Téli Mátra XL
Szombat: Téli Mátra XL - 40,5 km - 1599 m szinttel - 5 óra 23 perc alatt (ezt elég rendesen kipörgettem)
Tömegközlekedve utaztam le, a vonat még pontosan érkezett Gyöngyösre, aztán jöttek a kalamajkák.. A 7:00-s busz végül 7:23-ra érkezett be, a 7:10-es szervezői oldalon feltüntetett különbusz pedig nem létezett.... Ennek azért nagyon nem örültem, mert a túrán számítana minden perc hogy hamarabb tudjak elindulni a hatalmas tömeg miatt. Végre odaérvén a rajtba pedig rámjött a rámjöhetnék, ez által persze még később tudtam elindulni, mert kőkemény sorállás volt "ott" is.
Így végül csak kerek 8:00-kor tudtam elindulni, sejtettem hogy ennek meglesz a böjtje..
Mátrafüredről még gond nélkül kiérek, aztán jött a Z- jelzés. Több ezer ember után vajon mi várt rám? Katasztrófa.. Bevallom nem sokat tudtam a jelzésen haladni, mert az szó szerint járhatatlan volt, így a túra előtt még nem létező, de most már igen kitaposott kis ösvényeken csalingáztam az ágak, na meg a rengeteg ember között. Alig vártam végre hogy kiérjek a kőbánya széléhez, itt már kiszélesedett az út, de a sár olyan ipari méretet öltött hogy néha a teljes cipőm komplett massza lett. Lajosháza előtt meg megérkezett a túra másik nehezítő tényezője a jég.. Hatalmas pereceléseket rögzítettem vizuálisan, néha nekem jobban fájtak a látottak mint a mosolygósan felkelt túrázóknak. Csúszásgátló nincs nálam, nem szoktam vinni. Lajosházára (6,4 km - 00:45) érve pecsét aztán futás tovább. Már elfáradtam a sok előzgetéstől és a terepviszonyoktól.. A S4 meredekjét meggyaloglom, majd bár még emelkedik az út, felpörgetem a tempót ismét. Dudás Attilát érem utol, dumcsizgatunk kicsit. A túra legjobb része a S- P+ dózerútja volt, de ez mindössze alig 1,5 km-ig tartott. A P+ sunyi hosszú emelkedője, na meg a tömegnyomor rendesen szívta az energiámat, de nem hagytam magam. Hamarosan viszont hatalmas szívás jött. Az eddigi jól járt utat az erdészeti járművek teljesen tönkretették, és a kedves "urak" arra sem voltak képesek hogy legalább a szétkaszabolt fákat elvigyék a turistaútról. Öröm az ürömben hogy jeges volt ez a rettenet, de ha felszárad és saras lesz, nem sok kiránduló fogja ebben már örömét lelni.. Én sem nagyon leltem, mert szinte lehetetlen volt előzni, különböző balettmozdulatokkal próbáltam utat törni több-kevesebb sikerrel.
Végre Mátraszentimrére érek (14,1 km - 1:45). Rávetem magamat egy nutellás kenyérre, majd az itt leledzett sót is ipari mennyiségbe habzsolom. Irány tovább.
Na hurrá, innen már csak a gyorsabb gyalogosokat, és a futókat előzgetem. Egy igazán komoly kihívás maradt, a tükörjég. Ő viszont nem viccelt, és egyre jobban próbálta megnehezíteni a dolgomat. A Darázs-hegyre felcaplatás után a szél is megmutatta igazi arcát, és kegyelmet nem ismerően kaptam oldalról az ívet. Az úton szinte lehetetlen volt tempót menni, minden erőmmel azon voltam hogy nehogy dobjak egy piruettet.
Galyatetőre érve (19 km - 2:25), meglepően vettem észre hogy nincs pontőr, mindössze egy pecsét van kihelyezve. A mindössze egy fél literes kólám kezdett megcsappanni, és a luxus turistaházba sem mertem bemenni ilyen mocskosan, így maradt a tartalékolás, bár a Vörösmarty-th még igen messze volt.
Jó hosszan most K+ a követendő, ezen végre szépen tudok futogatni egy darabig. A Z4 elágazása után emelkedik a dózerút, egész sokáig kifutom jó pár futót elhagyva. Végül a Csór-hegy oldala következik, ahol ismét önellenőrző pont van. Hm.. Ennyire megcsappant a szervezői létszám?
Leérvén a Mátra-nyeregbe természetesen a K- jelzésen haladok a főút mellett, és még így is megelőzöm azokat a futókat akik épp csalnak az aszfalton. Jókat kacagok ezen. Végre elérem a Vörösmarty-turistaházat 26 km-nél, ahol után tudom tölteni flakonomat finom meleg teával. Egy csokit is elveszek, és akármilyen hihetetlen a Kékes tetejéig nem bírtam megenni, csak úgy megbontottan lifegett a kezemben :) Bejöttek a rövidebb távosok ismét jön a kerülgetés. A P+ hol emelkedik hol síkban megy, de végig kifutom a Pisztrángos-tóig (29,5 km - 3:45). Most pedig jön az igazi nemulass', a Kékes mászása.
Mivel nincsen hó, viszonylag könnyű kielőzgetni a sporikat, de az egész út tiszta tükörjég, így kétszeresen nehéz a csúcshódítás. A Sötét-lápa nyeregbe felérvén a K- jelzésen óriási szélvihar kerekedik ismét. Lassan úgy érzem magam mint valami expedíciós kalandon, ahol megy a küzdés a csúcshódításért. Túlöltözve se nagyon voltam mondjuk.. Felérvén a Kékestetőre nagy megkönnyebbülés a síházban finom meleg teát kortyolgatni. A kajára rá sem bírok most nézni, azt a szerencsétlen csokit próbálom begyömöszölni magamba amit a th-nál kaptam még lent. Innen még 8,3 km a cél. Viszont a tempósabb futás helyett maradt a totyogás sok helyen, mert még mindig a jég az úr.. Komoly eséseket láttam a sporiktól, nem akartam így járni.. Azért próbáltam odatenni magamat. A K-P- elágazásnál bejön a másik rövidtáv, így aztán megkétszereződik a tömeg. Szerencsére jófejek voltak a sporik és türelmesek, így nem volt gond az előzgetéssel. A végefele utolérem druszámat Danit, így az utolsó 5 km-t már együtt futjuk meg. A 746 indulóból 29.-nek sikerült beérni, úgy hogy 5-en 1 perccel, 5-en kevesebb mint 10 perccel mentek csak jobbat. Ejj, ha 7:00-kor el tudtam volna indulni... Nem baj, szerintem így is tűrhető lett.. |
