Túrabeszámolók


Szondi György Emléktúra

Rush2006Túra éve: 20072007.07.23 15:12:00
Szondi György Emléktúra 100

Pénteken a 16:55-ös vonatot terveztem lejutásként Vácra, de meghiúsult, mert nem volt mozdony(!), így az itt megjelent túratársakkal (kekdroid, Sz.Feri, Álmos, és egy OT) bosszúsan sétáltunk át a másik vonathoz. Persze ez dugig volt töltve, de a hõség ellenére is sikerült leérni Vácra, ahol fél óra várás a BZ-re. Ezidõ alatt vettem egy sört, jól is jött, mert dögmeleg volt a BZ-n is, amivel hamarosan útnak is indultunk. Ez az egyik kedvenc vonalam, ma sem hazudtolta meg magát, 2 õzet is láttunk útközben. Drégelypalánknál már jó idõ volt, de villámokat, és esõcseppeket is láttunk a vonatból. Leszállás után a falu térképe segített, meg is lett a suli hamarosan. Elmentünk utána kajálni, az idõ jó volt, meg a pizza is. Visszaérve a szállásra kiköltöztem a szabad ég alá, mivel bent már nem volt nagyon hely, és nem szeretem ált.ban a tömegszállásokat. Sajnos hajnal fél egy fele már nagyon hideg(!) volt, és inkább bementem, de látva a heringszállást inkább kint a folyosón feküdtem, mert aludni azt nem tudtam max csak 3 órát.. Na szép, hogy lesz így 100-as..gondoltam reggel 6 fele. Addigra már szinte mindenki talpon volt, én is sorban köszöntöm az ismerõsöket.

Erõt veszek magamon, és 7:30-kor elindulok.. A Less Nándor 100 hibájából tanulva kocogva indulok el a túrán. Persze nem sokáig tart ez az állapot, a Schaffer kútnál már jön is a meredek, így nyugis gyaloglásra váltok. A romra rátérve meredeken föl a Drégelyvárba, ahol a pont volt. Elhoztam a Várak a Börzsönyben túramozgalmi füzetemet, szerettem volna összekötni a kellemest a hasznossal, és mivel sok várt érintett a túra, ezért kapóra jött. RitaB-vel kerestük a kódot, de seholse találtuk. Volt egy kék négy pontból álló sorozat, én azt írtam föl. Kellemes lejtõ, itt G.Tomi, és Anna érnek utól, elõbbi 100-on megy, utóbbi 50-en. Velük tartok egy jó darabig, zúzunk is szépen, sorban hagyjuk el az embereket. Meglett a csalafinta K négyzet letérés is, majd a tényleg gyengén jelzett S-n megyünk tovább köszöntve vajonmerrét, és kekdroidot. A Kámorhoz is szinte vágtattunk fölfele, tudtam hogy addig kell hogy fussak amíg megy, de nem akartam rohanni, csak óvatosan.. A Kámorhoz (13 km) fölérve én beírtam a négy pöttyöt a mozgalmi füzetbe, kicsit megpihentem, de a többiek futottak is tovább, így egyedül maradtam, de jó volt hogy volt akik húztak egy darabig. Innen kicsit uncsi ámde bokros út vitt Diósjenõig. Szerencsére ez szintben ment, és lejtett is sokszor, így végigkocogtam Diósjenõig. Itt frissítõpont, be is vágtam pár Bolerot, megettem egy szendvicset, közben a falu elõtt megelõzött Bálint és csapatja is beért, és lakmározásba láttak.

Indultam tovább a továbbra is gyenge jelzéseken, Majd nemsokára brutál emelkedõ a Csehvár felé a Z-jelzésen. Szinte sosem akart végelenni, de nem álltam meg. Majd amikor már végleg bekattantam volna jött a szalagozás, ami kellemes úton elvitt a ponthoz, ahol Nád Béla adott üdítõt. Kifejezetten jól esett, csak limitált volt.

Pogányvárnál ismét mozgalmaztam, Fridrich Laciék elõztek meg egy ultrafutó csajjal, de a Nagy-Hideg-hegyig képben voltak. Csóványosra fölérve Piri volt a pontõr, jól esett a társasága, és a víz is amit kaptam. Bár nagyon szomjas voltam, csak egy jutott mindenkinek, de gondoltam NHH-ig csak kihúzom. A K háromszög jelzésen futottam tovább, nem tudtam hogy kispistázik, így szép meredeken szinte szó szerint lecsúsztam a hegyrõl, de így is jobban megizzadtam mint a Csóványos mászásakor. Patakon át, sziklákon át, de legalább szintben értem el Földi Rolandék pontját. Ideáig jól ment minden, no de most jött a feketeleves..

