Túrabeszámolók


Corvin János Emléktúra

ZeteTúra éve: 20072007.07.18 14:39:39
Tour de Corvin, 80 km-es etap

A túra fotóalbuma 56 képpel, megtekinthetõ itt:
http://zete.uw.hu/album/thumbnails.php?album=48


Utolsó, vagy nem utolsó rendezés, nekem ez a túra gyakorlatilag kötelezõ volt. Szerencsére össze tudtam hozni, hogy elmenjek, mivel egy hétre rá a Szondi következik majd, így nekem ez már duplázásnak felel meg. (Idén februárban volt elõször, hogy két egymást követõ hétvégén teljesítménytúrán vettem részt.) Eddig egyszer, 2002-ben tudtam csak elindulni a Corvin 80-on. Az a túra azóta is a felejthetetlen kategóriába tartozik nálam. Aki ott volt és kapott a felhõszakadás/jégesõ kombinációból, annak nem kell részletezni, mi történt. Azután minden évben közbejött valami, de csak kiböjtöltem a Corvin-mentes éveket és most újra nekivágtam.

Újpestrõl indultam az 5:40-es (csigalassú) busszal, fél hét körül értem a rajthelyre, ahol már gõzerõvel zajlott a készülõdés, illetve sokan már el is indultak. Egyedül kezdtem neki a távnak, de egy véletlen malõrnek köszönhetõen ennek hamarosan vége lett. Mindjárt az elsõ pont után, ahol szétválik a hosszú és a rövid táv, sikerült elmenni jobbra, a rövid táv útvonalán. Mire észbe kaptam és megfordultam, visszatérve az elágazáshoz, már vagy 15 percet is rátettem. Viszont így összefutottam Sétálóssal, illetve elfutottam mellette, de õ utánam szólt. Innentõl kezdve kisebb kihagyásokkal vele illetve még jópár kollégával mentem együtt. Püspökszilágy felé megismerkedtem Rushboy kollégával. Vele és két társával is együtt mentünk, nem voltunk híján a szónak. A falunál az itatóponttól aztán ismét magányosan haladtam, egészen Pencig. A meleg persze csak egyrekomlyabb lett, de elégedett voltam, mivel nagyon jól bírtam. A penci torony elõtt gyönyörû volt a rálátás a Naszályra és a Börzsönyre, egybõl be is ugrottak a Szondi túra várható örömei. A toronynál a Repkény és Gethe páros leírhatatlanul szívélyesen fogadott, még le is fotóztak. Hálából én is õket. Itt nem akartam idõzni, ezért pár mondat után el is búcsúztam tõlük és irány tovább le a faluba. Mindenhol belefutottam a lejtõkbe, ahol lehetett. Nagyon hamar elértem a falut. ahol több mint kellemes meglepetésben volt részem/részünk: az fõutca mentén találtunk egy vadiúj falatozó/italozó együttest, ahol mindentúrázóálma árnyas székek adtak pihenõhelyet a vándoroknak. Ide ugye érkeztem be, de a nem is olyan rövid megálló alatt csak nem jöttek a többiek. Így hát nekiindultam egyedül, végül BHG és a kíséretében lévõ JZ sporival mentem együtt egy darabon. Mónika-pihenõnél nagyon biztattak, hogy üljek le, de ezt kihagytam, hogy aztán a Csõvár csúcsán ez már ne legyen kérdés. Nem is a kaptató volt húzós, hanem elõtte a bozótban, szántóföldek mentén az egyre fokozódó meleg. De miután megszoktam, amennyire persze használható ez a kifejezés, már jobb volt. Bármilyen szép is a csõvári várrom és a kilátás, az idevezet út sajna elég silány, így a hely összképe nem annyira elõnyös. Mindenesetre a kilátás mellett talán még jobb arra koncentrálni, hogy Nézsa már egészen közel van. A Vas-hegy után a hosszú ereszkedõt végigfutottam, majd a falu utcáin kilépve hamar elértem a pontot. Villámgyors bélyegzés után máris a (sajnos nem jegyeztem meg milyen nevû) egységbe tértem be. Itt aztán minden mi fáradt, szomjas túrázóknak kell, de leginkább sör. Közben szépen befutott mindenki, akivel eddig együtt mentem és senkinek nem akaródzott egybõl tovább sietni. Ez nagyon is tetszett nekem, nagyon élveztem a hangulatot. Nézsán egyébként motoros találkozót tartottak ezen a napon, az esti buli még messze volt ugyan, de a jelenlét már erõs volt és a szokásos felvonulásra is készülõdtek.

