépen rákeresni. Mint ha nem is túráznánk, hanem csak úgy betértünk volna egy étterembe.. Ráadásul még a repeta is megengedett. De akinek még ez sem volt elég, különböző snackekkel öblítheti le a menüt.
Bálint hamarabb tovább áll, azt mondja majd utolérem, de ebben én nem voltam már biztos. Zoknicserét hajtok végre, a talpam már eléggé érzékeny volt, de így újra jobb érzés túrázni. Nagy nehezen tovább állok, majd a Hradskem kilátópont következik egy pici kitérővel a S-háromszögön. Pont találkozok visszafele Bálinttal. A probléma az, hogy egy rövid, ámde tükörjeges részen kellene valahogy felmennem, amit lehetetlennek ítélek, így valahogy bepaszírozom magamat a szikla és egy fa közé, és úgy lököm át a testemet immár biztonságos helyre. Testesebb emberek nem tudom ezt hogy oldották meg.. Visszafele szintén ügyesen megoldom, és kocoghatok kicsit lefele cserébe. Utol is érem Bálintot, és ismét együtt haladunk a P- jelzésen. Következő állomásunk a gyönyörű Kokorín vára melletti szikla, ahol filces pont található. Bálint fotózza minden szögből a várat, tényleg nagyon szép. Tovább emelkedünk a Z- jelzésen, majd a P-tanösvényre érve utolérjük ismerősömet Martint. Eközben viszont fura hangokra leszünk figyelmesek.. Az egész napi havazás miatt a fenyőfák kezdték megadni magukat a rájuk rakódott hó súlyától, és elkezdtek maguktól kidőlni, némelyik gyökerestül. Szerencsére nem voltak túl közel, de aggodalomra adott okot a szituáció..
A térkép jelzett egy piros felkiáltójeles részt, már előre paráztunk, de szerencsére mindössze egy meredek lépcsősor volt itt, jég nélkül. Kiérvén a szántóföldre a Z- jelzésen ismét intenzív havazás zúdul ránk. A Bilka nevű elágazásban filcezés közben utolérjük Lydiáékat is.
K- jelzés a követendő egy jó darabon át, hosszú völgyön keresztül. Na ez egy igen izgalmas rész volt.. Ugyanis folyamatosan kellett kerülgetni, vagy valahogy átjutni a nem rég kidőlt fákon. Ezt onnan tudtuk, hogy némelyik alatt még viszonylag friss lábnyomok voltak, vagyis ezek előttünk dőlhettek ki kis ideje. Közben hallottuk a távolban a folyamatos dőléseket. Biztonságérzetünk eléggé a béka hátsója alatt volt.. Leérünk a Poklicky elágazásba, ahol Bálintnak megmutatom a három fele menő K- jelzést amit még itthon szúrtam ki a térképen. Szerencsére informatív a tábla, és jó fele haladunk tovább. Végre kijöttünk ebből a völgyből, és ismét emelkedünk.
A S- tanösvény jelzésre váltva elhaladunk a "Fáraó" névre keresztelt nagy sziklaalakzat mellett.
Mseno település szélére érve vár minket egy picit a megnyugvás. A 86 km-es pont ismét frissítő egy sörözőben, ahol finom meleg levessel juttatunk magunkba újabb energiát, majd süteményekkel vezetjük le a levest.
Sokan pihennek itt, mi is kicsit elidőzünk, de ezek mind kellenek, mármint én így érzem. Tovább haladván egy darabon még a szerencsére jól követhető S-tanösvény jelzésen haladunk. Egy kilátópontnál elbizonytalanodunk viszont, mert más irányból érkeznek ketten, de végül összerakjuk a képkockát hogy eltévedtek, és mi vagyunk a jó úton. Na és aztán hamarosan jön ismét a nemulass. Az U Bludiste elágazásnál egy mindössze 1 km-es kis kört kellett tennünk, de ebben nem volt kegyelem. Meredek lefeléken kellett nagyon óvatoskodni, mert a hosszú távosok mellett a rövidebb távosok is kijárták, így nagyon csúszott. De a legdurvább a Tutanchamon szikláknál volt. Ugyanis egyszer csak egy nyilazás élesen mutatott balra fölfele. Na de kérem ez sziklamászás. Ráadásul tiszta tükörjég volt, és a kis lánc sem segített sokat. Mi legyen? Nagy szerencsére Bálintnál volt hómacska. Felvette, és pikk-pakk fent volt. Utána ledobta nekem. Vicces, de én még sosem használtam ilyet, így Bálint instruált a fölvételéről fentről. Miután sikerült megoldanom, nem kicsit izgulva, de gond nélkül felértem a szikla tetejére. Nagy segítség volt most Bálint. Letudva az izgalmakat befejezzük a kis kört. Innen jó hosszan a S- jelzésen haladunk tovább. Mielőtt hamar belefeledkeznénk a nyugalmas részbe, hamarosan újabb kihívás következett. Egy nyomtávos úton haladunk, immár a második éjszaka. Szombat este 23 óra körül lehet. Ismét elképesztően sok frissen kidőlt fa akadályozza utunkat. Ami viszont hamarosan következett az tényleg durva volt. Szótlanul haladunk, majd egyszer csak mondom hogy stop! Fura nyikorgó hangra leszünk figyelmesek. Futás!! 5 mp múlva a fa pontosan oda dőlt ahol álltunk. Ha ott maradunk, ez a beszámoló már nem születik meg..
