Bakony 50 (52 km - 834 m szinttel - 10 óra 03 perc alatt)
Hétfőn hajnal 3-kor rémisztően szól az óra. Feltápászkodok, igen nehezen megy az összekészülődés, de ha már a lábamat kiteszem az ajtón, onnantól nincs menekvés. Ez meg is történik, és hamarosan már robog velem a vonat. Szárnál felszáll Áron, és együtt érkezünk Tatabányára, ahol Márk kocsijába bepattanva haladunk immár Herendre. Gond nélkül odaérünk, és benevezünk. Kerek 7 órakor indultunk neki a túrának. Áron végül a rövidebb távra megy, így Márkkal túrázzuk végig a napot. Szép színes térképvázlatot kapunk, nekem végig a kezemben van, jól lehet rajta tájékozódni. Az első pont 5 km-nél van, addig szinte nyílegyenesen a S- jelzést követtük, természetesen nem az aszfalton, hanem mellette a helyes ösvényen. Ez után P+ következett. Csalafinta jelzés volt, sokszor elbújt előlünk, így nagyon kellett figyelni hogy a helyes úton maradjunk. Hatalmas medvehagymák között haladunk a látszólag is igen kevésbé ismert turistaúton. Beleérünk a P- jelzésbe, amin balra fordulunk. Márknak mesélem hogy jó pár hónapja jártunk itt Orsival, szakadó esőben, Imre 40-esén. Azt is közlöm hogy hamarosan patakátkelés következik, amivel akkor igen megszenvedtünk, de a jó idő miatt remélhetőleg most nem lesz gond. Leérvén a mederbe bizony a patak iszonyúan meg volt duzzadva meglepően, így elég szenvedősen, de átkeltünk rajta. Persze cipő beázás nélkül nem tudtuk megúszni. Utolérjük Ferit és Mariannt, akik szintén Iszkiri 110-eztek előtte. Leérvén egy völgybe megmutatom Márknak, Orsival hol tévelyegtünk, de érthető, mert a régi P- jelzést eszük ágában sem volt leszürkézni továbbra sem a jelzésfestőknek. Most már tudom merre visz az új út, és gond nélkül érünk bele egy széles dózerútba, amin sokáig haladunk a P-K- elágazásig. Innen nagyon sokáig a K- jelzés a követendő. Érdekes, de ezen a részen én még sosem jártam, figyelek is mindenféle újdonságra. A 2. EP Németbánya település szélén volt, 18 km-nél. Eszünk egy csokit a sajátból, mert ellátást itt sem kaptunk. Márknak megjegyzem, hogy a pont nyitvatartások igen viccesek. A 42 km-es pont ha 6-kor indultunk volna, 4,2-es átlagra nyitna :) De mivel így 7 órási indulással is 6-os átlaggal nyomjuk, még bőven a pontnyitás előtt vagyunk, pedig azért nem szedjük szét magunkat nagyon. A másik érdekesség hogy van egy felsorolás, hogy melyik helyre milyen időben érdemes megérkezni hogy még pont szintidőbe érjünk be. Ezek perc formátumban vannak megadva. A 42 km-es pontra 634 perc, majd a célba 774 perc alatt kell megérkezni :) Németbánya után utolérjük régi ismerősömet Bátor Ferit, akivel kicsit nosztalgiázunk a régmúltról. Ez után ismét ketten maradunk, és egy igen szép völgyben csatangol tovább a K- jelzésünk. Városlőd előtt utolérjük Jaskó, és Horváth Verát, akikkel szintén dumcsizunk egy jót. Beérvén a faluba 28 km-nél végre frissítőpont következik. Teljes kiőrlésű kenyeret majszolhatunk lilahagymával megspékelve, és citromos teát is kaptunk. 4 kenyérig meg sem álltam. Ez után Márkkal sörözünk még egy darabig, addig a csajok tovább állnak.
Ráérünk, hadd menjen a francba az a 6-os átlag már :) A település után baki az itinerben, S- jelzést ír követendőnek, de az elágazásban egy darab jel sincs, viszont balra kell fordulnunk. A jelzés csak jó 200 m után érkezik teljesen másik irányból. Megmásszuk a kálváriát, majd felmászván egy nagy rétre, igen impozáns kilátásunk lenne ha a szaharai homok nem rondítana bele az összképbe. Nagyon meleg lett, 27 fokban túrázunk tovább!! A S+-en tovább emelkedünk, és így érünk fel Áron kedvenc hegyére, a Kakastaraj 528 m-es csúcsára. Meg is állok ezért technikai szünetre :)
Elhagyjuk a csajokat újra, majd a P+-en lejtünk egy kidőlt fás részen bele a P-ba, amin egy éles jobbkanyart véve mászunk tovább, hogy a dombtetőről megcsodálhassuk következő településünket, Szentgált. Aszfaltot ér lábunk, és rémesen hosszan haladunk a településig. Szerencsére a szél lengedez, de így is kifejezetten forróság van. A faluban ismét beteleportáljuk magunkat egy vendéglátó egységbe energia pótlásra. Később megérkeznek a csajok, Horváth Vera fel is ajánl nekem három kis pizzaszeletet, jól esik. Innen számomra már kifejezetten unalmasba csap át a túra, pedig még jó 10 km vár ránk. Egy kerítés mellett haladunk egy csapáson igen hosszan. Egy kiránduló pár babakocsival próbál haladni, igen keserves látni a próbálkozást. Kiérünk egy óriási rétre, majd monoton úton törünk előre egészen a PT jelzésig. Gondoltuk valamivel elütjük az időt, biztos sok mindent lehet majd itt tanulni a tanösvényen. Körülbelül az ég világon semmit, mindössze egy tábla van a jelzés végénél. A P+-en érkezünk be Bánd településre, ahol messziről megcsodáljuk az Essegvárat, majd rémhosszú aszfalt visz tovább a turistaútnak igen jó indulattal hívható főúton. Ezen érkezünk be Herendre újra, ahol a célban átvesszük díjazásainkat, majd kellemesen elfáradva vesszük haza az irányt.
Speciel nem izgultam szét magam ezen a túrán, nem is vitt semmi extra helyre, az viszont szupi volt hogy csomó olyan részen járhattam ahol eddig még 18 év aktív túrázás során még sosem voltam. |
