Černohorské Slapoty 113 km - 2571 m szinttel, 21 óra 43 perc alatt teljesítve.
Fura, mert a többi spori ahogy nézem a külföldi beszámolókat, 3100 - 3200 m szintkülönbséget mért. Na sebaj mi az a 600 m szint.. (sok!!)
Pénteken 13:30-tól kicsivel több mint 4 óra magányos utazás vár rám egészen Brno főpályaudvarig, de a vonat szinte pöccre pontosan gördül be. Megveszem a jegyet az 1-es villamosra, majd egészen Reckovice városrészig utazok vele, ami egyben az egyik végállomása is a gyakorlatilag egész várost átszelő járműnek. Sebtiben szedem a lábaimat, mert negyed óra múlva indul a rajtolók első üteme, ugyanis kettő rajtidő volt megadva. Az egyik 18:30-kor, a másik a gyorsabbaknak 20:00-kor. Én utóbbit választottam, így még maradt jó másfél órám a rajtban. Szerencsére elérem az első rajttal indulókat, üdvözlöm Ritát és Zolit, majd a cseh és szlovák ismerőseimet is.
Az itiner nincs túlcifrázva, de rajta van hogy hol lesznek az EP-k, milyen színű jeleken kell menni, és hány kilométernél járok majd éppen. Szint adat jól jött volna, de a 2024-es évihez képest ez szuperlatívusz így is. Most a céllal együtt 19 EP lesz, abból 4 frissítőpont.
20:00-kor Olaf szervező rajtjára indulunk. Az első 7 km-ben szinte semmi szint sincs, nagyrészt végig is kocogom. Utána viszont meg is kapjuk az egész 113 km legmeredekebb részét, a P- jelzésen a Babí lom kilátóhoz. Tavaly ugyanitt kellett lefele jönni, akkor már nem sok volt a célig, de az akkori időjárás merőben más volt, ugyanis tükörjég, és metsző hideg képviseltette magát. Most tökéletes egyelőre az idő, mindössze az emelkedővel szenvedek erőteljesen. A kódot föltették a kilátó tetejébe. Micsoda varázslatos kilátás volt Brno-ra! Alig 1 km után már megint a Babí lom-on vagyok, de ez viszont maga a hegycsúcs, ami 562 m-en van. Jan Pavlík ismerősöm éppen a csúcskönyvbe ír, oda invitál hogy írjam én is alá, még szép! Az igazán kemény P- jelzést kihagyta a túra a csúcs, és a kilátó között, ide még a térképes alkalmazás is piros felkiáltójelet jelöl. Tavaly mondjuk ezt megkaptuk úgy 100 km után. Ez után a S- jelen megint lehet szépen futkorászni a keményebb szint után. 18 km-től a régebbi szervezésekkel ellentétben, most szembe kell menni jó 20 km-en át. Az első frissítőpont előtt, 25 km-nél érem utol Ritát és Zolit. Eléggé megtempóztam idáig ez igaz. A ponton zsíros kenyér, banán, és víz volt. Sajnos a teát már megitták a többiek előttünk. A hardcore arcoknak keményebb választék is volt, de ezzel nem éltünk :) Innentől Ritával és Zolival maradok, és immár fogvacogtató hidegben érkezünk meg a híres sörgyárhoz, Cerná Hora településre. Előttem van az útvonal, már zsinórban a 4. év hogy erre járok. Ritát felkészítem lelkiekben hogy a következő 10 km nem lesz túl ingergazdag a S-n, cserébe sárban tapicskolhatunk, és patakátkeléseken küzdhetünk keresztül. Ez pontosan így is történt, a történelem nem hazudtolja meg önmagát ;) Az egész túrán itt van a leghidegebb, a fű csak úgy csillámlik visszafele fejlámpáink fényében, a patak meg ontja a jéghideg levegőt kifele. Szerencsére túlvészeljük ezt a részt is, és jön a számomra is új pont, a Kamenny kruh érdekes sziklái. Szó szerint miniatűr Stonehenge, de érdekes. 37 km-nél járunk. A következő pont túránk legmagasabb pontja, de alapból magasan voltunk, így nem sok szintet kell leküzdenünk. A "Babí lomok" után most a Babylon következik a maga 657 m-ével. Az igazolást megleljük. Egy szép kilátó is található itt, de zárva van, máskülönben tuti a tetején lett volna a kód :) 45 km-ig megint kellemes utakon haladhatunk, majd balra egy Z-tanösvényen kell tovább haladni, ami a valóságban nem létezik. Azt tudni kell hogy track nélkül még most is úton lennénk, a külföldi túrákra nincs mese, muszáj az utóbbi években letölteni a gpx-et.. Szóval aktívan nézem a térképet, de egyszer csak távolodunk két másik sporival egyetemben. Visszatalálunk a tanösvényre, de út az gyakorlatilag semmi, egy árok szélén lavírozunk, persze jelzés nélkül. Végig zavarnám itt párszor aki ezt tanösvénynek nevezte el. Szerencsére kis idő múlva ismét kiszélesedik az út, és az U Jamnenky forráshoz érkezünk hamarosan, a következő kódunkhoz. A fejlámpám már alig pislákol, így elemet cserélek, de ez is használt, és nem túl erős a fénye továbbra sem. Viszont a forrástól alig pár száz méterre megleljük egy sátorban következő frissítőnket, 49 km-nél, Jamné település szélén. Itt már van halkrémes kenyér, ez a túra erről is nevezetes, minden évben eddig felszolgáltak valahol ilyet. Zoli is örül neki, emlékszik rá régebbről, ízlett neki is. Banánt is vételezek, majd végre van Kofola is, meg is töltöm vele flakonomat, közben jó meleg teámat kortyolgatom, amit szintén innen vételeztem.
