Túrabeszámolók

Iszkiri 110 km - 2808 m szinttel - 16 óra 23 perc alatt

Úgy voltam vele nem akartam 7-kor elindulni, így végül kereken 8 órakor rajtoltam el. Nem sokat vacakoltam, kocogó tempóval vetettem magamat be a Vértes erdejébe. Csákányospusztáig a K- jelzés volt a követendő. Innentől a jelzetlen, sunyin emelkedő aszfaltúton kocogtam végig egészen a Körtvélyespusztai elágazásig. Még az aszfalton elhúzott mellettem Hegedüs Csaba, gondoltam többet ma nem is látom. Az első ponton Sissy, és Jani pontőrködött, és mindenféle finomságból választhattam máris 5,6 km után. Jó hír, hogy 13 km múlva ismét kell ezt a pontot érinteni. A sokszor járt K+-en iramodok tovább, majd a Z- jelzésen mászok fel egy intenzívebb emelkedőn egészen a Határ-hegy csúcsára, ahol szúróbélyegzővel igazolom ittjártamat. Előtte még megelőz Bernáth Geri, igen jól nyomja az ütemet. Most már érem sorban utol a korábban indulókat, és szerencsére sok-sok ismerőst is köszönthetek. Jól futható úton tempózok egészen a Mátyás-kútig, majd megkapva pecsétemet robogok tovább a Szarvas-kútig. Innen gyaloglós emelkedő következik a K-en, majd a Vitány-vár aljánál rengeteg fakidőlés nehezíti utamat. A feljegyzendő kód is előbb volt picivel mint az itinerben, mert egyszerűen lehetetlen lett volna tovább haladni, akkora szintű pusztulás történt. Felóvatoskodom a Vitány-vár csúcsára, majd tempósabban lehet tolni egy darabig, amíg visszaérek Sissyhez és Janihoz újra. Immár 18 km-nél járok. Ismét belemarkolok a finomságokba, és a flakonba kapok még Kofolát is. Következő pont a Körtvélyesi-kilátónál leledzett. Itt volt egy pici oda-vissza, Csabi és Geri nem sokkal van előttem, találkozunk is. A Mária-szakadék tetejénél Rakk Gyula fotóz, és pecsétel, majd robogok is tovább végig a Mária-szakadékon. Szerencsére a bedőlt fák már a múlté, szépen lehetett végig haladni a völgyben. Csákányospusztához érek, megkerülöm a jelzéseken a nagy rétet, majd immár visszaérve a reggeli útba érkezek vissza Szárligetre a közösségi házba, ami a rajt is volt, meg egyben a 26 km-es ellenőrzőpont is. Kerek 3 óra alatt tettem meg eddig az utat, hú ez elég erős. Itt utolérem Zolit is, aki az elején rajtolt, de igen jól halad. Végre beválthatom a rajtban kapott bónt. Hot-dogos ismerősömmel köszöntjük egymást, és már csinálja is a finomságot, amit jól ízűen megkajálok, és veszek mellé még egy jó hideg citromlevet is.

Körülbelül 10 perc igen jól eső pihenő után indulok is tovább. A nap már keményen bontogatja szárnyait, a nyári idő garantáltnak tűnik, én is egy pólóban és rövidgatyában tolom. Innen 21 km-en keresztül a K- jelzés a követendő. A település után Botos Istvánnal dumcsizunk egy kicsit, majd erőteljes emelkedő jön a Zuppa-nyeregig. A tetején érem utol Zolit, akivel Nagyegyházáig dumcsizunk, majd az aszfalton tovább kocogok ismét egyedül. Egyelőre nincs probléma, minden rendben. Hosszas szántóföldes rész jön, majd erdei úton érkezek a Somlyóvári kulcsosházig, ami előtt Annát és Lacit érem utol. Kód van, Annától meg is kapom a tollat, így fel is tudom jegyzetelni. Tornyópuszta pont egy maratoni táv, 42 km-nél vártak a pontőrök. Mindenféle rágcsából lehetett választani, de ami igen fontos, volt folyadék utánpótlási lehetőség is. A málnaszörp volt a befutó, ezt is töltöm flakonomba. Krisztát, és Erikáékat előzöm, akik azért már belefutnak a túrába.

