Iszkiri 110 km - 2610 m szinttel, teljesítve 25 óra 08 perc alatt (óraátállítás nélkül)
Az első mondat margójára: Ez brutál volt, nem gondoltam hogy egy paramétereiben nem olyan nehéz százas, ekkora küzdést hoz majd maga után.
Pénteken szinte egész nap esett az eső. Szombat hajnalban kétszer megébredek, esik... Reggel felkelvén még mindig esik. Jópár ismerőssel együtt vonatozunk le Szárligetre, ahol az időjárás továbbra sem fogad minket kegyeibe.
Én végül 8 óra 05 perckor indulok neki a túrának. Először a Vértesben vár engem 25 km. Ha előre tudom mi vár rám, lehet inkább a rajtban maradtam volna töménytelen mennyiségű hot-dogot enni :)
Az első 2 km még kellemes aszfaltúton megy (aha, ez a beetetés..). Csákányospuszta előtt már eléggé saras, de ezt ráfogtam arra hogy sokan elindultak az elején 7 órakor, és összekoszolták itt nekem az utat. Innen megint jó kis szerpentines aszfaltos út visz fel a Körtvélyespusztai elágazáshoz, ami előtt már bizony köd lett, és az eső intenzívebbre is váltott hamar. Előtte egy darabon át Büki Péter csatlakozik hozzám, és megyünk egy kis ideig együtt. Sissy, és Jani pontőrködik, minden finomságot lehet itt kapni, szuper frissítőt állítottak össze. A kaland pedig elkezdődik.. Hatalmas sár lesz innentől, és ez csak hatványozódik folyamatosan... A Határ-hegy előtt a Z-ön valami akkora sártengeren kell felkapaszkodni, hogy ilyet nem sűrűn láttam eddig. Minden lépés egy nagy szenvedés, ráadásul a cipőmnek szinte már alig van talpa, így küzdök mint malac a jégen. A Mátyás kút előtt végre aszfalt. Talán soha nem futottam még 1 km-t ilyen örömmel aszfalton. Innen a K-en megint igen nehéz küldetés az emelkedőn talpon maradni, lefele meg főleg. Én az igen megfontolt lépések miatt nem esek, de mögöttem a sporik előszeretettel dobálják magukat hátranézvén :) A Vitányvár aljánál Reni pontőrködik, és kínál minden sós finomsággal. Magához a várhoz is fel kell menni, majd ismét a K-en vissza Körtvényespusztára Sissyékhez, ahol megint frissíthetek a rengeteg finomságból, mint már egyszer ma megtettem utam elején. A K+-en megint orbitális nagy sárban haladok fel a Körtvényesi-kilátóhoz. Ez oda-vissza rész, ismerősök jönnek visszafele, lehet nem nagyon van jó kedvem jelenleg? Visszaérvén a retteneten a pontőrök mondják hogy a Mária-szakadék baleset veszélyessége miatt aszfaltozhatok is. Hú de jól hangzik! Na de nem élek vele, mert a tényleges útvonal nem arra visz. Bár lelki szemeim előtt látom végzetem, így igen betojva indulok a szurdokba. Hamar be is igazolódik félelmem. Sár, iszonyúan csúszós út, és szakadék. Csak annyit írnék, hogy szerintem ez volt életem egyik leglassabb 1 km-e csecsemő korom óta, de nem zuhantam le, és nem estem el még ebben a cipőben sem. Iszonyú nagy kő gördült le a szívemről amikor leértem a Csákányospusztai kulcsosházhoz. Innen a réten már kényelmesen jutok vissza az elágazásba ahol reggel már szintén jártam, majd ugyanazon az úton vissza Szárligetre. Megtettem 25 km-t 5 óra 10 perc alatt. Fura, de sokkal lassabbnak éreztem. Beérvén sok ismerős itt pihen, és majszolják azt, amit én is fogok percek múlva. Vagyis beváltom bónomat Zsoltnál a hot-dogosnál, és végre leülhetek kicsit pihenni. Bevallom ez a 25 km eléggé leszedált minden tekintetben. Kaja közben átgondolom a további útvonalat, és rájövök, hogy ennél már csak könnyebb lehet. Sok lesz benne a kemény köves rész, és aszfalt is, na meg a Tatai tókör is 7 km nyugis terep.
A lábam tocsogott a sárban, és a gusztustalan vízben, így zoknit cserélek, ami pillanatok alatt komfortosabb helyzetet teremtett, ámde ellőttem egyetlen váltózoknimat, és van még 85 km. Lesz ami lesz, de abban a förtelemben biztos nem megyek már. Elvehetek egy citromos sört is, azt is megiszogatom. De jól esik itt húzni az időt.. Nem tudom hány perc múlva, de tovább indulok.
A Zuppa-nyereg emelkedője hamar megizzaszt, de ennek kifejezetten örülök, mert kiérvén a 25 km-es pontról, igen csak fáztam. Lekocognék Nagyegyházára, ha a terep engedné, de természetesen csak gyaloglok a jókora sárban..