A hidegben minden kortya vérré válik, és a kezem is melegszik legalább. Jól is esik a következő emelkedő a S-n, kicsit át, és bemelegszünk újra. Lomnice település előtt kicsit belekocogtunk, de Zoli lemaradt, és innentől a célig végig Ritával haladtunk tovább. Lomnice központja igen impozáns, először egy kódot vélek felfedezni, de az nem lehet. Közelebb érve a Via Czechia mozgalomról látunk adatokat. Nem is tudtam hogy van ilyen. https://viaczechia.cz/
Egy erősebb emelkedő a Z-ön, majd egy göröngyös lejtőn visz utunk tovább Borac településre, ami 58 km-nél van. Túlvészeltük az éjszakát, eltehetjük a fejlámpát. Megint berémlik a régi út, Ritának mutatom honnan jöttünk anno, és hogy a vasútállomás kis beugrójában virslit, és meleg teát szolgáltak föl akkor. Most is kiegyeznék egy ilyennel itt igazán, de a következő frissítőhöz még jó 9 km választ el minket. A következő 3 km jelzetlen rész (értsd szó szerint, se szalag, se semmi, elágazás viszont volt bőven). S- jelzésen emelkedünk fölfele a térképen létező, de valóságban csak kis miniatűr vízesés mellett, majd Rita egy kis pihit kér, ez jó indok nekem is folyadékpótlásra. A kávé felpörgeti, és megint jó tempóval haladunk tovább. A következő hegynek mi a neve? Hát persze hogy Babylón. Ő most 506 m magas. (szóval volt itt Babí Lom kilátó és hegycsúcs, Babylon rövid "o"val, majd most jön a hosszú "ó"s) :)
Már korábban észrevettem hogy a térkép jelöl egy becsületkasszás ládát a csúcson. A képeket megnézve nagyon komoly, vajon nálunk meddig élne egy ilyen? A kód felvésése után viszont szomorúan konstatálom hogy se üdítő, se víz, se sör nincs benne :( Cserébe két nagy nyárs volt elrejtve a belsejében, de nem terveztünk nekiállni sütögetni :) Következő feladat a K3-ön volt oda-vissza, a Krivos 464 m-es kilátóját kellett becserkésznünk, ami valójában csak egy nagyobb vadászles volt. Közben érjük utol a sporttársakat is szépen. Pici kocogás, üres gyomorral megérkezünk Stepánovice vasútállomásra, ahol májkrémes kenyereket szolgálnak fel, és lehet rá tenni finom újhagymát is. Már mindketten igen éhesek voltunk Ritával. A következő 8 km megint ismerős nekem, csak szemből. A Kvetnice hegy völgyében borzasztó hideget ver vissza a patak. Alig múlt reggel 8 óra, a nap komótosan küzdi fel magát a horizontra, jó lenne ha már igyekezne kicsit.. Végre elhagyjuk a patakvölgyet, és megkezdjük mászásunkat a Kvetnice hegyre. Meglepő, de eddig egyik évben sem kellett kimenni magára a csúcsra, pár száz méterrel előtte van a kód egy kis pihenőnél, amit ki is használunk a mászás után. Ez után a Pilis szerpentinhez teljesen hasonló úton ereszkedünk lefele, ráadásul a jelzés színe is szintén Z-. Ritának mutatom a csodás kilátást Tisnov városra. A városba beérvén végre szuper túraidő kerekedik. Egyből kiszúrunk egy másik kilátót, és ahogy nézem az itinert egyértelmű lesz hogy ez is ránk vár. A Klucanina nevet viseli, és persze a legtetején volt a kód, de ez nem gond, mert cserébe a túra talán legszebb kilátást élvezhettük innen. Letekintvén Tisnov városa, a túloldalán pedig előző hegyünk a Kvetnice magasodik. A "Tisnovské Stonehenge"-t kihagyja a túra. Innen nagyon kellemes út visz sokáig a K-en, hébe-hóba bele is kocogunk.
