Teslácka Stovka 100 km - 3356 m szinttel, sikeresen teljesítve 18 óra 24 perc alatt.
Már megint a Kis-Kárpátok. Alig egy hónapja voltam a környéken az MKMK 200-asán, ismét ezen vidékre vetődök. Szeretem a Kis-Kárpátokat. Ez a helyi Budai-hegység. Vannak gorombább részei, de ez a túra a szolidabb régiót célozza meg. Immár negyedjére veszek részt a megmérettetésen.
Vincze Zolival kicsit bonyolult, ámde költséghatékony módját választottuk az utazásnak. A Déliből vonattal le Komáromba, át a hídon Komárnoba gyalog, majd onnan egy jó 2 órás vonatozás Pozsonyba. Van időnk, péntek délután van, és a túra csak szombat reggel rajtol. Késés nélkül érkezünk a fővárosba. "Betámadjuk" a helyi egységet, majd 4 km gyaloglás vár ránk a hatalmas Kamzík torony tetejéig. Végig közvilágítás van, így lámpázni sem kell. Kb 22 óra körül felérünk, és azt csináljuk mint pár évvel ezelőtt. Vagyis a Bufet Bobo kényelmes fedett részén leterítjük hálózsákjainkat, és itt alszunk meg. Nyugalmunkból hajnal kettő fele egy rendőrkocsi zökkent ki, de szerencsére nem vettek észre minket, bár ott cirkáltak gyalogosan. Amúgy nem tudom mi lett volna, hiszen semmi rosszat nem cselekedtünk..
Reggel 5 körül már ébren vagyunk, megreggelizünk, és várjuk a szervezőket hogy a rajtidő legelején 6:00-kor már el tudjunk rajtolni. Ehhez képest 6 órakor még csak a túrázók várják a messiást, a szervezők sehol. Idén új gárda vette át az irányítást, nem tűnik egyelőre pozitívnak. Végül csak 6:15-kor esnek be, de akkor meg persze mindenki rárabol az itinerre, így várakozunk, és végül 6:40-kor indulunk el a túrán.
A túra első 10 km-e változott az előző évekhez képest. Most nem a P-on indulunk meg, hanem a S-n picit visszafele a csúcstól, majd jobbra be az erdőbe. Ehhez képest a mezőny fele a régi úton megy, a másik fele a hivataloson. Persze itt le se tojja senki ki-merre, csak a mi szemünk akadt fönt kicsit. Viszont mivel már ezen a S-án is jártam anno másik irányból, így emlékeztem rá hogy van egy szobor hamarosan, aminek teljesen magyar felirata van, és sértetlen! Jól gondoltam, hamarosan Edl Tivadar kövéhez érünk. Szegény szélütésben hunyt el kirándulás közben, 1882 június 14.-én, 63 éves korában. Ennek emlékére állíttatták ezt a követ barátai. Kellemesen kocogható a S- lefele, na de elkezdett esni az eső.. Szerencsére csak ijesztgetett hébe-hóba, de a Deviaty Mlyn elágazás utáni emelkedőn egyszer csak hatalmas köd kerekedett, és egy darabig ez ki is tartott. Szomorúan vettük tudomásul, hogy lehet kilátásmentes túránk lesz ma, de az égiek később megkegyelmeztek rajtunk. A Klanec elágazás után a P-on haladunk tovább, majd a Za Kacínom táblánál jobbról bejön a S-, és 10 km után ismét visszaérkezünk a régi útvonalba. Kellemesen futkorászok lefele Marianka irányába. Zoli lemarad, technikai gondok adódtak. A falu előtt utolérem Jirkát, és vele ütjük el az időt a település központjáig. A feladat az volt hogy fel kellett írni a turistatábláról a tengerszint feletti magasságot. Jó néhány résztvevőt itt utol is érünk, köztük két Felvidéki magyar srácot, akik perfekten beszélnek magyarul. Amíg Zolit várom dumcsizunk is egy darabig. Innen ismét Zolival haladok tovább, majd leérve Borinka településre aki nem ismeri, pikk-pakk elmegy a bolt mellett, ugyanis az útról egyáltalán nem látható. Szerencsére jól tudtuk hol kell kb 20 métert kitérni mindössze ehhez. Bevásárlás után kint megreggelizünk, jó fél óra el is megy, de ráérünk. A P- jelzés visz fel combosabb emelkedőn a Pajstún (Borostyánkő) várához. Még a