Túrabeszámolók


Corvin János Emléktúra

Rush2006Túra éve: 20072007.07.16 16:09:45
Corvin 80

Pénteken estefele utaztam le Erdõkertesre, kis telefonegyeztetéssel megérkezett pár órával utánam Prince, és barátnõje Marika, akikkel együtt terveztük ezt a túrát. Az éjszaka nem telt valami kellemesen, se hálózsák se semmi nem volt nálam, így a puszta padlón aludtam, de szerencsére nem voltak sokan, így pár órát sikerült aludnom de reggel mégis kómásan keltem..

6:15-kor indultunk a fentebb említettekkel, és K.Jani csapódott még hozzánk az elején. Máris kiszûrtünk egy kocsmát, de még nyitás elõtt volt. Prince és Jani gyorsan be is húzta a reggeli adagját, én meg föltankoltam üdítõkkel. Így is sikerült vagy kapásból vagy 20 percet pihenni. Innen Váckisújfaluig jól haladtunk, Jani lemaradt, így a túrát 3-an folytattuk. Beérve Váckisújfalura Prince és én egybõl az enyhén lerobbant kocsma mellékhelyiségébe igyekeztünk, mivel mindkettõnknek nagy dolga akadt, így itt is vagy negyed órát voltunk, de ez muszály volt :-) Kiérve a faluból sétálós-sal, és az itt megismert Zete topiktárssal találkoztunk, és mentünk velük egy jó darabig. A horgásztó mellett futók hagynak el, sok az ismerõs köztük. Püspökszilágyra beérve hamarosan jött a frissítõpont, ami nagyon jól jött, mert már dögmeleg volt pedig csak kb. 9 óra lehetett. Zete indul hamarosan, Bálint marad velünk, így 4-en folytatjuk utunkat tovább az aszfalton. K.Janin nevetünk, aki a búzamezõkön vág át, de hiába, mert így is utólérjük a helyes úton. Közbe hülyéskedünk sokat, a "kötélmászást" próbáljuk egy hosszú faágon gyakorolni, de mindig elesünk. Éreztem hogy jó lesz a napom ma. A Geodéziai Toronyhoz emelkedik az út, de most jólesik, mivel erdõben visz. Itt gethe és Kerep_repkény topiktársak pecsételnek. Sajnos a toronyba nem lehet fölmenni, pedig készültem rá. Kiérünk az erdõbõl, és aszfaltúton közelítjük meg Penc házait. Megleljük a P-jelet, és bemegyünk az élelmiszerboltba. Botond sört, Marika kaját, én 1 L+0,5L üdítõ+csoki, Bálint meg 1L-es üdítõt vesz. Benyomjuk egymás fejét a kék kút alá, mivel már dögmeleg volt, és ez felér egy org.....sal :-DD Megpihenünk negyed órát, de menni kell nincs mese.. Hosszú és meredek mûút után egy felesleges dzsungelháború fel a Mónika pihenõhöz, de az ásványvíz kárpótol, aminek a felét a fejemre öntöm, azaz a kendõmre amit Botond adott (sorry, otthon jöttem rá hogy elhoztam, Rokin visszaadom, majd lefixáljuk még). Csõvárra jó kis erdõs-bokros-meredek visz fel, a várból visszafele találkozunk bubu csoportjával. Még egy kis emelkedõ, és utána nagyon meredeken lefele visz az út. Lejutunk Nézsára, itt megint kocsmázunk egyet, sokan pihennek itt. Jól esik a pihenés, és hogy nem kell most rohanni. 20 perc után kb. indulunk tovább, Bálint most Zetével halad elõl, mi meg innentõl a célig 3-asban.

Hosszú meredek unalmas aszfalt jön vagy 4 km-en át.. Valahogy túléljük, és beérünk Nógrádsápra, ahol többen pihennek a frissítõpontot kihasználva. Mi is így tettünk, és degeszre ettük (ettem) magunkat. Acsáig iszonyú volt, lehajtott fejjel, szenvedve sétáltam a puszta kellõs közepén 40 fokban. Nagy nehezen eljött a falu, és természetesen itt is megpihentünk, hiszen ez a rész nagyon kemény volt.

Most muszály volt inni egy sört nekem is. Nem sok kedvünk volt továbbmenni, de muszály volt! A Rózsa-kúthoz mi nem mentünk le (lehet mi voltunk az egyedüliek?), itt hagytuk el bubuékat meg Bálintékat. A Zo jelzés erdõben és eleinte meredeken fölfele, majd lefele vitt, de valahogy olyan hosszúnak tûnt, hogy itt elkezdtem megzuhanni fejben, és szótlanul gyalogoltam tovább. Az Ecskend ellenörzõpontra már elég zombi üzemmódba érkeztem. Kicsit pihenni szerettem volna, de Botondék menni akartak, és így én is útra keltem. Galgamácsáig annyi történt hogy "kukoricamezõ, aszfalt-aszfalt-aszfalt brrrrrrr!!" Itt már a talpam is fájt, szenvedve mentem. Végre elértünk a ponthoz, de nem volt kedvem enni, így csak egy szem kenyeret gyûrtem magamba. Ezután szalagozáson jutottunk el a kódhoz, majd kis kanyargós ösvényeken mentünk tovább. Az Egres-patakhoz kicsit szaporáztuk a léptünket, de még világosban értünk ide (66,4). Erdõkertes-Háromházra érve bementünk ismét a kocsmába, és felkészültünk az esti szakaszra. Innen már lámpával mentünk tovább. Ideiág ki voltam eléggé nyúlva, viszont az éjszakai szakasz úgylátszik helyretett, és gyors tempóban repesztettünk föl a Margitára. Elõtte még Vadmalacék pontja, csodálkoznak hogy kerülök ide ilyenkor. Elmondtam hogy ilyen gyaloglás is kell, és kifejezetten jólesik (kivéve amikor be voltam halva).

Felérünk a Margitára, majd le Erdõkertesre, és még a hosszú mûúton is csak hülyéskedtünk Marikával. (cigányzene yeahhh :-)) Alig várom a jobbkanyart, és megjön. Igen, megjön! Megcsináltam! 23:30-kor beérünk a célba. 17 óra 30 perc teljesítési idõ, de jólesett! Kicsit szenvedek, majd nagy nehezen legyûröm a virslit és a jégkrémet. Szerencsére bubunál még volt hely, így elvitt hazáig, nagy köszönet érte!

Rájöttem hogy gyalog is nagyon meg tud halni az ember, nem kell ehhez rohanni..
:-)). Kemény menet volt, de jó társaságban repül az idõ. Köszi Prince-éknek a túrát!