Veverská Bítyska település legszélén egy kemping faházában vár minket a következő frissítő, immár 89 km-nél. Nagy meglepetésre virslit szolgálnak fel mustárral, és van meleg tea is. Általában egy túrán mindig van egy úgymond életmentő pont, na én ezt éreztem annak. Zoknit is cserélek, mert kicsit már kikezdte a talpamat ami eddig rajtam volt. Szép lassan eszem a virslit, pedig kb 1 perc alatt el tudnám tüntetni mindkettőt :) A pontőr kérdezte hogy "elég volt"? Ilyen kérdésre persze játszani kell a hülyét, és rákérdezni hogy esetleg van-e még repeta? Leleményességemet siker koronázta és kaptam még két virslit :) Nem esett túl jól tovább indulni.. Rita nagyon erős, meg sem látszik rajta hogy már ennyi km a lábában van. A következő etap egy 7 km-es folyókerülésből áll. Elindulván a P-on, észrevesszük a folyó túloldalán a sziklákon nekünk óbégató két sporttársat. Ők bizony már 7 km-rel előttünk járnak, de nem rogyunk meg, fogunk majd még mi is óbégatni, lehet pl Zolinak :) (végül ő még nem ért oda akkor mire mi ott jártunk). A P- kis energiaszívó emelkedőkkel érkezett meg a Veverí névre keresztelt várhoz, ami bizony egy igen komoly erődítmény a mai napig. Népszerűségét mutatja hogy teli volt turistával a környék. Én a sárga ruhás forgalom irányító sráctól próbáltam infót nyerni hogy hol lehet a következő pont, és nagyjából meg is fejtette. Közben lefotózzuk a várat is a biztonság kedvéért. Egy vagány gyaloghídon átkelve már a folyó túloldalán vagyunk, és meg is leljük kódunkat. Irány vissza a folyó túloldalán a S-án. Ez sokkal szebb rész mint a P- volt, a kilátás is pazar, és a terep is sziklásabb. Csakhamar mi is elérjük azt a pontot ahol a fent említett két spori járt. Mi is ugyanígy látunk két srácot akikre még vár a betétkör, de kultúráltan csak külső szemlélők vagyunk, nem rivallunk rájuk. Rövid, de szuszogós emelkedőn érünk fel egy stáció sorhoz, ahonnan jelzetlen út a folytatás lefele. Magyarul lehet nézni minden kanyarban a tracket. Rémesen hosszú aszfaltozás veszi kezdetét, most meg bezzeg már melegem van. Később megmutatom Ritának a tyrannosaurussal, és tigriscápákkal védett vízművet (az alkotó szuper falfestményt készített rá). 103 km-nél Ritának még arra is van energiája hogy egy kis fitness-sel átmozgassa magát a helyi közparkban. Végre elérjük Kurim város szélét, ahol kicsit tanakodunk hol lehet a pont, végül haladunk tovább a nem létező Z-tanösvényen (milyen meglepő). Jelzés az nincs, viszont kifejezetten informatív táblák sorakoznak. Én például nem szeretnék találkozni egy óriási nagy "knour"-ral. A kistestvére a "bachyňe" a tábla alapján, de a helyett hogy a vaddisznó szót adná a fordító, e helyett bemásolva a bachyňe szót másra asszociál. Ráadásul ha az utolsó "e" betűt is kitöröljük akkor már igen pejoratív szó keletkezik egy ártatlan vaddisznó helyett :)
105 km-nél megvan a kód, szerencsére van egy pad is, megpihenünk az utolsó 8 km-re. Megbontunk egy-egy szendvicset, én pedig megiszom az energiaitalomat. Erősebb emelkedőn szenvedjük már föl magunkat, majd megszelídül az út, és a Velká Baba 446 m-es csúcsánál megleljük utolsó kódunkat. Innen már kellemesen lejt az út, de most már csak gyaloglunk. Egy nagyobb gyártelep mellett érkezünk vissza Brno-Reckovicére, immár célunkhoz.
Még pöccre lámpa nélkül értünk be, szombaton 17:43-kor. Gratulálunk egymásnak, majd beváltom két kuponomat (azaz hármat mert Rita odaadta az övét) a célkajákra. Választék akad szerencsére bőven. Időm meg annál több, mert csak a vasárnap reggeli 6 órás vonatra vettem jegyet. Szerencsére lehet itt aludni a székek összetolásával később már. 21:30-kor beérkezik Zoli is, 100 %-os magyar teljesítés. |