településről felnézve masszív köd honolt a tetőn, de mire felértünk, egyszer csak elillantak a fellegek, és innentől szuper túraidő keletkezett. Az új P- jelzés nem tér ki a várhoz, de mi természetesen megnéztük kívülről-belülről, bár már láttam így párszor. A szokásos fotó elkészül a "göcsörtös" fánál, majd hamarosan igen kellemes lesz a terep, futogatok, tesztelni kell az új cipőt. Zolival 4 km után találkozok újra, az első emberes ellenőrzőponton megvárva. Nagy szerencsénk van, ugyanis a Zapadnuty kút (Indián-barlangász kocsma) kis erdei büféjét most kereken 11:00-kor nyitották, és pöccre ekkor érkeztünk. Előre elterveztük hogy itt eszünk-iszunk egy jót. Ki is kérjük sörünket, majd igen borsos árért rendelünk egy levest is. Mondtam hogy a legjobbat adják :) Ez bizony így is lett. Kolbászos, hatalmas babos, húsos levest tettek elénk, igen jól is laktunk a folytatáshoz. 40 percig rabul is ejtett minket a hely, de még így is pont 5-ös átlaggal indultunk tovább. 24 km-nél jártunk ekkor.
Folytatás immár a Z- jelzésen. A probléma viszont az volt hogy ezen a napon mint kiderült egy kerékpárversenyt is szerveztek, teli is volt szalagozva az erdő. Idő közben elkezdtek szállingózni a versenyzők brutál tempóban lefele. Nagyon észnél kellett lenni, mert keskeny az út, sokszor nehezen belátható kanyarokkal. Nem repestünk örömünkben ezen a szakaszon. Felérvén az SNP P- jelzésébe ezen balra kellett fordulnunk, de persze a bringások is innen jöttek, továbbra is őrült tempóban. A Somár hegy 650 m-es csúcsát szerencsére ők alulról kerülték, nekünk viszont benne volt a túrába. Zolinak mondtam hogy én most kicsit futogatnék, mert igen jó terep következett. Átnéztük a tracket, mutattam neki mikre figyeljen, de a nagy részét ő is ismerte az útnak. Végül elkocogtam, és mire visszaértem a kerékpárútba, a bringások végleg megszűntek szerencsére.
Igen kellemes rész következett a Tri kamenné kopcén át a Konské hlavy 653 m-es csúcsára. Na ezt a részt nagyon szeretem, nekem ez az igazi Kis-Kárpátok. A csúcson fából készült lófejek sorakoznak, névvel ellátva. 2 éve mikor többen mentünk együtt, Nóri még visszafele (oda-vissza rész ez majd) sötétbe is emlékezett a falovacskák nevére. Pezinská Babára érkezek. Nagy turistaparadicsom ez. Télen síelők, tavasztól-őszig kerékpárosok, és kirándulók birodalma. 40 km-nél járok, és a túrán itt van az első frissítőpont. A nevezési díj mondjuk 5 euró volt, így sejtettem hogy nem etetnek degeszre minket. Fornettis pizzaszeletet majszolhattam, és az üdítők helyett energiaital járt meglepő módon. Nálam is van egy az éjszakára, így meg is iszom ott ezt helyben. Szuper jó rész következik a K- jelzésen, majd a Zilová elágazástól a S-n egészen Zumberg településig. Ezt a jó 8 km-t végig is futom szinte, az energia ital is partner ebben úgy érzem.
Idén már nem a pszichiátrián kell jelentkezni (a 2022-es beszámolómban igen vicces dologról emlékeztem itt meg), hanem a turistatábláról kell felírni ismét a tengerszint feletti magasságot, mint a legelején. Lent vagyok mindössze 200 m-en, és 6 km múlva már 709 m-en kell hogy legyek, így sejthető volt az erős emelkedő, amit jól ismertem is. A probléma csak az volt, hogy borzasztó meleg lett, és tűzött a nap. Ráadásul a felénél már alig volt folyadékom, így erre is nagyon kellett figyelnem. Azt viszont tudtam hogy majd a csúcstól 3 km-re a Zochova chata előtt lesz egy szupi kút ami mindig működik (de jó is a tereprutin). Jó küzdős volt az emelkedő, de felérek végül a 709 m-es Velka Homola kilátóhoz.
