Szia emberek, a túra neve Pápa látogatás…
Nagy a baj ilyenkor nyáron, meleg is, eső is, ja az nincs, túra ezer fokon, vízben, erdőben, itt-ott, uborkaszezon. Persze, hogy a nemzetközi macskanap és a Shanghaj masters után fellélegezve az unokák után, vágyódunk ki a természetbe. A természet valamivel negyven fok celsius alatti hőmérsékletet bocsát rendelkezésünkre, elegendőnek tűnik. Vonattal közelítjük a rajthelyet és bár egészen Győr városáig remek időt hoz a MÁV, Győr előtt alig húszperces várakozás elegendő, hogy a buszhoz fűzött reményeink elszálljanak. Telefon a harcos jobboldalinak, megvár, persze. Újratervezés. És vicinálison zötykölődve leszállunk, alig valamivel a rajtolás után. Nem vagyunk egyedül, mások is jártak a pórul felén az utazásnak. Nagy vargabetűvel vesszük a piros autót, a guglee sem tökéletes. Még nem. Ismerős arc ad papírokat, számol pénzt, már csak mi hiányoztunk, két pasas és egy nő. Nem lehet továbbra sem kártyával fizetni a rajtpénzt, bankjegy szükségeltetik. Papír a kézbe, okostelefon a műholdra, bár egy sarló a régiből is látható még. Kálvária utca, Kisboldogasszony templomig beton és flaszter, már alig fázik a nép, melegség a szívben, a templom falán dombormű emléxik az első világháborús dolgokra. Korvin utca, evangélikus templomig megint betonba öntve, a pápaiak még alszanak, vasárnap lévén, csak egy-egy búfelejtő van komoly forgalom nélkül. Embernevet rögzítünk, a születési év a firtatás tárgya itinerileg. Széchenyi utca, a temetőig szinte egyenes, ott a fakeresztek száma a kérdés, amelyek németeket őriznek. Ez már a következő világháború, a második. Tisza Kálmán u, a Szent József templomig, és már turistajel, egyelőre szolidan, városilag, de mégis otthonosságot áraszt, annyira, hogy követjük, újabb hölgy két arccal csapódnak, nagyjából azonos a tempó, semmi kapkodás, a sírokat ápolók akarnak segíteni, főleg tudatni velünk, hogy meleg lesz. De azért van a jó kapcsolat a regnáló kormánnyal, hogy időjárásilag is tudjunk előre tervelni, azt tesszük, csupa rövidnadrágos óvodás, fehér hajjal, fehér bajusszal, csak a két hölgy kortalan. Megint évszám a kérdés, át a Tapolca patakon, ami egykor vízimalmot forgatott, a malomépület és a kerék van, aztán az ötödik pont, a túraszervező létszámot ellenőriz, díjazást oszt és söpör vissza a későn érkezőért, meg a macskához, amely állat mégiscsak ünnepelt. És igen, továbbmegyünk, hajt a vér, és a napsütés, ami elviselhetetlen. Nem érik a szőlő, csak a sárga szilva, székrekedés elleni. Autós arcok a szőlőhegyen, locsipocsi a spriccelőből, erre nem kell korlátozódni, úgy tűnik, vagy csak állampolgári engedetlenség. Kilátó az Öreg-hegyen, előtte természetes kitekintő a magyar történelembe. Jurták és pápai huszárok, egykori virtusok felidézése, álmodozások kora. És számok a kilátó tetején, megtudjuk, hogy Székesfehérvár 310- háromszáztíz – km ide, mi mindenesetre rövidebb úton jöttünk. Fiatal arc a pénztáros, legyint a vásárlási szándékra, nem kell jegy, senki nem kíváncsi ezen a vasárnapon. Még geoláda, és vissza a város felé, ez az út kevésbé gondozott, kisebbséglakta, a járkelő is az, mindahány. Sebaj, ők is emberek, dohányoznak és nem tesznek keresztbe – igaz, talán hosszába sem. Esterházy kastély, itt is bélyegeztetünk, süt a nap, határozottan, épeszű most nem túrál. Csak mi, szabályt erősítő kivételek. Rokin is meleg volt, Kiscsibésztől tudom, kékbalatont a két keresztnevűtől, csupa jó idő, mármint teljesítésileg és napsütötte tájakon. Ez a Pápa sem lóg ki a sorból, csak az árnyékos oldalból volt kevés, kevesebb, mint igényeltem volna. Szóval jó volt, na.
Fagyizás, vonat, haza. Jövőre a túraszervező a te pénzedet is várja… |