Nógrádsápra hamar átrongyoltunk, magunkhoz vettünk pár kenyeret és lecsaptunk az utolsó három, befûtött sörre. Ezért külön is hálás köszönet a rendezõknek! A szívélyes fogadtatásért pedig nemkülönben! Itt kezdõdött a Corvin 80 legellenségesebb és legsivárabb szakasza: át a semmin, a pusztán, a kietlenségen, ahogy tetszik. Vadul tûzõ napsugarak a fejre, kemény talaj a talpaknak, itt nem lehet mást tenni, mint mindent beleadva áthúzni olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Acsaújlaknál egy fotóra azért futotta, de ennyi. Acsán a pont az elsõ útba esõ kocsmánál volt, itt csak az igazolás erejéig álltunk meg s utána a másodiknál táboroztunk le.

Kiadós pihenés után ugrottunk neki újra a túrának, a Rózsa-forrásig óriási iramban toltuk, hogy aztán ott ismét hosszabb megálló keretében vágjuk vissza a teljesítési idõt. Galgamácsáig már csak kettesben, Sétálóssal mentem, akárcsak utána tovább egészen a célig. Az egykori 60-as táv céljában ismét komolyabb megálló jött, itt szépen összeverõdött újra egy nagy csapat. Vándor Csillag is feltûnt, de arra nem is gondoltam, hogy csak kísérõként van itt jelen. Ez csak a célban derült ki. Minden szépen rendben is volt, hangulat teljesen rendben, lábak ugyan rendesen elnyúzva, de hát ezt bírni kell. Csak a kicsivel odébb lévõ (egykori) kocsma... Hát igen, az keményen kibabrált velünk azzal, hogy zárva volt, más útba esõ intézményt pedig nem láttunk, így két sörrel szegényebben kellett folytatni. Talán részben emiatt is, de innentõl elég sietõsen kapkodtuk a lábunkat, bár a patakparti pontra már frankón besötétedett, mire odaértünk. Itt a finom péksüti mellé még egy kölyökmacsekot is meg lehetett simogatni.

Ezután jött a Margita-vonulat, amelyet már nagyon vártam. Tudom, hogy sokan átkozzák ezt a részt a túrán, de az a puha finom homok, amely máskor biztos idegesíti az embert, most nagyon is jól jött a meggyötört talpamnak. Megállás nélkül toltuk magunkat az utolsó pont felé. Kimondottan jólestek az enyhe emelkedõk. Az utolsó ponton is csak pár szót váltottunk VM-ékkel, és már indultunk is a Margitára. Innentõl pedig már csak egy egészen kicsi volt vissza és már be is nyomultunk a célba. Kicsivel gyengébb idõ lett, mint amire számítottam, ennek három okát sikerült azonosítani: elsõrangú vendéglátó helyek, sok fotózás, illetve a szuper társaság.

A célban megejtettem az átöltözést, a kései vacsorát, majd kis híján bealudtam a széken, míg BHG sporiék befejezték az étkezést és hazaindultunk. Meglepõ volt, hogy még 2 óra után is jöttek páran. Ja, még egy érdekesség: megcsodáltam a teljes Corvin jelvénykollekciót, úgy tûnt, még mindegyikbõl maradt a rendezõknél. Különösen a fekete színû kerek tetszett, de a nyolcszögletûek is vagányak. Remélem, lesz még alkalom begyûjteni ezeket is. A rendezéssel az égvilágon semmi problémám nem volt, nekem minden teljesen megfelelt úgy, ahogy csinálták. Ha már valami kívánságot említeni kell, akkor azt, hogy a célban is lehetne sört árulni, akár kemény üzleti alapon is.

Gratula minden teljesítõnek és ismételt köszönet a rendezõség felé a túráért!