Erőm az egy csepp sincs még felmenni a sok lépcsőn, inkább megiszom a maradék folyadékomat leülvén kicsit. P- jelzés a követendő a Zochova chatáig. Alig egy hónapja tettem meg ezt az utat az MKMK 200 km-esén Attilával, akkor már több mint 100 km bennünk volt, most kellemesen kocogok le a kövekkel borított úton, kerek 50 km után. Leérvén, a ház előtt degeszre töltöm a flakonjaimat, és jól esik a hideg vizes arcmosás is. Magamban megemlékezek a büféről is, ahol amíg Attila kávézott az MKMK-n én egy hot-dogot vágtam be, de ár-érték arányban elég silány. Most vannak nálam csokik, azokkal el leszek már úgy gondolom.
Leérvén ismét élő pont fogad, egy leányzó írja fel érkezésem idejét. Titokban frissítőre vágyok, nem kapom meg, így marad a hazai csoki. Közben itt is utolérek jó pár sporit, akiket hamar le is hagyok. A K-en a mini Huncokársky cintorín temetőt megkerülve hosszasan aszfalton haladok. Közben balról bejön a régi útvonal. Most is elkap egy nosztalgia, anno a Chata pod Lesomnál micsoda sült kolbászt ettünk, és a néni tudott is magyarul. Ez most kimaradt. 58 km-nél a Hubalova elágazásba érkezek. A régi rendezéseken itt szuper frissítőpont volt minden évben, most sajnos senki, és semmi sem vár, így sarkon fordulok, és a P-on tempózok tovább. 12 km, ismét az MKMK útvonalán. A kihagyhatatlan Cermák forráshoz kitérek kicsit, lecserélem a vizemet finom forrásvízre. A Skalnatá 704 m-es csúcsa jön. Rövid, de nagyon meredek. Az MKMK-n itt jött fel a nap, küzdős is volt, most pedig azon igyekezek hogy hátha eljutok még lámpa nélkül 70 km-hez, ami ismét Pezinská Baba. Nem sok reményt fűzök hozzá, de végül sikeres lett a projekt. A csúcs után meglepődök, mert utolérem azt a párt, akiket már a Zochova chatánál lehagytam. Angolul megkérdeztem, hogy mit rövidítettek? Lelkiismeret furdalás nélkül mondja a srác. Szikrát szórnak a szemeim, de inkább tovafutok. Itthon lemértem, a 8 km-es kört kihozták 2,5-ből. No comment.
Inkább az előttem levő részre terelem gondolataim, jönnek a kis puklik a 700-asokra. Jágrová, Cmelok. A pirosan világító toronyról lövök is egy fotót. Innen még van Pezinskáig 2 km, amit szinte korom sötétben teszek meg lámpa nélkül. Közben jobbról kisebb villámokat látok, azonnal nézek egy időt, de nagy szerencsére nem sokkal mellettem söpör el a zuhé. A ponton 70 km-nél járok. A pontőr lányok ugyanazok, megdícsérem őket a kitartásukért. Ismét fornettis pizzát eszek, és az itteni energiaitalt is elfogyasztom megint. Titokban lenyúltam még két pizzát, ugyanis 30 km-en mindössze egy pont lesz már, az is csak felírós, ráadásul a gyomrom is kezd összeszűkülni, ami nem túl jó. Végül a pizzák később jót is tettek neki. A lámpát beizzítva felállván a padról, erőteljesen érzem a combomat, ami csak egyre rosszabb lett. Hiába, a majd 3 hét sportmentesség átka. Ettől függetlenül éjszaka is sokat futok bele. Visszafele ismét a falovacskás hegy, majd a Somár csúcsa adott kisebb emelkedőket, de innentől 9 km-en szinte semmi sem volt, csak sík, az viszont igen kellemes terepen, így szépen tempóztam is. Utol is értem egy gyorsabb párt, jól esett pár szót váltani, mert oké hogy sík az út, de egy idő után elég monotonná