InvesztiTúra 50 (54 km - 2464 m szinttel) - 9:32 alatt
Immár harmadjára veszek részt ezen a paraméterek alapján nem könnyű megmérettetésen. Három fajta díjazás van, arany jelvény, ezüst, és bronz. Én fordítva működök, mert elsőre aranyat kértem, másodikra ezüstöt, na akkor irány előre a bronzért!
Viszonylag nem kellett hajnalban kelni hogy elrepítsen a mindenhol is megálló busz Visegrád királyi palotáig, ahonnan a rajt volt. Orsival lesz ma a menet, reggel 7:58-kor bele is vetjük magunkat a Pilis-visegrádi hegység bugyraiba. Egyből a Salamon-toronyba kapunk betekintést a K+ jelzésen. Átszelve a tornyot a K-rom jelzésen izzadunk igen intenzíven fölfele a Fellegvárhoz. Előtte utolérjük Kuti Gábort, akivel látásból ismertük egymást, de sokat még nem beszélgettünk. Tudtam hogy elég gyors, és a Kazinczy 200-ra is készül idén. Gábor csatlakozik hozzánk, és gyakorlatilag innentől a túrát hármasban csináljuk végig. Felérvén a Fellegvárhoz, a Cserey család pontőrködik, és kapunk máris csokit és gumicukrot. Nekem máris meg kellett állni, mert az új cipőt túl gyengén kötöttem meg. Mondtam a többieknek hogy egyszer kell bekötnöm, eltalálnom hogy jó, és onnantól soha többet nem kötöm ki :)
Az útvonal minimálisat változott előző két teljesítésemhez képest, de az a rész még odébb volt. A K-en a Kálvárián keresztül érünk le Visegrádra, ahonnan a Z- jelzésen folytatjuk utunkat hosszasan a Spartacus-ösvényen. Igen benőtte az utat a természet. Szerencsénkre még korán van, kirándulók sincsenek, így gond nélkül haladunk, persze a pazar kilátásoknál megállva, visszanézve a Börzsönyre. Pilisszentlászlóra érkezvén a pontőrünk nápolyival és almával kínál minket. Meglepetésre utolérjük Fridrich Laci, Rausz Peti, és Henézi Gabi hármasát, de úgy tűnik ők most kicsit lazára veszik a témát. A mi hármasunk tovarobog, de azért a Kis Rigó vendéglő előtt a közkutat eszméletlen módon megcsapoljuk. Jó hosszasan haladunk a P+-en, majd a P3-ön egészen Prédikálószéken. Erről az oldalról igen kényelmes a feljutás. Ezt támasztja alá hogy egyszer csak egy Pilisi Parkerdős gépjármű előz ki minket, rajta turisták(!!), akik szó szerint a kilátó lábához cipeltetik magukat, aztán még engem kértek meg hogy nyomjak róluk egy fotót... Hát no komment.. Amíg a kilátóban hancúroznak a gyerekek, a többiek meg igen büszkén pózolnak, addig a sofőr nagyban sörözik odalent. Ezen is lehűltünk. Megleljük szúróbélyegzőnket, majd ha már itt vagyunk természetesen fölmegyünk a kilátóba, ahonnan csodás panoráma mutatkozik. Jó negyed órát eszünk-iszunk-nézelődünk, majd tovább állunk.