Leérvén a településre 2 km aszfalt. Végre már! Ennek, és a száraz zokninak úgy megörülök, hogy gyalogtempóm hamar átvált pár km-rel feljebb. Sorban érem be a sporttársakat, aztán pedig 33 km-nél Forgács Andit, és Baranyai Erzsit. Jaj de vártam már, innentől végre együtt megyünk. Van téma bőven, a lányokon nem is nagyon látszik hogy a Vértesben akkorát küzdöttek volna mint például én. A Somlyóvári kulcsosház előtt rettenet sártengeren kell átverekednünk magunkat. Én ezzel számoltam még Szárligeten ülve 25-nél, de mondjuk nem ekkorára. A probléma viszont az, hogy visszafele is fogunk erre jönni 98 km-nél, de legalább már valószínűleg világosban. Andi szomjas, mondom neki Tornyópuszta már csak 3 km, és ott remélhetőleg lesz mindenféle finomság. Ismét aszfalton haladunk. Múlt heti beszámolómban azon problémáztam hogy sok volt az aszfalt az utolsó 50-en, most meg repesek az örömtől ahogy keményebb talajt ér a lábam. Ki érti ezt... :) Odaérvén Tornyópusztára, András és Gyula pontőrködik, és hipp-hopp teremnek mindenféle szuper jó dolgok az asztalon. 42 km-nél járunk, igen jól esik nassolni. Egy doboz sört is kapok. Amíg elfogyasztom, a lányok tovahaladnak, de hamarosan ismét hárman haladunk. Koldusszállásra érvén átváltunk a S-ra, és mondom Andinak hogy innentől sokáig vége a saras részeknek, és végre kényelmesen haladhatunk. Erzsi ismeri már ezt a részt. Nagyon jól haladunk, Andit meg is dícsérem, tényleg úgy megy, mint aki most indult el a túrán. 48 km után, a So jelzés elágazása előtt elővesszük fejlámpáinkat, ugyanis besötétedett. Szerpentines emelkedőn kanyargunk, mondom a lányoknak, tavaly a Kinizsin itt vettem észre a hatalmas villámokat amik vihar formájában eláztatták a mezőny nagy részét.
Közben jönnek a futók, meglepetésre Meretei Balázs jön elsőként, szuper jól halad, ráadásul nem is az elején indult. Utána Bötkös Tamás, majd szép lassan a többiek. Én teljesen nyugodt vagyok, így terveztem, az időben pedig benne vagyunk. Az Arany-lyuk (P-S- elágazás) után megint egy borzalmasan sáros rész jön, nehezen haladunk, szívja ez energiánkat rendesen ez a rész. A Szent Péter templomrom előtti 3 km hosszú egyenes viszont talán életemben nem esett ennyire jól a széles köves úton. A romhoz érve Hegedűs Csaba pontőrködik. Egyedül olyan frissítőpontot csinált, hogy ejha! Vajas-zsíroskenyerek, hagymával, csalamádéval, sós-édes dolgok, és rengeteg több ízű szörp várt itt minket. Le a kalappal Csaba előtt, és a jó hír még az, hogy a visszaúton is leszünk itt még egyszer. Jól megtömve pocakunkat indulunk lefele a Baji kálvária mentén. Közben sok ismerős jön szembe. Nem mondom hogy nem irigylem őket, de én most jól vagyok így, nagyon is jól :) A Kálváriánál egy fa úgy dőlt ki hogy szinte lehetetlen átlépni rajta, megküzdünk az átmenettel, majd visszanézvén találok egy utat ha majd visszafele jövünk, bízom benne ezt a procedúrát nem kell újra megismételnünk. Egy másik fa pedig úgy dőlt ki hogy szó szerint egy milliméterre az egyik stáció mellett. A stáció vallási mivoltja úgy látszik a fát is becsületességre intette, hogy még továbbra is megcsodálhassuk ahogy Jézus az anyjával találkozik. A Baji szőlőhegyekhez érvén aszfaaaaalt! Jaj de örülök most ennek. Hosszasan haladunk ezen, egészen Baj településen át, ahol Andival majdnem rabul ejt minket a "kék a szeme" nevű örök klasszikus varázsa egy kis szórakozóhelyen. Magunkra nézvén, a sáros mivoltunkat firtatva inkább a tovább haladás mellett döntünk. Meglepően kevesen jönnek szembe, mint kiderült sokan feladták a túrát. A körülmények ismeretében itt aki a 25-ös távot is megcsinálta, az is nagy császár a szememben. Végül Tatára érkezünk, irány az Est Mozi. Sajnos nem valami jó kis filmre ülünk be, hanem csak pecsételünk egyet, és beváltom 500 Ft-os bónomat egy csokira. Andinak mutatom a kabátzsebemet, lassan kiszakad a jobb zsebem, annyi elemózsia van benne :) Nem is maradunk sokáig, irány a 7 km-es Tatai tókör. Az időjárás hihetetlen, de partner volt ebben. Eső már sok órája nincs, a szél se fúj, és meglepően nincs is hideg a tóparton, így adott a lehetőség egy kellemes körözésre. Két kód van közben, megleljük mindkettőt, majd másfél óra múlva ismét a mozinál vagyunk. Megint kapunk igazolást, én meg jól elnyúlok a kanapén. A lányok viszont nem sokáig maradnak, így nekem is szednem kell a sátorfámat, pedig nem mondom, de el lettem volna itt még.. Immár 72 km-nél járunk, és jön a nagy levegő.. Ugyanez az útvonal visszafele egészen Szárligetre, 110 km-ig mint ahogy jöttünk. Sokan megunják, közel a vasútállomás, de mi nekiindulunk a visszaútnak. Én pedig már nyolcadjára is visszaindulok, és remélhetőleg 8 indulás, 8 teljesítés lesz a mérlegem a túrán.
