Túrabeszámolók


Mátrai Tánc

efemmTúra éve: 20032005.04.10 19:16:26
Mátrai Tánc 30
31.2km, 870m szint.

Még a túra elõtti héten elhatároztam, hogy a középsõ távon indulok, csak nem fogom az idei 30. teljesítménytúrámat egy 45km-es tt-vel ünnepelni. :)

Korai ébredés -mint minden szombaton-, negyed hatkor már az autópályán vagyok Budapest felé Székesfehérvárról. Még van 35 percem, hogy felérjek, elkapjam Lükepék taxiját. Ezzel nincs is gond, a rendelkezésemre álló jármûvel azonban igen, egy skoda120-as. Nevének megfelelõ tempót próbálok kicsiholni belõle, aki már ült hasonlóban az tudja, hogy nem könnyû. 110-135 között megyek, megvan a skoda fíling, adok az adrenalinnak.

Öt perc késéssel megúszom, Lükepék már ott vár a megbeszélt helyen, átülök, irány a Mátra. Csatlakozik még Tibet, Emgergõ és Optika. Útközben próbáljuk kitalálni a gödöllöi-dombság feletti felhõkbõl, hogy milyen idõ is vár majd ránk a túrán - nem sikerül.
Rövid autós városnézés után megleljük Pásztón a célnak helyet adó sporttelepet, parkolunk és gyors tempóban elérjük a Nagybátony felé induló buszt. Rajta néhány TTs kinézetû sporttárssal. (Útközben valamelyik faluban a buszmegálló éppen "Kis István sütödéje" elõtt áll meg. Na mi jut errõl eszembe?)

Gyors startot vennénk a vasútállomáson, ha egyéb teendõimmel és fényképezéssel nem tartanám fel a csapatot. A nevezés probléma nélküli, a többieknek csak 10perccel kell átiratniuk a rajtlapot.
Cserlaci sporttárs túratársaival együtt indulunk, rögtön meg is kérdezem tõle, hogy "csak egyedül topikos-e a három fõs csapatból?" Sajnos igen, így -elõzetes várakozásom ellenére- nem ismerhetem meg Cseres1 topiktársat. :)

Tibet, Optika és cserlaciék a falun belüli szakaszon kissé elhúztak. Közben még lefotóztam egy fatornyos templomot. Rövidesen kiértünk a faluból, mi nem néztük el a piros sáv leágazását. (Biztosra vettem, hogy elõttünk valaki viszont igen, mivel a másik útról hallattszott, ahogy a helyi házõrzõ ebek a túrázókat köszöntötték.)

Az erdõben maximális a páratartalom, sok az emelkedõ és jó a szalagozás. (Igaz, hogy már tavaly voltam a hosszú távon és az itinert sem vettem kézbe, így egyértelmû volt, hogy merre is kell menni.)

Útközben Borostyán-tetõre Cserlaciék futva elõznek ismét - mégis jó volt a megérzésem, valakik tényleg elkevertek. :) Nemsokára beért, majd lehagyott minket Tibet.
Szép kilátás volt a pontról, elõttünk a Mátra csúcsi teljesen ködbe burkolózva, elöl bükkösök - és sajnos tarvágások is.

Nemsokára befut Optika, aki menet közben úgy olvassa az itinert, mint más a szentírást. :) Marasztalni próbál minket: "..Na még ezt hallgassátok meg!". Lükepékkel mi ismerjük az útvonalat, így inkább mennénk. A pont után 50m-rel Optika ösztönösen kerülõ útat próbált volna, de visszatessékeltük. Na igen, van aki úgy is el tud tévedni, ha elõtte fél méterrel két túratárs és másfél méteren belül két bazi nagy szalag mutatja a helyes utat. :))

Bec-kútnál én is megálltam erõt gyûjteni. Nem bántam meg, a forrás vize is finom volt.
Lükepék már rendesen elhúzott, viszont nemsokára beért Vulpes, aki a túra további részén velünk tartott.

Topiktalálkozó a Vörös-kõi ponton, míg bevárjuk Emgergo-t, befut Pygmea, Nagyondinnye, Gethe. A ponton frissítõ: szörp és csoki. A kilátóbõl szép a környék, Galyatetõ párában, nagyonszürke és kevésbé szürke felhõk sorakoznak felettünk.

Mátraszentlászlón az aszfalton az emelkedõn végén kék kút, Lükepék és Vulpes továbbsietnek, offtopik Ipi, Emgergo és én kissé hátramaradunk. Három falu templomáig "gyönyörködünk a látnivalóban", aztán lehagyjuk, mert túl lassú. :))

Szép útvonalon visz át a túristajelzés Mártaszentimrére, tavaly -egy nyári gyalogtúrámon is rácsodálkoztam-, hogy mennyi kis erecske folydogál keresztbe az ösvényeken, gyalogutakon errefelé.

Mátraszentimre igazi túristaközpont, több embert látni, mint csúcsszezonban a Balaton partján.
A parkoló felett lévõ ponton Lükepék javaslatára egy-egy pohár sörrel pótoljuk folyadékhiányunkat, megnézzük a Tátralátó és a Tátra teljesítménytúrák kiírásait, és -legalábbis- én örülök, hogy már túl vagyunk a táv felén.