Orsinak most jön a mumus, ő nagyon nem szereti a meredek lefeléket, Gábor viszont igen jó tempóval halad, próbálok a nyomában maradni, persze az első dolog a biztonság, mert igen durva ez a lefele. Jól meg is izzadok mire leérek a Szentfa-kápolnához, ahonnan pár száz méter után ismét frissítőpontot lelünk. A futó hármas már itt van, ők most nem kilátóztak. Nápolyit, és gumicukrot vehetünk, amennyit csak akarunk. A futó hármas érdekes irányban folytatja útját, mi a S- jelzésen haladunk tovább, ugyanis a Rám-szakadékot lezárták amerre régen vitt a túra, és most a jó 1,5 km-rel hosszabb Lukács-árkon kell felkapaszkodnunk amíg a Z- jelzés újra vissza nem ér a szakadék tetején. Ez után tovább kapaszkodunk fölfele immár a Z-ön a Szakó-hegy tetejére. Előtte viszont a Júlia-forrásnál olthatjuk szomjunkat, és egy jókora mosdást is rendezünk, mert nagyon felkúszott a hőmérő higanyszála már. A Szakó-hegyre felérvén megkönnyebbülök, innen végre jöhet egy hosszabb pihentetős rész egészen Pilismarót széléig. Kocogósra is vesszük a figurát. Aggodalomra mindössze az igen silány Z- jelzések adnak okot, de szerencsére ismertem ezt a részt, és megleltem a titkos beugrókat is, ahol bizony jelzések csak igen ritkán leledzettek.
Pilismarótra érve már tényleg nagyon forróság van. Kicsit több mint féltávnál vagyunk, de itt van a túra nagy frissítőpontja. A főszervező Roland, és családja tüsténkedik, nekünk egy feladatunk van, a székben ülve enni-inni. Van itt minden finomság. Lekváros, vajas kenyér, paradicsom, paprika, uborka, szőlőcukor, kétfajta szörp. Nem is sietünk mi sehova, töménytelenül eszünk-iszunk, van bőven, ugyanis a hosszú távon csak 17-en vettek részt, a Mátrai 50-es valószínű sok embert elvitt. Ki tudja mennyi idő után tovább indulunk, és hosszasan haladunk a Miklós-deák völgy aszfaltútján a P- jelzésen. Végre balkanyar, és ismét terep a lábunk alatt. A következő hegymászás lassan megkezdődik, és a Hirsch-orom 414 m-es csúcsát ostromoljuk. Az utolsó rész már szó szerint állva legelős, igen megörülünk a csúcsnak. Egyből le is vetjük magunkat a pihenőpadra kicsit feltöltődni. A Felső-Ecset-hegyi elágazás után nem sokkal megleljük a szúróbélyegzőt, és majdnem a célig immár a Z- jelzést követjük. Jó hosszú ez a rész az Enyedi-halála kereszten át. Nem restellünk belekocogni is ahol lehet. A P+ elágazásánál meredek lefele következik. Most Orsi áll előre, és jó tempóban kocogunk a Fári-kúti elágazásig. A többiek már nagyon várják a kutat, nekem még van innivalóm. Sajnos a Fári-kúthoz érvén csak pötyög a víz belőle, így kicsit csalódottan tovább állunk, de pár percre leülünk a padra felkészítvén magunkat az utolsó mászásra a Vaskapu-hegyre, föl a menedékházhoz. Meredeken szerpentinezik az út, a többiek igen jó tempóban gyalogolnak fölfele előttem. Végre felérünk, most nekem is nagy kő esik le a szívemről. A ház mögött Gethe Laci, és gyermeke pontőrködik. Snickers, illetve egy Mars csokit is kapunk ellátásként a végére. Innen kitett rész jön, a kocogást is csak igen óvatosban csináljuk már. Beérvén Esztergomba a Kis Duna sétányig kivisz jelzésünk, majd a lila mária út a követendő, de inkább a leírást olvasgatom. A végén a térképet is nézem, és egy jókora ívben kerülünk egyet, nem értem miért erre mutatta, máskor pikk-pakk a célban voltam, most pedig még mászhatunk föl egy csomó lépcsőn, és hátulról érkezünk be a célba. Sebaj, szintkülönbségből nem volt hiány a mai napra.
A cél a csodás Bazilika lábánál volt a parkban, ahol a másik főszervező Tamás várt minket kislányaival. Átveszem bronzjelvényemet, így már teljes a repertoár.
Vár ránk még jó 3 km gyaloglás a vasútig, de ez már lényegtelen. Köszönöm a szuper szervezést, az igen szuszogtató útvonalat, és a társaságot Orsinak és Gábornak! |