A maradék 5 km még jól telt Koldusszállásig. 48 km-nél járok, kerek 6 óra alatt. Innentől viszont a S- jelzésen felfele igen intenzíven elkezdte jelezni a vádlim hogy köszöni szépen neki elég volt a futásból, csipkelődős hangulatba került. Mondjuk ezt a hosszú emelkedőt amúgy sem futottam volna meg.

Visszaállok erősebb gyaloglásra, messzebb Vörös Gergő futkorászik-gyalogol. Nagyon alattomos ez a S- jelzés. Nem erősen, de folyamatosan, hosszantasan emelkedik, szívva az energiát a napsütéssel együtt. A tetejénél utolérem Gergőt, elpanaszolom gondjaimat, kapok tőle egy magnéziumot, de sajnos ettől sem lettem gyorsabb nagyon. A rémesen hosszú egyenes úton érkezek el 57 km-nél a Szent Péter-templom romjához, ahol még 15 perccel 8-as átlag alatt voltam. Innen viszont már tényleg óvatosba nyomtam lefele, de így is utolértem Harrer Tamást, és Kovács Ádámot. A baji szőlőhegy szélén meglepetés pont, Hegedűs Csabi jött ki a verdával, és kapunk tőle sós rágcsákat, és a folyadékot is után lehet tölteni. Baj településhez elérve immár hármasban gyalogolunk tovább, azért a tempó így is megvan. Együtt érkezünk meg Tatára az Est Mozihoz, (64 km) ahol a korábban indult futókat véljük felfedezni, akik már túl vannak a tókörön, és immár visszafele veszik az irányt.

Itt is beváltom a bónt amit a rajtban kaptunk egy lime-os üdítőre. Kicsit leülök, a lábak nincsenek valami fényesen :( A többiek tovább indulnak. A következő feladat a Tatai tó megkerülése volt, ez 7,5 km. Rájövök hogy cuccaimat itt hagyhatom, hiszen kb alig 1 óra múlva újra itt leszek. Amit kell vinnem, a pecsételőlap, és az üdítő amit vettem. Mennyivel könnyebb zsák nélkül most haladni. A srácok nyomába eredek, bele-belekocogok, gyaloglok felváltva. A tókörön kettő szúróbélyegző került kihelyezésre, szerencsére mindkettőt könnyen meg lehetett lelni. Iszonyú tömegnyomor van, a szép idő a kirándulókat is idevonzotta, de ez érthető. Utolérem a többieket, majd tovakocogok, a mozinál úgyis találkozunk. Ezzel a felváltott futós-gyaloglós kombóval érkezek vissza a mozihoz. Így is kevesebb mint egy órába tellett a kör, az üdítő pont elég volt. A rajtban még ide depóztattam a fejlámpámat, pulóveremet, energiaitalt, és két csokit. Keresem-keresem, nem lelem a depós cuccomat. Na ne már!! Negyed óra múlva sem lelem, így a pontőrökkel felhívatom Csetneki Sanyit, aki mondja hogy ott maradt a rajtban, elvileg a csomagmegőrzéses részre került, pedig én tényleg úgy emlékeztem hogy a Tatai részhez raktam. Na ez fasza.. Nagy szerencsém van, mert Harrer Tomimak kettő lámpája van, így az egyiket oda tudja nekem adni, és az időközben minket utolért Anna, pedig felajánlja a másik pulóverét, ami vicces, mert nagyon kicsi rám, de mit számít ilyenkor. Nagyon jól estek a segítségek, közben Drabik Kriszta is megjött, neki is elpanaszolom a gondomat, ő is egyből felajánlja a segítségét, de most már van mindenem. Jó érzés volt, hogy ennyi segítő ismerőssel vagyok körülvéve. Beállunk a sorba, kell venni üdítőt éjszakára, Tomi és Ádám pedig sörözik. Na persze pont most lett szünet a moziban, így legalább 6 ember volt előttünk, akik különféle dolgokat kértek. Megint pikk-pakk elment 15 perc.

