Szia emberek, a Trianon emléktúra….
Kedvelem ezeket a túramegnevezéseket. Benne van az önsorsrontás, a békétlenkedés, a magyar keserv és minden, ami csak árthat az egyénnek és mozgásban tartja a pszichológusokat.Meg a Vértesben van, ami dicső csaták színhelye volt nagyon rég és dicsteleneké nem olyan rég. Ez utóbbiaknak állítunk emléket, kell a só a sebbe, had fájjon…ez is.
Gyülekező reggel hétkor a móri templomnál, ahol madárszobor és cukrászda is van.Persze, előnevezéses.Különféle ikonok a rajtnál, felmérés a Kazinczy előtt, meg amúgy is. Drágán vásárolok két sportszeletet, a túraszervező szalagozásról fecseg, ugyan már, nem erről ismerszik meg a bakonyi betyár, sem a területi honvédő, de nem szólok, papír a kézbe, track a telóra, mert időközben haladtam a korral, és indulatba jövök kedvenc nőtársammal, aki kísér, etet, itat, meg majd satöbbi is lesz.És a kádépéről és geoládákról unalomig ismert piros jel, érthetetlen, hogy ezt a színt nem tiltotta be a magyar túllicit, még nem. Aztán elkezdett az eső cseperészni, pláne, mert leváltódott a meteorológusok pártkatonája, akinek hinni lehetett, az utódok még csak karmolják a műholdakat és az igazit is. Elmarad a település mögöttünk, fölfelé következik, sem előttünk, sem mögöttünk nem mocorog senki. Rá se rántunk, már csak harmincegynehány kilométer lehet előttünk, és némi szint. Haragoszöld és harsogó kora nyár, cseresznye és meggy kínálja magát, érik a ropogós, mondja a nóta vagy műdal esetleg népdal, valami mindenesetre. Meg kellene kérdezni a mesterségest. Vértes tábor, első pont, tévé elől felállított és ide kirugdosott ifjak ricsajoznak, pecsételünk és megyünk is. Nézzük a trackot meg a geoládát, a 7/6 ost, továbbra sem javult az állapota, egy éve nem találta meg senki. Ezért le is cseréljük a jelet kék kereszre, ezen durva felfelé és kétségek közt hányódó túratárs, tavalyi ász, track nélkül.Ismerős idegállapot, van nekem is, egyre többször. Szavakkal szedáljuk, mert rendben van a járása, akár az eszperantó intézet.Géza pihenő, hajnali vakaródzás, lábbeli és meglepetés… Szalag van, SZALAG, ami csúfítja az erdőt meg le kell majd szedni, szokarlan mennyiségben, de most remekül vezet bennünket vagy tizenkilométeren, tényleg érik az embert meglepetések, vajon ki tehette ide? a túraszervező?szokatlan, de ezek után elképzelhető, hogy a haja is kinő. Gabi rongyol ránk, Esztergomból érkezett és kilométert gyűjt…akárcsak mások. Erdei hűha, aztán a szalag a szavannák világába vezet, miután a Marburg kereszttől búcsúzunk-ez egy régi vadászkalandot örökít németül is, homokkő, ennek ellenére jó állapotú. Nade, gyerünk a Csákberényt övező kupacokra, ezek a berényi havasok, fel kell rájuk menni és le kell jönni róluk, ennyi az egész, persze, süt a Nap, ez nehezíti.Aztán egy meggyes sövény dob el bennünket a magyar 2.páncélos hadosztály halottaira emlékeztető kereszthez, szándékosan nem használom a „hősi” halál kifejezést, inkább helyénvalónak látszik némi történelmi távlatból az értelmetlen. Kétszer kell átmenni a forgalmas úton Csákberény előtt és még gémeskút is fülel messzebbről, sebaj, a zöld turistajel és a kerékpárút is megvan, ennek folyományaként a szalag eltúnik. Házak, arcok, autók, a település másik oldalán kopjafa, zőld háromszög, az orondi sziklákhoz, amit felfedezőjükről, Orondi Tihamér atyáról kereszteltek, bár ez nem bizonyos, mint az ukrán elnök és unió vezető tisztségviselőnője közötti kapcsolat.Gyakoroljuk a halálfélelmet, itt még nincs sem háló, sem korlát.Aztán keresztre váltunk, zöldre, mint a nóta is tartja, zöldre van a, zöldre van a turistajel festve…kezdetű főként, És mikor az eligazító táblán megjelenik Mór, el is kanyarodunk, a mór mehet.. mi Csókakőre tartunk, miért is? Mert az itiner ezt sugallja, jó lesz, mert a vár alatt élet van, meg bélyegző…Eső kap el bennünket, jobbfajta villámzápor, fedél alatt kiböjtöljük, cirka tízperces…akár a hajnali szex.Aztán füstölgő betonon, kerékpárúton átslattyogunk mégiscsak Mórra, jelvény, kitűző, fagylalt és a piros autós területvédő…
Embertelenül tetszett, főleg a szalagos rész, de az egész igen jó volt, Neked is az lesz, itt a helyed, Dózsa népe. |