vált. Mindössze a rengeteg őzike adott mindig egy újabb löketet a bekómázás ellen. Itt az őzek egyáltalán nem félősek. Ott állnak az út mellett kecsesen, vagy épp az orrom előtt andalognak át, abszolút nyugodtan. A Biely kríz-hez érkezek nagy sokára. Mint minden évben levágom magam a zárva levő büfé padjára, és meg is bontom energiaitalomat, ugyanis a következő 10 km a Kamzík csúcsáig (ahonnan rajtoltam) ismét kanyargós, soha véget nem érős. Ettől függetlenül nagyon szeretem ezt a részt, sőt, imádom, ahogy írtam nem sokkal előbb, ez a Kis-Kárpátok!! Csak ne ennyi kilométer lenne már a lábamban, hanem például egy kellemes kis kiránduláson lennék itt.. Ezen filózgatok. Hamar kizökkenek a nyugalmamból, amikor egy bal kanyarnál épphogy meglelem a jelzést. Nem ez a gond, hanem ahogy balra fordulok a fejlámpával, egy kiszáradt fa körül hemzsegnek a lódarazsak. Valószínű pont az út mellett van a fészkük. Azonnal nyomok egy hátraarcot. Szerencsére a térképen egy picit hosszabb kerülővel visszajutok a P-ba. Amúgy csoda hogy a célban senki sem számolt be csípésről, ha egyáltalán a sötétben valaki ezt a fészket észrevette rajtam kívül. Köszönöm a darazsaknak a többiek nevében a kegyességet. Úgy látszik a szlovák lódarazsak, és az őzek is nyugodtabbak a mieinknél :) Most már lassan nem is az utat figyelem, hanem a fákat, mert igen matuzsálemi korúak között visz az út, ebben pedig jól érzik magukat darázsék. Szerencsére innen már nem volt ezzel gond. A Kamzík torony viszont csak nem akar közelebb jönni. Piros fényével csábítóan hívogat, majd eltol. De egyszer mindennek vége szakad. A Pod Chlmcom elágazásban lefotózom utolsó kódomat, amit majd a célban vések fel az itinerbe. Nem sokkal a csúcs előtt még megelőzök két sporit. Végül felérvén a Kamzík csúcsára, megemlékezek péntek esti "szállásunkról" Zolival.
Na de nincs itt nyugalom, balról éktelen égdörgés keletkezik villámlásokkal. Nem nézek telefont, 1,2 km-t kell kibírnom az erdőben, a maradék 4 km már végig a külvárosban megy. Mocskosul megtolom az aszfaltig, itt már elázhatok, de amúgy ez sem kellene. Futás közben nézem a radart, közben nagyokat villámlik. Örömmel konstatálom hogy gyakorlatilag 1 km-re tőlem robog el még Pozsonyon belül egy nagyobb cella. Huhh ezt megúsztam. Kicsit szolidabb tempóra visszaváltok, de csakhamar vasárnap hajnal 1:04-re beérkezek a célba. Díjazásomat átvéve itt aztán van minden finomság. Három féle kenyér, paradicsom, paprika, sütemény. Később beérkeznek a Pezinska Baba pontőrei egy csomó pizzaszelettel, és energiaitallal. Az utóbbiból persze azért csak egyet iszok, de a pizzaszeletekre, na meg többi dologra erősen rájárok, amúgy sem voltak túl sokan a túrán. Mire Zoli megérkezik, szerintem 3-szorosát lefogyasztottam a nevezési díjnak :) Persze jobban örültem volna ha ezek mind út közben vannak, de nem én vagyok a szervező, ezt tudomásul kell venni.
Zoli beérkezése után nem sokkal leszakad az ég, pont megúszta ő is. A hazautunk szintúgy igen hosszú, de költséghatékony volt, mint idefele. Mindössze a vasárnap reggel már szakadó eső rondított bele az utazásba, de az élményeket, és a teljesítés sikerét már semmi nem veheti el tőlem! |
