Kitörés 60 km - 1810 m szinttel teljesítve 11 óra 15 perc alatt.
11x-es teljesítője lettem a 60-as távnak. A Széll Kálmán téren igen komoly rendőri felkészültség fogadta a túrára érkezőket. 16 órára érkeztem a rajtba, de már akkor piszok nagy sor volt. Edinával, és a később megérkezett Edittel ütöttük el az időt a rajtig.
Végül kereken 17:00-kor tudtam indulni a túrán. Óvatos teljesítést terveztem, mert sajnos a térdem még nagyon rossz, tudtam hogy a lefelék nagyon szenvedősek lesznek, és ez így is lett. Hamar a Városmajorba érkeztem, ahol döbbenetemre a tömeg a játszótér bal oldalán, teljesen másfele ment mint a kiírt útvonal. Ezt hívják birka effektusnak, ugyanis eddig minden évben amikor erre jártam jó úton mentek a kitörők, most gondolom valaki, vagy egy csapat megindult arra, aztán nosza mindenki utána. Nagyon fura volt jó 1,5 km-t menni teljesen egyedül. Mindössze egy rendőrkutya ugatott a lábam mellett igen intenzíven. Na még az hiányozna ha pont engem harapna meg a kutya aki a jó irányba megy.. Kiérek a fogaskerekű végállomásához, tök egyedül vagyok, ez nagyon poén :) A Diós-árok elején, a Városmajor utcából balról érkezik meg a tömeg, innen már sokan vagyunk ismét. Szépen előzgetek fölfele, de nem szakadok meg azért a tempóval. Egy fiatalabb lány halad igen jó tempóval gyalog, megkérdezem melyik távon van? A 60-ason, immár negyedjére csinálja. Továbbra is jó tempóval jön utánam, és egészen a Muflon-itatóig 33 km-ig együtt megyünk. A Széchenyi-emlék után szigorúan a Z-ön megyünk tovább, most nem egyedül megyek ezen a részen, hanem ketten vagyunk :) Persze ő is ment volna a tömeg után, de mondtam hogy ez a helyes út. Normafához érve beizzítom a lámpámat, kérdezem a lánytól, hogy miért nem veszi elő a lámpát, mondta hogy ő nem hozott eddig egyszer sem :) Kemény, vagy felelőtlen? Végülis mindenki saját dolga. Csacsi-rét után türelemjáték az egy nyomtávos S-n. A P-on fölfele lehet kicsit túlhúztam a tempót, mert még mindig 6-os átlaggal érkezünk ide, és sorban előztünk mindenkit. Na de majd lefele meg gyök kettő nekem a térdemmel.. XL-es sport szeletet kapunk, majd szépen a helyes úton, a lépcsőn érkezünk fel a János-hegy kilátópontjára. Innen belassulok lefele, túratársam persze fürgén ugrándozik. Jókat röhögök ismét a toronyiránt haladókon, persze a P- jelzés szerpentinbe visz le Szépjuhásznéhoz. Utolérnek ismerősök, a Nagy-Hárs-hegyre fölfele jókat dumcsizunk míg mindenki liheg a környékünkön. Felérvén hagyjuk hadd fussanak tovább. Annyira ideális a terep, úgy adná magát egy jó futásra, de e helyett szépen gyalogolok célom felé. Szeretek én gyalogolni is ám. Leérünk Hűvösvölgyre, ahol fontos feladatom minden évben a közkútból utántölteni a folyadékkészletemet. A Vadaskerti-hegyre fölfele már látom túratársam kicsit lassul, de sebaj jó ez így is most. A Katonasíroknál ismét Mészáros Jánosék pontőrködnek. Van itt keksz, cukrok, na meg egy jó dobozos ászokat is elfogadok, és el is fogyasztom, amíg túratársam hatalmas zsömléjét eszi. Kis emelkedő után a Határ-nyereghez érkezünk, majd innen jön a nagy emelkedő föl az Újlaki-hegy alatti parkolóhoz. Végül maga a hegy megmászását is sikerrel vesszük. Lámpámat lekapcsolom, és visszanézünk, ahogy ezernyi fejlámpa jön még a János-hegy - Nagy-Hárs-hegy irányából. Közel a Virágos-nyereg 22,5 km-nél, itt be is ülünk a "melegedő sátorba" kicsit megpihenni. Sok ismerőst köszönthetek, és jókat dumálunk, amíg élvezem az itt felszolgált parizeres zsömle megújult energiáját a finom teával egyetemben. Tovább indulván még egy zsemlét meglovasítok, ezt már útközben kajálom meg. Egy kis darabon át még nyugisan haladunk a S-n, majd persze hamarosan be is dugul az út, de itt nem lehet előzni, életveszélyes, így addig is csodálom a kilátást jobbra. Az Alsó-Jegenye-völgynél mind ketten technikai szünetet tartunk, kicsit el is megy az idő, de a szintidő igen tág, és egyáltalán nem veszélyeztet. A benzinkút után jön az igen hosszú és monoton S- jelzés a Zsíros-hegyre fel. Sajnos túratársam nagyon belassul, és mondja hogy menjek nyugodtan, nem akar feltartani. Én maradok, ráérek, 5-ös átlaggal haladunk, bőven időn belül vagyunk. Felérvén sokára a Muflon-itatóhoz tényleg egyedül maradok innentől. Túratársam mondta hogy ő itt pihen egy darabig, de lelkemre kötötte hogy tovább fog menni. Remélem így is lett. Ballay Orsiékkal beszélgetek ez után kicsit, majd a Nagy-Szénást megmászva Tóth Ferivel vitatjuk meg egy darabon át az élet nagy dolgait. Az ellenőrzőpont után kellemes lejtős út vinne végig Perbálig, ha nem fájna már nagyon a térdem. Így hát kényelmesen kirándulok az egyre jobban hűlő időben. Tudtam én hogy a Malom-földeknél lesz a leghidegebb, minden évben így van. Nagy respekt az itt állomásozó pontőröknek! Végre Perbálra érkezek, és a Kaiser sörözőben pecsételnek ismét. Belül telt ház van, így a kinti padoknál fogyasztom el az itt felszolgált finom meleg teát. Az otthonról elhozott két szendvicset is behabzsolom. Nem jó érzés felállni, de ha már tovább indulok onnantól minden ok lesz, és így is történt. Eszembe jut a tavalyról borzasztó saras szántóföld, most tökéletes kényelemben túrázhatunk sár, és jég nélkül. Fejben valahol már igen messze járok, nem túl izgalmas rész ez innentől már. Anyácsapuszta után még egy feladat volt, megmászni a Kakukk-hegyet, ami nekem nem volt túl vészes, de a lefele annál rosszabb.. Egyszer úgy is leérek, mantráztam.. Így is történt, és végül hajnal 4:15-re érkezek be a célba nagy örömömre, hogy így is meg tudtam csinálni.
Nagyon jól esik az itt adott virsli, kenyérrel. A célból hatalmas köszönet Botos Istvánnak a hazaútért, nem szívesen szenvedtem volna még a térdemmel a valószínű full teli tömegközlekedési járaton.
Köszönet a szervezésért, ismét egy kalandos meneten vehettem részt!! |
