-- Szia emberek, megint egy bakonyturistája….
Ezúttal egy ismert túrára jelentkezem, állandó jellegű túratársnőmmel. Egyre ritkábban kérik el a telefonszámomat ismeretlen hölgyek a 19-39 közötti korosztályból, ezért állandó kísérőm gondoskodását élvezem, aki a pedagógusok egyre édesebb kenyeréből csemegézik hétközben, hétvégén pedig az avart tiporja egy jobboldali közreműködő segítségével. A mai nap felkeléssel , csákvári tankolással indul, még soha sem sikerült ennyi litert tölteni az autómba, bőven a névleges térfogat fölött , ezúttal jelzem másoknak, óvatosan a kútkezelővel, aki automata és egyébként is. Segítettem honfitársamat az elvagyonosodás veszélyes ösvényén, remélem, a Nav és a maffia is fogja, kis üzlet, de a Nemzeti Bank most éppen más által van elfoglalva, maradékokat söpröget egy új söprű. Választásokra készülünk, ezért pénzt adunk a fürtös hajú túraszervezőnek, cserébe papír és kókuszgolyó, és mehettek, isten hírével Csókakő főteréről indul a gyalog galopp, na jó, nem annyira galopp, de nincs is még hóvirág. Brüsszel adott pénzt, az oroszok gázt, Amerika pedig elvi támogatást. Hongkongban a snooker játékban két kínai küzd, ezért is fájó szívvel lemászunk a csókakői meredélyen a szurdokba, kék a jel meg piros derékszög, derék. Vagyunk páran, mindenki fiatalabb és jobb kondiban, övtáska, futócipő, kilógunk a hátizsákos-botos szereléssel, de itt ezt nem látja tévéhíradó. A lefeléből fölre vált a jel, a nap is serked, könnyítünk a ruházaton, vízjeleket rakunk le, kezdődik a gerinctúra. Egy hosszasan tekergő, magaslati kihívás, alattunk pára és mező-szántó, és helyreteszi a dolgot a Nap. Havas télutó, még itt sem zöldell az avarban az élet, a flóra lehellete, de köztudomású, hogy lesz, idén is, főleg az M1-es pálya és a választások segítik a dolgot. Éles kő az első ellenőrző pont, a pontőr helyett kód, volt már ilyen …aztán jobbra és meredeken balra, le a gerincről, szurdok kettő oldalában, kidőlt-bedőlt fák közt, egészen a zöld sávig, amin jobbra tartunk, mint a rendszerváltás óta mindenki. Maci fut ránk, régi földmérő, Árpád óta próbálkozik , nagyobb is lett az ország. Csak a kék sávig vezet bennünket, a telefon végéről utasítják rövidebb távra. Ha menni kell, hát menni kell. Maradunk a zöld sávon, sár és pocséta, egy-egy hófolt, kettőt jobbra, egyet balra ---aztán zöld kereszt, ami elfelé van, meg zöld háromszög, Orondi kövek, pompa kilátásilag, fotó, és le-fel, újra vissza a keresztre, ami zöld továbbra is, kutyát sétáltató pár szembe, csákberényi lakosok, és Piroska kopjafája. Innen a flaszter következik, vége az erdei sétának, beton és forgalom a pincesoron, Bálványprés, amiből több is van ezen a szakaszon, de szőlő már csak elvétve, és az is gépi műveléshez szerkesztve. Nagyon autók állnak a présházaknál, és hajléktalan hiányzik, hogy teljesen megrontsuk a sziklás-erdős vonulat képét. Már csak kék kereszt vezet, a zöld elfogyott, de a házak a szőlősorról lakósak lesznek, nemcsak kidőlt pincék, hanem kacsalábas kastélyok, egy új hatvanpuszta formálódik, csak többen birtokolnak kisrészeket. Aztán kétségbeesve visszaértünk az autós emberhez, örömködünk, meg kitűző és levél, ami ok. oké.
Parkolóőr nem háborgat, húzunk is haza, özön a munka, szalad a ház.
Mindenkinek azt ajánlom, szerelemnél jobb az erdő, pláne is , ha belebotlasz valahol. Legközelebb gyere a túraszervező túráira Te is, pénzt hozzál, számít Rád is. |