Irány tovább, mit tudunk tenni az erdő mélyén.. Ráadásul következett a Kamenny úl. barlang. Ismét teljesen tükörjeges részen kellett felmászni, a lánc valamennyit segített. A filces ponthoz még a barlang belsejébe is be kellett mászni. Lefele viszont elhagyott minden erőm. Bálint óvatosan lemászik, és kérem hogy segítsen, mert hiába tenném a lábamat ide-oda, nincs stabil fogás. Nagyon megijedtem, minden lépésnél kérdeztem hogy hova tegyem a lábaimat. Nagy nehezen leóvatoskodok, szerencsére baleset nélkül. A S- jelzés végestelen hosszan kacskaringózik, rám pedig rámjön az álmosság. Kicsit leülök a hóba, és megbontom gumicukromat. Aztán rájövök hogy jobb inkább menet közben eszegetni, mert nagyon hideg van, kb -7 fok.
Mire elfogy a gumicukor, már 112 km-nél járunk, a Nedvezí kilátópontján gyönyörködünk éppen. A holtpont elmúlik, hamarosan Bálintnál jelentkezik, próbálom ébren tartani, és különböző túrás sztorikat húzok ki belőle.
A Pusty zámek vára következik. A változatosság kedvéért megint tükörjeges a mászás. Lefele ismét stresszelek, Bálint segít. Most már kezd sok lenni ez az állandó ijedezés. Ráadásul az itiner szerint még két vár (rom) van, már előre félek. Előtte viszont elérünk egy frissítőpontra. 107 km-nél Zaksín településen egy étterembe szervíroznak ismét nagyon finom meleg levest. Erre most nagy szükségem volt, na meg a megnyugvásra. Amúgy elvagyok, nincs különösebb problémám, tudtam hogy teljesíteni fogom a túrát. Ez után nem esett jól a csontig hatoló hidegbe kimenni. Emelkedőért epekedtem hogy kicsit hőt termeljek, de helyette hosszasan haladunk az aszfaltcsíkon. Jön a következő várrom.. Cap, vyhlídka. Kicsi oda-vissza rész ez, visszafele jönnek is ismerősök, nem sokkal vannak előttünk. A földön látok egy darab hómacskát, de nem veszem föl, lehet hiba volt. A várhoz fölfele szerencsére szélesebb út vitt fel, és fontos hogy nem volt jeges. Lefele viszont csúszott eléggé, de ügyesen, óvatosan leértem, magamat is meglepve. Már csak 12 km választ el minket a hőn áhított céltól. Ebben még van egy 4 km-es nagyobb karika. A Vlhost 614 m-es hegyre kapaszkodunk fel, de Olafhoz képest meglepő, hogy végül a hegy legtetejére nem mentünk fel. Amúgy csak pár méterre voltunk tőle. Megleljük filces igazolásunkat, majd meredek lefele következik. Szerencsére gond nélkül leérünk, bár csúszott ez is. A kis oda-visszán a még fölfele igyekvő sporikat üdvözöljük.
Utolsó frissítőpontunk következett, nyílt részen egy sátorban. A pontőr ismerős, tudtuk hogy finomságok várhatóak. Az viszont minket is meglepett, hogy forró fasírt várt minket korlátlan mennyiségben. Nyámm! Le is ülök a padra, nem érdekel milyen hideg van. Háromszor szelek magamnak a finomságból, majd meleg teával öblítem le. Azt már mondanom sem kell hogy ezer féle finom snack is megtalálható volt itt, vittünk is magunkkal mindenfélét. Egyetlen egy komolyabb mászásunk volt már csak, az 552 m magas Ronov hegy tetején levő várromot kellett még fölkeresnünk. Kiérvén egy szántóföldre, már kesztyűben is csonttá fagyott a kezem. Hiába, már vasárnap hajnal van. 1 km-es oda-vissza volt, lefele legalább 5 sporttárs óvatoskodott. Felmászván a várba utolsó, 40. filces pontunkat is megleltük, majd visszafele ismét elég para volt a lefele, de a seggen csúszás és a tüskebokrokba való kapaszkodás megmentett egy komolyabb balesettől. Visszaérünk az elágazásba, nagy levegő, huhh.. 2 km várt ránk. Kocogásra váltunk, és a végén még két sporttárs mellett elfutunk. Végül vasárnap reggel 5 óra 52 perckor, 30 és fél óra menet után megérkezünk a hőn áhított iskolába, ahol a főszervező Olaf ellenőrzi hogy mindenhol helyes filccel igazoltunk-e, és nincs-e kimaradt pont. A teljesítés sikeres, megkapjuk díjazásunkat, és mindkettőnket felhívják a porondra, ugyanis sikerült az EKUT mozgalmat is megcsinálnunk. Ez, mint írtam az elején három téli 100 km felettiből adódott össze. Összesen 381 km - 15.850 m szintkülönbséggel. Gratulálunk egymásnak Bálinttal, szépen összedolgoztunk! |
