Kőről-kőre a Börzsönyben 40 (38,1 km - 2060 m szinttel) 6 óra 35 perc alatt
Igen combos paraméterekkel rendelkező túrára vetemedtem a szombati napon, de kétszer már megcsináltam, így reméltem harmadjára is menni fog, és a térdem végérvényesen gyógyultnak nyilvánítható lesz.
Julcsi, István, és Laci társaságában autóztunk le Nagybörzsönybe, ahol a kisvasút végállomásánál volt a rajt. Itthon külön figyelmet szenteltem a folyadékra, mert tudtam hogy a mai napon igen meleg lesz, és a legrosszabb része, hogy vízvételi lehetőség mindössze az 5 km-nél levő János-forrásnál lesz. A Nagy-Hideg-hegyi turistaház bizonytalan ideig zárva, a Rózsa-forrás egy posvány, a Vilati üdülő csomó ideje zárva, és ennyi... Ennek viszont nagyon örültem hogy figyelemmel követve a híreket ezeket az infókat tudtam, máskülönben lehet úgy járok mint páran, akik kénytelenek voltak a patakokat választani, amik nem voltak túl bizalomgerjesztőek...
Kereken 8:00-kor indultam, 1,4 L folyadékkal, és pár csokival. 1 km után kapásból fel a Hegyes-hegy-orom igen durva emelkedőjén a S3-ön. A csúcson pólóra vetkőzök, még a pulóvert sem volt értelme elhozni annyira szuper idő lett. Az igen érdekes kérdés megválaszolása után Julcsiék még pont elkapnak, és akkor legyen egy selfie a csúcson úgy gondolta :)
Külön figyelmet szentelek a János-forrásra, de ez még csak ugye 5 km-nél van. A többiek viszont nem vették észre a balra lemenő So jelzést, és kihagyták az egyetlen vízvételi lehetőséget a túrán.... :( Akkor szembesülnek ezzel amikor utolérem őket, de akkor már sok lett volna visszamenni érte, hiszen még a túra elején vagyunk. Megint ellépek, a K4 jelzés visz kegyelmet nem ismerően csakis fölfele. A Kammerhof fenyveseit meglátva mindig megnyugszok hogy mindjárt itt a K-, és hamarosan máris a Nagy-hideg-hegyen pecsételek, azaz pecsételnék ha a hátsó bejáratnál meg lenne a pecsét, de nincs... Így lövök egy képet a házról. Bemenni persze nem lehet. Remélem egyszer tényleg kinyit újra, és nem csak süketelés folyik a jónépnek. Tovább haladván észreveszek egy új információs táblát, és nicsak, ott van rajta a kéktúra bélyegző. Ennek megörülök, így beütöm pecsétemet a megfelelő helyre. A "szokásos" K- visz a Csóványosra, de a Rakodó előtt valami eszement módon szétbarmolta az erdőt a sok idióta lánctalpas...
Meglepetésre Márk kéktúrázik szembe, váltunk is pár mondatot, aztán nekiveselkedek a 938 m-es csúcsnak, ami a Börzsöny legmagasabbja. Felérvén megválaszolom az itinerbe a kérdést, majd muszáj meghúznom a flaskámat akármennyire is tartalékolnék, mert eddig 11,5 km-re 957 m szint volt, és bizony piszok meleg lett az idő.. Ez után becsületbeli kitérő a Po-ön a Rózsa-forráshoz, ami még fentebb írtam egy posvány. Természetesen megteszem a kitérőt, hiszen erre visz a hivatalos út. Majd jót mosolygok a hamarosan elért Három-hányás-nyerge táblán. Szerencsére nekem még egyszer sem kellett, de ha rosszul osztom be a folyadékomat, akkor lehet még nemhogy háromszor, hanem többször is kellhet :) A Vulkántúrás Z- jelzés visz jó hosszan a Magosfán keresztül a Sas-úton, majd a Miklós-tetőn át a Z4-be, amin lekocogok a Fekete-völgyi panzióhoz. Természetesen zárva, vízvételi lehetőség nulla, ha csak le nem tarhálok pár kirándulót a parkolóban, de úgy döntök nem teszem ezt meg, és folytatom a saját készlettel. 18 km-nél járok, és jön a kaldera gerince. A P4 jelzés felvisz a P-ba, ahol megkezdődik a Börzsöny gerincének az ostromlása. A Jancsi-hegy előtt megelőzöm Csabit, és Évát, innentől pedig már senki sincs előttem. A földvársáncnál szerencsére tudom hol van a kód, máskülönben kereshetném jó darabig, úgy el van rejtve. Nem hagyhatom ki hogy egy pillanatra természetesen megálljak a Holló-kő 685 m-es csúcsáról gyönyörködni a Csóványos peremére. Tyű de sokat jöttem már onnan, de valahogy ezt nem érzem így.. A Salgóvár előtt az igen meredek emelkedőn nagyon lassan lépdelek fölfele, hiszen ha ez megvan gond nélkül, akkor a maradék 14 km-re csak 460 m szint lesz, és mivel ismerem az útvonalat, tudom hogy ezek már nem annyira vészesek. Jó ötletnek bizonyult ez, a kód is megvan, megálljt rendelek el. Sürgősen kaja, és folyadékpótlás. Utóbbival csehül állok, de fejben összerakom hogy hol, és mennyit kell igyak ahhoz hogy kihúzzam megborulás nélkül a célig. Végre egy picit nyugisabb terep jön a Magyar-hegyig, de ez mindössze 2 km volt, aztán a felfele helyett toronyirántos lefele igen hosszan a völgy aljáig. Lent patak csobog, arra tökéletes a hűs vize hogy arcot mossak, és hűtsem kicsit a kezemet-lábamat, mert a só bizony kiült érzésre rajtam. Persze filóztam hogy igyak-e belőle, de láttam kicsit feljebb habzott, így ezt hamar elvetettem. Úgy hallottam volt aki így is ivott a patakból végső tusáját vívva, reméljük még életben van. Elérek a Bogár-kert tábla elágazóhoz, ahol megválaszolom a tábláról a kérdést, majd mint ahogy tavaly (csak akkor Ágival futottunk, most meg egyedül megyek), most is elborzadtam milyen közel van a település és egyben a cél, nekem pedig még itt mászni kell rém hosszan a Rustok-hegyre.. Megint iszok, jól van, maradt 2 dl. Meglesz ez. A lábaimnak viszont már nagyon nem esik jól ez a fölfele, meg úgy ámblokk nekem sem. Ó de jó lett volna annál a táblánál egyenesen tovább menni... Na de nem olyan fából faragtak engem! Küzdősen, de végül becserkészem a Rustok-hegyet, majd a várkód is megvan. A túra első ténylegesen nyugis része innen kezdődött. Ehhez 31 km-t kellett megtenni :) 2 km múlva szemből becsatlakoznak a rövidebb, 25 km-es távon résztvevők, és pont összefutok yoyoo-val, és Ágival. De rég taliztunk. Én viszont most lendületbe vagyok, hiszen az utolsó 5 km a K+-en, a találó Kereszt-völgyben végig sík. Ennek ellenére a kocogás-gyaloglás módszer megy csak, bár még ezt is túl gyorsnak ítélem.. Végül 14 óra 35 perckor érkezek a célba, Imre nagy örömére hogy megjött az első hosszútávos, így legalább egy ember túlélte :) Persze azért lettünk többen is, bár kiesők is akadtak, de ez sosem szégyen. Orbán Imrével jó sokáig eltraccsolunk a célban, majd később megjönnek Istvánék, így ismét együtt autókázunk haza. Köszönöm a fuvart Istvánnak!! |