Visszaindulván hiába ürítgetem a cipőmet, nem jön ki belőle semmi, úgyhogy elkönyvelem hogy a jobb kislábujjam melletti ujjon egy vízhólyag keletkezett, ami itthon be is igazolódott. A végestelen aszfaltúton elindulván hamarosan Kovács István jön szembe, aki mondja hogy nincs kedve már a tókörhöz, de a pecsételés után visszafut (!) utánunk, és végigjön velünk a maradék részén. A miértjét nem értettük, de örültünk neki hogy később utolért minket. A végén érkezik Viktor és Géza, nagy küzdők, ők is megcsinálták végül a túrát. A Baji kálvária aljához érve Andi mumusa következik, mégpedig ami idefele lejtett, az bizony most emelkedni fog.. Elérvén megint a kidőlt fát, én megyek elől, felfedezem azt a kerülőt amit idefele kinéztem. Szerencsére stimmel, látszólag más is élt vele, mennyivel könnyebb így kikerülni. Visszaérünk Csabához a templomromhoz. A kínálat továbbra is elsőrendű, falom a vajas-csalamádés kenyereket, szörppel leöblítve. Tovább haladván Erzsi lemarad, de ott van vele István, bár ahogy mondja, ő egyedül is elmenne, nem kell félteni. Andival nagyon jól haladunk, a hosszú 3 km-es részen utolérjük Horváth Zolit, akivel szinte a túra végéig kerülgetjük is egymást. Elérvén a szerpentines lefele részt, kocogásra váltunk. Mi lelte ezt a lányt? Minél többet megyünk, annál energikusabb? Az energikusságot viszont sajnos hamarosan felváltotta az enerváltság. Koldusszállás előtt meglepően nagy köd lesz egy pillanat alatt, és hamar lehűl az idő is. A vadászháznál megállunk kicsit frissíteni a sajátból. Úgy érzem innentől már a túra végéig köd lesz, nagyon nem örülök neki, de nagy szerencsére, csak a vadászház környékét lepte be a misztikus köd. Cser M Zoli, és Borosnyay Pali húz el igen jó tempóban közben. Hamarosan világosodik, ez jó hír. Tornyópuszta előtt Andi már eléggé küzdött az emelkedőkkel, de az a lényeg hogy jött, és haladunk így is. Láttam rajta hogy nagyon-nagy küzdő, és tudtam hogy biztos megcsináljuk a túrát. Tornyópuszta előtt Erzsi és István utolérnek, négyen érkezünk Viki és Balázs frissítőpontjára. Immár 93 km-nél járunk. Andinak már Koldusszálláson mondtam hogy lesz itt finom leves, és így is lett. Vérré válik minden falatja és kortya bennem, úgy érzem. Bekanalazván a finomságot útnak indulunk. Most már eléggé hadirokkant a csapat, de megyünk és haladunk, ez a legfontosabb. Az emelkedős aszfaltút már messze nem esik olyan jól mint még idefele. A Somlyóvári kulcsosház szerencsére nincs messze, csak 3 km. Innen viszont még/már 13 km van hátra a célig! Egy nagyobb kihívás van, átvergődni magunkat azon a borzalmas sáron amin idefele jöttünk már egyszer. Nem kapkodjuk el. Minden lépést megfontoltan, nehogy már itt essünk el a végén. Jutalmunkat siker koronázza, és később Nagyegyházára érkezünk, ami után még egy nagyobb dombot kell megmászni hogy visszaérjünk a célba. Andi nagyot küzd, de megvan ez is! Végül ha az óraátállítást nem számoljuk bele, vasárnap reggel 9 óra 13 perckor (ha igen, akkor 10:13-kor) beérkezünk a célba. Hatalmas megkönnyebbülés, ez egy igen nehéz menet volt ebben a hatalmas sárban. Gratulálok a lányoknak, nagyon erősek, és ügyesek voltak! A szervezést pedig mindenkinek, aki benne volt ebben a nem mindennapi kalandban! |
