Túrabeszámolók


Gróf Sándor Móric Emléktúra

HeliosTúra éve: 20252026.10.13 18:01:21

.....Busz Bajna kastélya előtt áll meg. Nevezés után készült a kép. Jó sok a jelzés el sem lehet tévedni. Viszont nem tudom jó helyen- e járok. Előttem, mögöttem senki. Megyek tovább a jelzett úton 5-15 km kiírva a táblán. Hol a 25 km? Elérem az ep-t. Itt a férfi: rögtön az első ep. után rossz irányba indult. Ott a tábla. Csak nem ellopták? -- Láttam a táblát, azt hittem fakivágásra vagy permetezésre figyelmeztet. Visszamenve, már sok túrázóval találkozom (+ 4 km többlet). A 4. ep.-nál máriahalmi útra kell menni az írásban. Egyenesen a többiekkel oda visz az út. Közben pihenő is van, de ott nem lehet letérni. Aztán szőlőskertek mellett, utána a frissen kialakított szurdokba. A báger fogainak nyomát ott hagyta a falon. Nehezen elérem az utat. "Itt jobbra 1 km-t, aztán balra a hídhoz."- nagyjából a leírás. Megyek a faluban és sok túrázóval találkozom. Köszöngetjük egymást. Biztos itt is vissza kell menni, mint az Ugrató-híd után. Balra fordulva ott a híd, csak ep. sehol. A futballt nézem és újra megállt a tudomány. Az arra jövőket kérdezgetem a túrán vannak-e. "Mi az orrunk után megyünk.", "Mi a vasárnapi sétánkat tesszük." - kapom a válaszokat. Aztán felcsillant a remény, túrázó hölgy alakjában. "A dombokon keresztül jöttem, de azt nem ajánlom. Az úton menjen a hídhoz." Nagyon nem győzött meg. Még utána szaladtam egyeztetés végett. Nem nagy kedvvel, de mentem vissza. Férfi jön a dombról. Ő jobban pontosított. Tempót is adtam a kedvtelenségbe. Szemben a Palkó-hegy siklóernyőseit nézhettem. Az első a domb alatti földúton landolt. Második a domb oldalán kötött ki. A harmadik fölemelkedve, hátra felé vitte az áramlat. A leszállás...??? Aztán futok, mert szemben a túrázók elfordultak. Igen erre a híd szerintük is. (Megjegyzés: 2026-ban tudtam a megoldás a 4. ep.-n van. Ott kell elfordulni.) A hidat elérve (+3,5 km, összesen már 7,5 km pluszban). A Kőszikláról lefelé haladva ifjú párral és a fényképésszel találkozom. A férj köszön: Jó napot! Gratulálok!-mondjam, de az túl személyesnek tűnt, ezért a "Minden jót!" - válaszoltam menet közben. Az utolsó ep. - n a férfi felismert. "Nem maga járt itt reggel? Most már tudja, merre kell visszamenni." Láttam az eltérést. - felelem. A célban nevemen szóllítanak utolsó lévén. Buszra várva a két tatabányai hölggyel beszélgettem. Esztergomból még 3,7 km haza. Reggel is gyalog jöttem 7,4 km így. Hazaérve már a 40. km-nél tartottam.


