2024.07.27-én, szombaton vidáman csevegve vágtunk neki a Túrák Ságváron teljesítménytúra LÖSZÖLŐ útvonalának. (34,9 km; 834 m szintemelkedés).
A társaságból egyedül én vagyok, aki először csinálom ezt a túrát. Indulás után hamarosan rájövök, hogy miért ez a túra neve. Az előttünk haladó társaság tagjainak minden lépése után púder szerű löszfelhő robban a levegőbe. Sűrűn követik egymást az ellenőrzőpontok. Mindegyiknél lehet szódavizet vételezni. Egyre melegebb van, de még többnyire az erdő takarásában vezet útvonalunk. Lassan mászunk fel a Betyárbarlanghoz vezető meredek ösvényen. Elkél a szalagozás, amikor jelzetlen csapásokon kell előretörnünk.
Virágmányi Kunyhó ellenőrző- és bő választékú etetőpontja után elhagynak minket a TÖKÖLŐ résztáv teljesítői. Harmadmagammal, Noémi és Zoli társaságában folytatom a LÖSZÖLŐT. Egy hatalmas hurkot írunk le a Kási vár kedvéért. Mára már csak egy földsáncrendszer maradt meg a várból, de ez is csoda, ha figyelembe vesszük az időjárás több száz éves pusztító hatását. Amikor lefelé ereszkedünk a vártól azt gondolom, hogy ez a túra legmeredekebb lejtője…
Zárva a hurkot a Flóra-hegy felé vezető hosszú útra térünk. Amíg felérünk a hegy mérőtornya közelében lévő ellenőrzőpontra, hosszú, kitett szakaszokat kell leküzdenünk. Egyre melegebben tűz a Nap, és így jól esik a ponton elfogyasztott szódavíz. Rövid pihenés után hosszasan kanyargunk lefelé, a nyugalom szigetére, Lullára. Megéri a fáradság, mert a faluházban üzemeltetett ellenőrző-etetőponton hideg dinnyét ehetünk és különféle szörpöket fogyaszthatunk. A házi lekvárokat nem kóstolom meg, mert most a szomjúság dominál nálam.
A nagy forgalmú országúttal párhuzamosan haladunk, hogy érintsük Jabapusztát. Amikor válaszolok a minket megugató kutyáknak, libák kontráznak az ugatásomra élesen. Egy másik udvarból kukorékolás hallatszik. Az országút felé fordulunk. Sötétbarna tehenek legelésznek a domboldalban. Hamisítatlan falusi idill. Már csak a trágyaszag hiányzik.
A műutat keresztezve egy kemény burkolatú erdészeti úton megyünk tovább. Nem mehetünk végig békésen bandukolva ezen az úton, mert egy meredeken emelkedő kitérővel meg kell látogatnunk a Böre-várat. Ellenőrzőpont felügyeli, hogy ez meg is történjék. Ez a vár is tulajdonképpen egy bonyolult sáncrendszer. Sokkal nagyobbnak tűnik, mint az előző. Egy pihentető gerinctúra után érkezünk el a peremhez, ami alatt a nix tátong. Na, de hogy jutunk le innen? Amíg latolgatjuk, hogy merre próbáljunk ereszkedni, utolér egy futó hölgy.
- Hát, igen, voltak itt már törések – közli.
Csodálatos. Akárhogyan is, valahogy meg kell kezdenünk a süllyedést, fától fáig, óvatosan oldalazva. Az az érzésem, hogy több ideig tart az ereszkedés, mint a felmászás tartott. Nagy megkönnyebbülés, amikor mindannyian sérülés nélkül leérünk a vár alá. A műútig tartó ösvényen mindenki hallgatásba burkolózik. Szinte kellemes a gyaloglás az árnyas erdészeti műúton a Képesfáig.
Az öreg, kidekorált fától ismét kitett szakasz következik. A zsebembe nyúlok a nyaktakarós sapkámért, de csak a levegőt markolászom. Francba! Ez kiesett útközben. A Bögöcse ellenőrzőponthoz egy dombra kell hosszan felkapaszkodni. Ez is egy nulla árnyékú szakasz, a bal oldalamat égeti kitartóan a Nap. A ponton pecsételtetés után jobb híján törölközőt kötök a fejemre. A dombról leereszkedve is végig kitett helyeken megyünk. Amikor túrázók érnek utol, mindegyiktől megkérdezem, hogy nem találtak-e egy sapkát. Senki.
Rohadtul hosszúnak tűnik az út a tűző napon a következő ellenőrzőpontig. Egy pár akácfa nyújtotta árnyékban le is ülünk az út szélére, mielőtt elkezdenénk mászni a szőlőhegyre. A domb tetején, egy pincénél van az ellenőrzőpont, ahol két pohár szódával hígított zöld szörpöt is megiszok. Itt is elüldögélnénk az árnyékban, de mivel ez az utolsó ellenőrzőpontunk, már nagyon vonz a cél. Vár még ránk egy látványosság, a Bújó-lik. Ez egy jópofa löszbe vágott alagút, aminek a másik végéből lelátni Ságvárra. Hiába látjuk már a templomtornyot, rengeteget kell még caplatni a délután is kitartóan égető napon a sportpályáig. Szerencsére a kerítésen van egy oldalsó bejárat is, ahonnan rögtön a rajt/célba lehet beesni.
Kicsekkolás és díjazásátvétel után megkérdezem, hogy nem adtak-e le egy sapkát. Csodák csodájára egy kedves túrázótársaság megtalálta és be is hozta a sapkámat, amire műtárgyként tekintek.
Az ízletes áldos leves elfogyasztása után még jégbe hűtött (!) szörpöt is fogyaszthatunk a jutalomfalat mellé.
A Ságvárért Egyesület molinója előtt történő fényképezkedés után megköszönjük a rendezőségnek a fantasztikus odaadással végzett munkájukat, a finom és bőséges ellátmányt, majd Noémi autójához ódalgunk.
E küzdelmes nap után nem hagyhatjuk itt a Balatont csak úgy. Szabadiba a szabad strandhoz hajtatunk, hogy búcsúzóul megmerítkezzünk a tó langyos, de azért felüdítő vizében.
Ottorino |
