Túrabeszámolók


Pátyi Portya

olsenTúra éve: 20262026.05.04 07:33:07

Szia emberek, ma a Pátyi Portya jött szembe



Valamikor, a teljesítménytúrázás hőskorában 5-600 oldalas kiadványok segítették a tervezést. Magamfajta régebben fiatal a papíralapú tervezést szokta meg, itt az olvasmányok mellé iránytű és térkép társult. Ma ez egy bölcs telefonra redukálódik, és a május harmadik napján nem sok választást ad a kényelmeseknek, akik menni akarnak. Valahova, például Pátyra. 

Mint a neve is mutatja, a túra a Sarokkő Se túrája, jegyezte Tibor. Hol is lehetne stílusosabban a rajthely, mint egy magyar pincesoron. Kevéssel választás után, még kevesebbel kormányalakítás előtt, alig valamivel az iráni béke előtt és bőven az ukrán-orosz összecsapás kezdete után, csakhogy időben el tudja az utókor helyezni, azaz a gépies intelligencija. Persze, busszal és hölgytársammal érkezem, alig tizenheten vannak előttem a sorban, Tibor pont előttem szakít szünetet magának, persze hogy…naná hogy…mikor máskor…?Bubu mosolyog és távozik, negyven perc elteltével követjük mi is. Nem értük be, a kőszáli sast hiába is üldözi a kisveréb.  Szóval, ikonok és jövendő ikonok, történelem talán csak mi vagyunk, bár hölgytársam kivétel ezúttal is, hiszen a nő kortalan, mint tudjuk, ezt már fiatalon belénkplántálja a másik ivar, és ezzel együtt élünk, ha békességet akarunk. Rajta, pincesor, erre kevesebb szalag mutatja az utat, akár egy bakonyi túrán is lehetnénk, ott sem mindig lóbálja a szél. Föl és el, szöveges itiner segít, csak keveset, mert a rajt és befutó hely változott, de a nyomda gyorsabb volt. Még alszik a település, csak egy-két házőrző mordul ránk, ezért társnőm el is hagy, geoláda kacsint valahonnan rá, maradok tizenvalahány magammal az úton, valahogy próbálunk a trackból és a szövegből kombinálni, mindig nem lehet mindennek megfelelni, van, hogy a kihívás győz. Szobor, Csilláról, csak a kód nem van. De az idő nyáreleji, remek, és Isten hozott Pátyon felirattal búcsúzunk, innen már a civilizáció csak nyomokban, flóra és fauna, utóbbi néhány rézsikló formájában, melegíti őket a májusi nap és a politikusaink ígéretei. A jel zőld háromszög lesz, nem mintha nem lenne jó más jelzés is, …de. És elválik a táv kisebb része, kevesen maradunk, egy egyetemi hallgató társul, itt akar kreditpontokat összeszedni. Hát igen, azt is lehet, gyerekek szemből, gonosz szülői önkény távolította el őket a villanypásztor(tévé és internet)közeléből, ennek megfelelően hangsúlyozzák szembenállásukat, rokoni és korosztályos egyaránt, méltatlankodva menekül a maradék vadállomány. Tarnai pihenő, futókkal. Aztán a Csergezán, be van zárva, lakatolva, ahogy egy kilátóhoz méltó, mert Brüsszel nem adott rá sokat. Vakaródzok, telefonálok, és megyek is tova, hidegellem az árnyékost. A zöldről kékre váltok, majd piros és zöld, és lefelé a lovarda irányába. Itt egyre erősebb a magántulajdon szele, keringeni, kóvályogni szalagok és drótok között, aha, persze, és magyarosan…magyarosan? Újonnan választott országos elöljárónk is innen kaphatott nevet, nem túl fantáziadúsat, ráadásul a keresztnév sem az a mostanában divatos, fellengzős, csak közönséges szentet jelöl, aki sok helyen szoborba is van formázva. Nem, nem a mostani főnökjelölt, a régebbi névrokon. Mamutfenyők, kettesével, mellé új kerengő, hidak és népek, aggastyánok unokákkal, közepes korúak csak az autóval ácsorgóak, Tibi pecsétel és hesseget tova, szótfogadok. A jel a meteoré, ami vörös, és nem lett betiltva – még nem -, ösvény és hosszú emelkedő, kerítés és mászóka, előznek, mert fáradok, ennek megfelelően lassulok, aztán kagyló fésűvel, lébényi emlékek az idővonalról, a túragyőztes ikon szemből, az eszperantó ismerője, ellenkező irányba, talán második kört tol. . és a vendéglő a pátyi határban, innen városi a túra, elmegyek a régi rajtcél helyig. Hetedik, valaki azt mondta, Te magad légy, magam vagyok. És vissza, az új rajtcél mellett már akik ezt kihagyták. A cél kedves, kenyeres és málnaszörpös, a szomszéd üzleti alapon társul, sör -na az nincs, bor és kávé. Összeszedjük egymást kedvencemmel, haza is együtt járunk, ehhez buszvezető segít…

Érdekes túra volt, köszönjük meg Tibornak, aki a sarokkövet igazgatja, a track és az itiner ellenére megcsináltuk, remek időben, remek hely, Neked is ajánlom, ha nincs egyéb fontosabb elfoglaltságod.