.....Kerékpártúra 3. rész. Lipcsében szombati napra ébredtem 6-án. Önkiszolgálóban bevásárlás. A kenyérhez nem írták, hogy kenyér lenne. Egészen kicsitől az 1 kg-ig minden fajta. Választottam közepes méretűt, meg ezt-azt. Hosszú egyenes úton haladva dzsip keresztezi az utat. Jobb oldalt megáll egyenruhás száll ki a kocsiból. Sárga karszalagot húz a bal karjára és leállítja a forgalmat. Négy vagy öt katonai teherautó teljes sebességgel az árkokon keresztülugratva szelte át az utat. ĺgy vége is a látványosságnak. Torgaun haladok keresztül és Herzbergben ebédelek. Intermezzo az úton: a kulacsot fogva ráteszem a kormányra és ugratón megyek át, kilövi a kezemből. Még jó, hogy a fogam nem verte ki, de vissza kellett menni érte. Kisebb emelkedőn ugrik a pedál, mintha a nagy fogaskerékről a kissebbre érkezne, pedig ott volt ahol lennie kellett. A következő kemping Lübbenben van. Benn egy hosszú épület fogad elöl a női, távolabb a férfi részleggel. Balra meg út vezet bokszok közt. Kerítés választja el a bokszokat, amik elölről az útról nyitottak. A kerítésre zöld van futtatva az intimitás végett. A kapuk fölött néhol felirat. Benn mindenütt lakókocsik állnak. Választottam egy névtelen bokszot és a kapu meg a lakókocsi mellett sátrat vertem. A vacsoránál derül ki a kenyér édeskés, tehát kalács. Éhes ember mindent megeszik. Aztán még korainak tűnt a fekvés. Beljebb mentem hova is csöppentem. Ketten nézik a tv-t az egyik székre én is letelepedtem. Jönnek- mennek a tv nézők. Nem volt semmi különös benne, meg nem is értettem. Unalomból néztem. Előttem a két férfi feláll és kulcsot adnak, hogy a tv-t zárjam be. Tiltakoztam, már én is feküdni készülök (22.00 óra volt). A K.M.S. jelzés volt benn, lehetett akár a cég rövidítése. Másnap újból ugrik a hajtókar, de már eredménnyel súrlódás hallatszik. Küllő szakadt el, mint tegnap is, de akkor még nem derült ki. Némi esőt is kaptam. Ebédnél szlovák honfitársnak reklamáltam, mivel azt rendelték amit én, viszont valami "stiksz"-t kaptak. A harmadik küllő is megadta magát. Annyira deformálódott a kerék, hogy mindjárt meg is állt. Helyük üresen maradt küllő hiányában. A kereket kicentírozva értem Niesendorf kempingjébe. A bejáratnál vártam, csak előkerül valaki. Férfi korsó sörrel a kezében jött oda. Ha sátrazni akarok a nők már elmentek, de nyugodtan menjek sátrat állítani holnap reggel jelentkezzem. Épület és cserje közé kerül a sátor. Higénia és vacsora a megmaradt kaláccsal. Valami partoldalban a kemping, messze lent a völgyben meg tó. Másnap a kijáratnál várom az üzemeltetőt. Csak nem jött, én viszont elmentem. A negyedik küllő is beadta az unalmast. Lazára engedtem a megmaradt 32-t. Bautzenben buszpályaudvar mellé érve, befejezettnek tekintem a túrát. A központi jegykiadónál vettem a jegyet, meg megkérdeztem hanyas megállóból indul a busz. Sokat nem kellett várnom. Negyedikként utolsónak szállok fel. Mondom a biciklit is. Azt nem.-feleli. Mutatom ki van fizetve. Hú! Fölkapta a vizet és nagy hangon szövegelt. Persze az egészből mit sem értettem. Föláll, menjek vele. Leszállva kinyitja a busz oldalát, ide tegyem a kerékpárt. Előre ültem mondva szóljon, ha odaérünk. Leszállásnál már tele volt a busz állókkal is. Hol a határ? - kérdem. Háttal állva jobb kezével jobbra mutat. Nagy üresség volt, csak ott olyan lerakott fabódé árválkodott, illetve kettő egymás mellé téve. Az ajtaja nyitva, sarkán uniformisban férfi. Neki adom az útlevelet. Pecsét, táskám tegyem be az ablakon ami a vállamra volt akasztva. A nyitott ablakon bedugom a táskát és tartom, hátha elveszi valaki. Tegyem le.-mondja. Elengedem a táska meg elindul. A biciklin keresztül és az ablakon behajolva nézem mi történik. Szállítószalag vitte tovább és nézek a férfira. Az meg mutatja, meg mondja is - menjek tovább. Mást úgy sem tehettem volna. A másik bódé ablakán meg kiadták a táskát. A sarkon pedig további uniformisos pecsétel. Nem sokan zavarhatták őket, sehol egy lélek. Varnsdorfban a főútra érve meglátom az állomást. Jegyet veszek, a biciklit föladom, a csomagokat a megőrzőbe teszem. Megyek vacsorára, amiből semmi sem lett. Kocsmában és a hotelban sem kaptam. Fél tízkor megyek a csomagokért. Mindjárt jövök! - kiakasztva. Idegeim a plafonon jártak, mivel tízre ért vissza, a vonat indulására. Persze csak az éjféli vonatot értem így el. Röviden: A vonatra nő is fölszállt a barátjával és ott felejtkezett. Délután Párkányban csípem el a biciklim a másik vonatra szállva. Vagyis minden rosszban van valami jó. Kép a súgóról, meg a hegymenet igazoló lapjáról (A gond ott van: a 160 km-es túrát évente csak egyet rendeztek, tehát 7 év után juthattál az éremhez). Legközelebb a 86-os túra leírása kezdődik. Kép  itt.