Sárkány-völgy Maraton: 41 km - 1200 m szinttel - 5 óra 43 perc alatt
Sajnos logisztikailag Pestről igen későn lehet lejutni kockázatmentesen a rajtba, így végül a túrán csak 9:28-kor tudtam elindulni. Az időjárás már tökéletes, a nap ontja sugarait. Hamar rájövök, a futódzsekibe, és a pulóverbe bizony túlöltöztem. A mezőnyzárók már úton Hevér, és Vincze urak képében. A feladat az hogy utolérjem őket mielőtt a távok elválnak, hiszen onnantól már kénytelenek szalagokat is szedni, nekem meg akkor már végem :) Óvatos kocogás-gyaloglás kombinációval indítok, figyelvén a kódokat és a szalagokat. Végül a Sárkány-lik után érem őket utol, ahol a 25-ös táv már másfele megy. Zoli mondja is hogy még pont időben érkeztem :) Pár szót váltunk, majd a tempóm nem akar alábbhagyni, és haladok tovább. Mónikáékat érem hamar utol, szólok nekik hogy figyeljenek mert a seprűk igen közel leledzenek. A S- jelzésen kocogva igen érdekes helyen vannak a szalagok az erdőben, nem értem, mert a jelzés egyértelmű. Lehet valaki jókedvében volt? Engem nem vezetnek meg, kocogva érkezek meg Balatonfüredre, a Léna Borozóhoz, ahol utolérem Átol Csabit, Évikét, és Szél Lacit. Egy 500 Ft-os bónt kapok, amire keveset ráfizetve egy kori sört rendelek, és lehuppanok a többiekhez kicsit dumcsizni ebben a szép időben. Jó lenne még maradni, de a serkentő nedű után tovább állok, és jön a Z- Z3 jelzéseken a Jókai-kilátó megmászása. Feljutván a csúcsra a kilátózást most kihagyom, majd a Kék Balaton túrán ígérem bepótolom. K+, majd Z+ jelzések a mérvadóak, egyre több hosszú távost érek utol a késői rajt ellenére. A Koloska-völgybe leérve egy gyönyörű sziklaképződménynél van a kód, majd a meseszép völgyben a P- jelzésen érkezek meg a Koloska-völgyi frissítőponthoz, ahol Ildi, és Benjámin tett ki igazán magáért. Habzsi-dőzsi felsőfokon. Medvehagyma leveleket majszolok, és szintén medvehagyma krémes kenyereket, sárkányos sütivel leöblítve :) Innen nem lehetett csak úgy pikk-pakk továbbmenni. Természetesen induláskor még egy szendvicset összeborítok, amit még menet közben elnyamnyogok. A Koloska Csárdában igen aktív az élet, egyszer el kellene ide jönni csak úgy kirándulni-kajálni. Na de most jön a nemulass'. A Balaton-felvidék egyik leghardcoreabb emelkedője jön, fel a Péter-hegyre a K-en. Ver a víz, a kabátban bizony nem kicsit melegem van, de nem állok meg, csak miután felérek a 315 m-es csúcsra. Csopakon lesz közkút, így nyugodt szívvel döntöm magamba az üdítőt fenékig. Óvári Gyurit érem utol, pár szót dumcsizunk, majd tovaszökellek, és Csopakig meg sem állok. A közkutat jópáran letartóztatjuk, életmentő bizony. A következő mászás a Csákány-hegyi kilátóba visz, ez sem könnyű emelkedő. Felérvén megint nem kilátózok, meghagyom a Kék Balcsira szintén, helyette Balázsnál és Vikinél veszem el igen különleges ízű müzliszeletemet, akik most a pontőr szerepében voltak. Ez után figyelek, szalagozott rész jön, nincs gond, szépen lengedeznek, vezetve utamon. Kicsit enerváltnak érzem magamat, az útvonal is most kissé unalmasba csap át, mindössze egy kecskefarm ad indokot a nézelődésre. A Király-kúthoz érve vizet innen nem tudok szerezni. A Po jelzésen érkezek a Park Bisztró bejáratához, ahol sok-sok ismerősöm jegyzeteli épp a kódot. Egy srác kocog utánam szótlanul, nem bírja sokáig. Hosszasan Z+ a követendő, utolérem Kovács Andrisék csapatát, akik most a kutyust is jól megsétáltatták. Egy szép parkban vár túránk utolsó frissítőpontja, ahol ismét elképesztően sok féle finomság vár, finom teával megspékelve. Persze innen sem lehetett csak úgy tovahaladni. A veszprémfajszi kálvária az utolsó megmászandó dombocska, ahol másodszorra is találkozok Zalánnal és Zsófival akik a rövidebb távon vitézkedtek.
Kód megvan, kilátás meseszerű, az utolsó 4 km már kevésbé, de valahogy vissza kell érni Nemesvámosra. Szántóföldön kanyargok jobbra-balra, végül megérkezek 15:11-re a célba. A késői rajt ellenére kifejezetten jó időt sikerült menni, talán túl jót, mert vár még rám két nap.. Andrisnak köszönöm a fuvart hazafele! |
