Túrabeszámolók


Szigeti Harmincas

wainnalahulahafizunTúra éve: 20062007.06.17 09:05:07
Szigeti Harmincas

"Az év legpocsékabb teljesítménytúrája"



Persze mindenki tisztában van azzal, hogy mit tud a Zöld Gömb és Ujj Zoli, de ma még magukat is alulmúlták.



A túra a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda elõl indult. Kis kavarodás, a rendezõk pakolásznak a biciklisták idegesek. Nevezünk, kicsit késõbb a díjat is befizetjük, kapok két cetlit, az egyik inkább saláta. Hevenyészett utcafelsorolás. Nekivágunk. Már az elsõ Ep. elõtt összefutok egy unokatestvér-párral, akikkel együtt keressük a Szabadtéri Színpad mögötti templomot. Csak véletlenül vesszük észre, hogy az ismert középkori romon kívül van ott egy újabb templom is. Itt környezetvédelmi prospektusokkal töltekezünk, ez az ellenõrzés. Épp mondtam is hallgatoozoonak telefonban, hogy ezt õ is bevezethetné, de azt mondja, hogy ennyire még õ sem béna a szervezés terén.



Az óbadai fõtéren csak Varga Imre esernyõsei fogadnak, a pontõr még ásítozik valahol. Vissza a HÉV-állomáshoz. Át a kis hídon az Álomszigetre. Kis mélázás azon, hogy miért csak 14,4% ment el a helyi népszavazásra, hogy véleményt mondjon e izraeli lakópark ügyében. Addig-addig tanakodunk míg olyan kerítésbe ütközünk, ami májusban még nem volt ott. Átmászunk egy magas betonfalon. Frenetikus élmény. Végigmegyünk a szigeten, s zsebben a második bárgyú prospektus. Innen vissza a K-hídhoz, majd ki rómara, ahol a Kossuth üdülõpart és a Rozgonyi Piroska utca találkozásánál kéne meglelni egy rovarról nevezett kricsmit. Ilyen keresztezõdés nincs. Van viszont egy moszkítóról nevezett bár, ahol lángos mérnek, s mit sem tudnak a túráról, ám ez is csak visszafele jövet derül ki.



Egyenesen tovább a budakalászi Lupa Csárdáig, ami zárva. Pontõr piros zászlóval, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a pontos idõ feljegyzése nélkül márpedig nem mehetünk tovább. Vissza az északi vasúti összekötõig, át a Népszigetre. Itt egy északi lejáratot kéne megtalálni, ami a változatosság kedvéért nincs. Két hereszorongató kerítésen és az esztergomi vasúton átkelve megvan a "kollágája" a déli oldalon, s a pontõr a Vasmacskánál. Végig a szigeten a gyalogos hídig. Pontõr sehol, ha csak nem az a félholt alkoholista fószer volt, aki a lépcsõk aljában szunyókált.



Tovább a Dagály felé. Innen felélénkülök, a Sziget elején már utolérem az egyetlen csoportot, mely elõttem haladt. Úgy 50 méterrel az orruk elõtt értem célba, ahol iszonyatos kavarodás volt, mert az uszoda környéke két futóverseny, egy kerékpáros túra és egy profi triatlonos buli helyszíne is volt. A triatlon verseny bemondójának hangja nagyon ismerõs volt...