Szuperkatlan 30
Kb 1 órát voltam otthon, ami igazából a hátizsák kipakolásával telt, meg kajálással. 9:51-kor már a Nyugatiban ültem a vonaton, ahol összefutottam Orsival, Bernadettel, és Andreával. Így végül nem alszom a vonaton, dumálgatunk, meg az energiaital is talán ébren tart. Dorogra érve végül pont 11:00-kor érkezünk meg a Molnár Sörözőhöz ahol a rajt volt. Nem sokat vagyunk ott, 11:05-kor Orsival neki is indulunk. Már most piszok meleg van. Nem akarok semmire gondolni, csak legyen meg valahogy szintidőn belül, aztán ennyi. Szerencsére hamar megelőzzük a 11-kor indult tömeget. Orsi fitten és gyorsan mozog, nekem erre a tempóra most nincs szükségem, így az időközben utolért Kiss Andrással beszélgetünk, és megyünk egészen a Nagy-Gete csúcsáig.
Innen ismét egyedül, a lejtő is teljesen jól megy, fizikailag semmi komoly baj nincs, szellemileg azért akad fáradtság. Közben felkészülök az ominózus "katlanra" a K+-en. Nagyon megfontoltan, végig gyalog megyek rajta, de jó tempóban. A Hegyes-kő tetején nagy meglepetés, Papp Bálint pontőrködik, bömböl a retro zene, és egy unikornisos nagy úszógumi van megtöltve vízzel. Rohadt jó :) Ráadásul még úgy ahogy hideg is, így pofavizitet, és kis mosdást is lehet eszközölni. Jókedvvel gurulok tovább a dzsindzsás részen át egészen a műútig. Itt azért megint komorabb lettem mert már forróság van. A Tokodi pincéknél nagyon vártam a szuper jó frissítést. Idén sem hazudtolták meg magukat. Minden volt. Az előző napi 100-as után kicsit más szemmel nézem a világot :) Hideg kóla, limonádé, szörpök, dinnye, kenyerek, sós-édes, alma, meg tényleg még csomó dolog. Nagyon megköszöntem a vendéglátást, és közben Orsi is megpihent itt, így innentől ismét együtt megyünk Mogyorósbányáig, ahol a 15 km-esek célja van. Itt pecsétet kapunk, és egy fél literes Poweradet. Hamar lehuppanok a sajnos már bezárt Kakukk söröző padjára, és bizonytalan időt engedélyezek magamnak, közben a még jó hideg kólát, és a sok sós ropit tömöm magamba. A visszafele út sokkal nehezebb, és szintesebb lesz. Nem nagyon várom, de nincs más hátra csak előre. Gábor, Veronika és Bernadett is leül mellém, ők is frissítenek. Irány tovább.. A Mogyorósbányai immár emelkedőn Orsinak mondom menjen, én eltúrázom egyedül is már.
Ismét visszaérkezek a frissítőpontra, még mindig fenomenális az ellátás. Közben folyamatosan köszöntöm még szembe jövő ismerőseimet. A Hegyes-kő mászása már azért rendesen kivesz belőlem, óvatosan lépkedek fölfele. Bálinthoz visszaérve már Kriszta is itt volt. Az unikornisos medence már viseltes állapotban volt, de Bálinttól kaptam meglepetést, húú, addig el nem mozdultam amíg el nem fogyott!
A K+- aljára érve jött a brutál Nagy-Gete mászás. Szó szerint áll a levegő, minden lépést megfontoltan veszek, de meglepetésre csak egyszer álltam meg fölfele. Kipurcanva érkezek föl ismét Henrikékhez. Kapok egy kis hideg víz permetet, ez jól esik. Nem is időzök sokat, megyek tovább. A lefelében meglepetésre még egész jól és sokat bele is tudok kocogni. Meg is előzök néhány embert, de nem is olyan sokan voltak alapból előttem. Végül 17:10-re, 6 óra 05 perces idővel megérkezek a célba. A bónt egy jéghideg dobozos Löwenre váltom be, és kapunk főtt kukoricát is ami nagyon jól esik.
A célból végül az időközben beérkező Botos Istvánnal utazunk haza Orsival, és Norbival.
Otthon nem kellett altatni... |