Ez után kiülünk enni-inni, ekkor kapcsolok hogy nekem még van két szendvicsem. Egyiket odaadom Tominak és Ádámnak, nagyon ízlett nekik, jól esett nekem is kicsit segíteni. Itt is el voltunk legalább negyed órát, de ez egy igen fontos pont volt, ha innen tovább indulunk, nagy valószínűséggel már biztos teljesítők leszünk.

Innen Tamással és Ádámmal haladunk immár visszafele, Szárliget irányába. Gyaloglunk, na de azt igen tempósan. Érzem hogy be-beszól még a vádlim, de tudom hogy ha gyaloglok akkor nem lesz már baj. Viszont hamarosan tényleg Baj lett, ami a település neve :)

Szerencsénkre Hegedűs Csabi épp lent volt megtölteni a flakonokat egy közkútnál, ez által frissíthettünk a kocsiban található finomságokból. Hoppá, most már sütik is vannak! Kókuszgolyókat majszolok, nyámm. Kapunk mellé sört is, én most egy gyümölcsöst választok, és a szőlőhegyig menet közben isszuk meg. Közben elhalad mellettünk Csabi, majd hamarosan visszaért a helyére, természetesen ismét lejmolunk kókuszrudat meg süteményeket :) Jöhet a Baji kálvária mászása. A lámpákat bekapcsoljuk, Anna pulóverére végül nem volt szükség, a tempó melegen tartott, de ezt persze nem lehetett előre tudni. Közben sorban jönnek az ismerős-ismeretlenek, akik még Tata felé haladnak, buzdítunk mindenkit. Jó a csapat, a rém hosszú S- jelzésen sem kómázunk be. Már vártam a Koldusszállásra levezető szerpentines lejtőt, ahol végig kocogunk kicsit. Lefele mennyivel jobb érzés itt haladni.. Szerencsére a hűvös miatt a vádlim is kezd beállni, és már nem csipkelődik, hanem a kocogás is kényelmesen megy. Koldusszállásnál már 88 km-nél járunk.

Következő pontunk Tornyópuszta. Előtte meglepő módon összeszedjük Hegedüs Csabit, aki végül velünk tart, így már négyesfogatban haladunk az éjszakában.

Megváltás elérni Tornyópusztát! Egyből lerogyok a padra. Van jó kis porleves, meleg tea, kóla, rágcsák, és a srácok nagyon örülnek a kávénak is. A levesből kérek repetát is, hiszen még 16,5 km vár ránk immár frissítés nélkül. Viki és Balázs igen jó pontőrök, mindent kapunk, és jókedvűen haladunk tovább. Időközben Anna és Laci érkezik, de mi pont már indultunk tovább. Somlyóvárig most szinte végig emelkedünk, de kb 6-os átlaggal repesztünk fölfele.

Meglepően a kód ugyanaz mint reggel volt. Innen kellemesen lejt az út, nem vagyunk restek bele-belekocogni. Nagyegyháza előtt igazi koncert vár minket, az előadók a békák. Csabi mondja olyan mintha valami ház folyamatosan riasztana :) A faluba érve már igen hűvös van, de most már csak azért sem veszem fel a pulóvert. Az autópálya alatt áthaladva már csak egy emelkedő választ el minket a céltól, amit erős gyalogtempóba abszolválunk is, és hamarosan célba is érkezünk, 0:23-kor. Ha 7-kor indultam volna, még aznap célba érek, de nem nagyon izgat ez most. Átvesszük megérdemelt díjazásainkat, majd jól eső pihenő veszi kezdetét. Közben beérkezik Botos István is, aki kedvesen felajánlotta a hazautat, köszönet érte. Tamásnak meg Ádámnak pedig a jó kis társaságot! Immár 7x-es teljesítője lettem az Iszkiri 100-nak!