Szia emberek, a vértesi negyvenes… Katonasírok
A túrát jobboldali arc szervezi, Szárligetről indítja és máshová érkezteti, tehát körtúrának csak sok jóindulattal nevezhető. Saját nőtársat veszek, vagy ő vesz magához, együtt indulunk mindenesetre, mint annyiszor. Hajnali vonattal közelítünk, mire az állomáson összelépcsőzzük magunkat, a túraszervezér is odatolaxik autóval. Haja erősen nőtt, borostás, szervezet mindenképpen női felügyeletre szorul, ezért ott is hagyjuk, miután anyagilag támogatom a nyugdíjamból. Unokatestvére összevissza röpköd a világban, Moszkvától Washingtonig nevel világvezetőket, mert a „Tovarisi, konyec”tábla a múlt ködében, bár kap még emlékeztetőket, itt jegyezném meg az orosz birodalom moguljának, hogy a mi egykori vezetőnket a múltja miatt is kikezdték anno, a 88-89-es sajnálatos események miatt, neki is van takargatnivalója, - mint mindenkinek is- még ha az ellenzékét nálunk okosabban is kezeli. Persze biztos vagyok benne, hogy nem nekem kell kioktatni őket, mégha a Sirius az én születésem idején is fenn ragyogott a többi közt. Csak az ukránoktól kell tartani, hatvan éve jártak nálunk, akkori vezetőjük ugyan már nem él, de a mostani sem szeret bennünket eléggé. Szóval, emberek, akik nehezen értitek a változást, óvatosan, mert az egykori osztálytársak elviszik a showt, és te pedig a történelem szemétdombján landolsz. Az utókor hálás lesz, és felvesz a történelem kánonjába, de én mégis a Joseph Heller könyvéből Aarfy öregét ajánlanám figyelmedbe, ilyen tulajdonságok nélkül csak áldozat, mártír lehetel. Nade, kezdődik a túra. Gyalog keressük föl a kékjelzést a vasútállomással átellenes oldalon, és haladunk rajta. A reggel hűs, jeges a szél, hódara kerül az arcunkba, a fák még nem bontottak lombot február idusán. Nemrég az Írottkő tájékán rugdostuk a követ, nyugatabbra sem jó a helyzet, de ennél mégis jobb. Fennhéjázva baktatunk, kevesen követnek, mert a reggel mindenkinek nehéz, vasárnap pláne. Csákányospuszta, Mária szakadék. Első ellenőrző pont Körtvélyes temetője, itt fexenek az ellenállók, akik bár többen voltak, a rájuk törők meg sokan. A lovasdandár és a kerékpáros együttes sem fékezte eléggé a szovjeteket, akik Berlint akarták. A jelenlegi német vezetés szerint ma is. Magam részéről ebben is hitetlen vagyok, mint a magyarság világformáló képességében is, csak a konvergencia örök. Efölötti borongás visz át Kapberekre, Királygéppisztoly, nem fordított a háborún eleget. Itt már szétszóródnak a sírok, ami annyira elgondolkoztat, hogy zöld sávot követünk innen. Sokáig, sőt keresztre váltjuk, amit kékre megest. Fák halomba, nem József Attila fái, fűrész pocsékolta életerős példányok, de kell, mert fagyunk halálra. Werbőczy anno mást rendelt el, de ezt is sikerült túlhaladni a fejlődés miatt. Kék kereszt, bár nehéz terep, de sem sár, sem jég nem szól, csak jókedvű időscsapat szemből, főleg hölgyek, akik ma nem főznek. Várgesztes, az itteni temető, kérdésekre válaszolunk, mert ez a rendi, és Vérteskozmának fordulunk, ami már sárga négyzet a térképen és a fákon is. Hosszú mélyút, Kiskutya orom, festett képek a fákon és valódi vadsertések a tájban, libasorban, öregje, fiatalja, akik süldők. Szépek és otthonosan mozognak, ennél csak a bográcsban kívánatosabbak. Aztán Vérteskozma, hosszan keresgéljük a jelzett sírt, na ez tömeg, legalábbis a kereszt tanúsága szerint. itt sem a magyarok győztek, azért emlékezzünk. Rengeteg német név, sváb település volt egykoron az ismertető tábla szerint, ma néptelen és méregdrága. ennek megfelelően üres, de rendezett. Még a roma társadalom sem fedezte föl, itt nincs kitől segélyt kuncsorogni, tanulhatnának a Felcsút melletti mezőváros vezetői, polgármesterei és rendet őrző arcai. Ezután a kis kitérő után sárga a sáv, és flaszter visz a Kaszap kúthoz, itt is megemlékezünk néhány honvédról, akik ide lettek vezényelve, amikor már minden elveszett, akkori szemmel is jól láthatóan, de bölcsességbe akkor sem torkollott a magyar, és ment a szibériai tovább. Vissza a fák közé, sárga csík, föl és el, kanyar, kis kör, újra a zöld jel és újra kő a láb alatt. rendes a szél, fák esnek áldozatul eléggé közel a porhüvelyünkhez, ezúttal megúsztuk, de nem volt és nem lesz mindig így. Meszes, Fáni, Hirczy, és innen föl, a Terv út vezet át a Vértesen, imitt amott a régi vasút vonalán. Aztán már csak egy ellenállót látogatunk meg Szár előtt, ő is vesztes volt, három neve dacára , fotózunk és emlékezünk, mennyi fölös áldozat, ebből keveset tanulva, ma is áldozunk. Ukrán vezérkarnak ajánlanám a könyvet, amire fönnt hivatkoztam, ez a túlélést taglalja, mert a németeknek semmi sem drága, ami olcsó…Ja, meg van pénz az unijóban, sok. Persze Moszkvában is, és Moszkva nem hisz a könnyekben.
A sörözőben a reggeli arc, lázasan ücsörög kóla mellett, asztaloknál helyi erők osztják az észt, előttük sörös ürességek, igen, az igazság gyakorta palackokban rejtőzik…meg az okosság, dohányboltos ember épít szavakat , túraszervező hoz unicumot, és megyünk a vasútra. A miniszter úrnak jelzem, sokat késik az oroszlányi, tessék az asztalra csapni, vagy új menetrendet írni…a hideg szél idehozza a szemüveges túratársam a múltból, kisAngyal vigyáz rá, szembe fekvőtámasszal melegíti magát valaki, mert a cudar hideg csak jeges széllel ér valamit.
Igen, jó volt, csak ennyi. Nem szeretem a jobboldalt és a barna embereket, de most az előbbiről leválva a másodikhoz közelítve, csalogatlak, gyere ide legközelebb, még a miniszterelnök úr évértékelőjére is odaérhetsz. |