Mátraszentimrét elhagyva szép útvonalon ereszkedünk le a Csörgõ-patak völgyébe. Lefelé már eleredt az esõ, a völgy azonban elég zárt lombozatú ahhoz, hogy az esõkabátra ne legyen szükségem. Lükepék többször beszél az elõzõ -januári rendezésû- Mártai Tánc túrájáról. Élménybeszámolója így összegezhetõ: "..már itt is teljesen kivoltam akkor a hóban.." :) . Tényleg érdekes lehet ugyanezt a túrát a téli évszakban végigcsinálni.

Az Ágasvári túristaházhoz felérve rövid pihenõ -még mindíg esik-, pecsételés az igazolólapra és kéktúra bélyegzõvel a nógrádi váras túramozgalom igazolófüzetébe. A túra bélyegzõi -a Hasznosi várrom alkalmi pecsétjének kivételével- szépek, egyediek.
Innen a következõ pontig lefelé felejthetõ szakasz, elég sáros is és van benne emelkedõ.

Kiérünk a Gombás-tetõre. Na igen, ezért a látványért érdemes volt eljönni. Visszanézve mögöttem Ágasvár kúpja -nem is hiszem el, hogy onnan jöttünk-, mellette Óvár, oldalt a Muzsla hegyei, elõl, távol pedig a Cserhát a Tepkével. Nagyon szép a kilátás, a nap is kisütött. Itt a tájképek mellett bõvítetem a virágos fotóimat két közeli makróval, majd futva utólérem Lükepéket és Vulpest. (Egészen jó edzés ilyen ritmusban túrázni: megyek-megállok fotózni-futok a túratársak után.)

A Hasznosi-várrom elõtt végre megtaláljuk a túra érett szedreit. Néhány bokor marasztalna is, de nem hagyom magam a kísértésnek. A várnál hirtelen sok túrázó "lesz", úgy látszik beértük a 15-ösöket. Újabb gyönyörködés a kilátásban, az elõbbi hegyek még leljebbrõl szemlélve és a hasznosi víztározó.

Rövid szakasz után -ahol még látom, hogy két fiatal srác megrohamoz egy éretlen körtékkel teli körtefát :)- megkezdõdik a túra aszfaltos része. Hosszú, kicsit unalmas, ha Lükepék nem barátkozna az összes házörzõ kutyával és macskával, akkor nem is lenne semmi fényképezésre és említésre méltó. :) Kezd egy kicsit meleg is lenni, az idõjárásfelelõs megmutatta, hogy milyen az, ha júliusban éppen nem esik.

Bõ 7 óra elteltével beértünk (mármint: Lükepék, Emgergo, Vulpes, offt.Ipi) Pásztón a célba, ahol még elég kevesen voltak. Csodálkoztam, hogy Cserlaci már bent van, de felvilágosított, hogy õ is csak a 30-ason indult.
Unalom és éhség-ûzõnek elmentünk ebédelni a városközpontban egy (vagy "a"?) pizzériába. Mire kihozták a fokhagymás rántotthúsomat (fantázianeve: mátrai borzacska) tényleg megjött az étvágyam is. Ezután visszamentünk sportközpontba és a meleg elõl a dojo-ban kerestünk menedéket.

(Elnézést kérek, ha célbaérésünk és Optika beérkezése közötti bõ 5 óra eseményei már kicsit egybefolynak így, pár nap távlatából.) Ha jól emlékszem a 45km-es távról elõször Güsziológus érkezett meg, rögtön kényelembe helyezte magát egy székbe, távolról üdvözölt, majd 15 perc után személyesen is. (Mondjuk én is odamehettem volna hozzá, végülis én csak 30-at mentem. :) Ez a lustaság..)
Idõközben több (offtopik) túratárs tiszteletét tette Lükepéknél - ugyanis híre ment, hogy õ szerzett egy lapot Mátraszentimrén a Tátralátó kiírásából, ami ezek szerint ritkaság. :)

Este hét körül megérkezett Tibet és Gethe is a 45km-rõl, elõbbi szemmel láthatóan frissebb állapotban, mint ahogy reggel elindult. Nem tudom, hogyan csinálja.. :)
Idõközben telefonon hírét vettük, hogy Optika már az utolsó pontnál tart, már csak a pásztói szakasz van hátra. (Sok jó eltévedési lehetõséggel.)
Mikor éppen fagylaltozni indultunk, akkor futott be Pygmea és Nagyondinnye. Õk végre tényleg úgy néztek ki, ahogyan 45km után az igazi túrázók. :)
Már csak félórák kérdése volt, de befutott Optika is, teljesen korrekt módon, a seprûk elõtt pár perccel, egyedül. Minden elismerésem az övé, nem lehetett könnyû túra.

Visszafelé szép volt a naplemente, igaz, hogy csak autóból néztük, majd Lükepék-taxi visszavitt mindenkit BP-re.

(Nekem még Székesfehérvárig tartott a hazaút saját autóval, közben Érdtõl egy hátizsákos stoppos srácot vittem. Délután kettõ óta volt úton, Szabolcsból ment Kapolcsra. Na ez is szép sport..)

Kellemes, pihentetõ volt a Mátrai Tánc 30 -as túra, tökéletes idõjárás, szolgáltatások, útvonal, látnivalók, túratársak - jól éreztem magam.

efemm.