A K+-en fölfele valami iszonyú brutális volt, (az NHH-ig 2,4 km-re 364 m szint) szépen be is haltam, a közepétõl alig bírtam már menni is. Nagy nehezen elértem a Rakodót, ahol a K-jelzésen kellett még fölfele menni az NHH-ra. Persze itt volt a legmelegebb a túrán.. Meg is lett a következménye. Hányingerem lett, és rosszul éreztem magam. Szerencsére "nem jött ki semmi", de így is nagyon le voltam amortizálódva. A turistaházhoz felérve csúnyán néztem ki, a pontõrök kínálgattak minden jóval, az üdítõm persze már hamarabb kifogyott, így tuszkoltam mindenfélét magamba amit láttam, Fridrich Laci térített észhez hogy csak óvatosan.. Bepunnyadtam, leültem a lépcsõre, és kb. 20 percig pihentem nem tudtam hogyan lesz tovább. Idõközben bejött Bálint és Feri, és csodálkozva látták hogy én még itt döglök. Õszintén szólva nem sok esélyét láttam a folytatásnak, de erõs voltam és nem akartam feladni! Ebben a hitemben Bálint is megerõsített, és buzdított hogy menjek velük tovább. Szerencsére hallgattam rá, így többet nem is futottam a túrán egy métert sem. A tempó amit mentünk megfelelt nekem, és jólesett hogy végre társaságban vagyok, és nem hagytam ott a fogam. Hamarosan beért minket Vándorköszörüs, így sok-sok kilométeren át így 4-esben haladtunk. Nagyirtáspusztán minden finomság, pihentünk is vagy negyed órát, jól esett a sok étel-ital. Fel is tankoltam magamat keményen. Innen Z+ majd meredek emelkedõkön és lejtõkön át a Z-n elértük Márianosztrát. Itt a kék kútból jól lelocsoltuk magunkat, illetve frissítettünk, majd irány a meredek emelkedõ Nagybörzsönybe. Egy idõ után lemaradtam a többiektõl, de sokáig képben voltak. Nagybörzsönybe érve beugrottam egy kocsmába, ejtõztem vagy 10 percet, majd visszafele egy túrázó szólt hogy várnak engem a fagyizóba a többiek. Így is lett, mindenki vett mindenféle finomságot, majd leültünk egy padra, és elkezdtünk majszolni. Engem irritált a dögszag egy idõ után ami egy kukából jött, és továbbáltunk. A pontnál Vándorköszörüs bevárta zsotyekéket, így hármasban mentünk tovább a hosszú aszfalton. A patakon átkelve Bálinték elõvették a hegyre felmenõ iramjukat, le is maradtam hamar, és nagyon szenvedtem fölfele a piszok meredek emelkedõn. Jó sokára megjelent az EP, és örömmel hittem hogy végre Salgóvárnál vagyok. A nagy fenéket.. Kiderült hogy Antiék vagy 3 km-el elõbb voltak a várt pontnál, (persze nem mondták) és szépen be is írtam a mozgalmi füzetembe a Salgóvár kódját. Nagyon ideges lettem mikor egy táblán késõbb megláttam hogy a Salgóvár még 2,5 km. Persze útközben rám is sötétedett, sehol senki, teli vadállattal mindenhol, kezdtem rohadtul ideges lenni.. Felérve a Salgóvárnál kijavítom a kódot, átírom az elõzõt a Magyar-hegyhez, és leülök.. Várok és várok, de nem jön senki.. Én pedig ebben a sötét éjszakában nem fogok sehova se menni egyedül, fõleg hogy teli van mindenféle állattal az erdõ.. Nézem a térképet, inkább lemegyek a P+ P- elágazásba, hátha kispistázik valaki, és a várat kihagyja. Kezdtem kiborulni 20 perc ücsörgés után, majd szerencsére megérkeztek zsotyekék. Kb. fél órát ücsörögtem itt, de õk voltak a megmentõk. De még várni kellett kb. negyed órát, mert Vándor_Csillag, és repkény még messze jártak. Addig próbáltam masszírozni magam, mert a lábaim közel álltak a görcshöz. Hamarosan megjöttek a többiek, és újult erõvel repesztettem föl hegynek fel. zsotyekkel mindig elléptünk, így sokszor be kellett várni a többieket, de mivel egy csapatban voltunk, ez így volt természetes.

A Vilati üdülõ nagyon nehezen jött el, nem túl jól jöttünk eddig, de azért csak odaértünk. Nád Béla ecseteli hogy sokan feladták, és nem lesz sok teljesítõ. Én közben csak eszem-iszom amennyi belémfér. Megjön a csapat többi része is, ejtõzünk kicsit készülünk a brutál részre. (következõ szakaszon 5,4 km-re 727 m emelkedõ).

No de neki kell vágni nincs mese! A Z négyzet szinte függõlegesen visz fölfele, majd a Z-re rátérve õrült meredeken indulunk neki a Magosfa meghódításának. zsotyek nyomja nagyon, bevár minket általában, majd késõbb ellép. Mi 2-szer álltunk meg fölfele, nagyon megviselt ez a rész minket, fõleg Vándor_Csillagot és engem.

Sosem akart eljönni az a rohadt csúcs. Mindig egy újabb és egy újabb emelkedõ. Majd nagysokára megláttuk a pontot, és szó szerint leborultunk a fûbe. Piriék adnak ismét vizet ami nagyon jól jött. zsotyek gondolom vagy már negyed órája itt ejtõzhetett. Hamarosan két lámpa került elõ az éjszakából. Jesszus, nagyon durván nyomták fölfele.. A 15 éves Álmos, és kekdroid értek utól minket, meglepve látták hogy csak itt járok.. (nem tudom miért olyan érdekes, nem vagyok én atyaúristen :-)

Mi indulunk tovább, de hamarosan utól is érnek minket. Álmos néhol bevár minket, majd szépen elindul, és nem is látjuk jó sokáig. kekdroid velünk tart, jólesik a társasága, sokat beszélgetünk útközben. Hamarosan kekrdoiddal ellépünk a többiektõl, és néhol lekapcsoljuk a fejlámpát. Krimibe illõ sötétség borítja az erdõt, 1 m-ig nem lehet ellátni, de nagyon izgi. A széles szekérúton érkezünk Királyházára (85 km). Itt megpihenünk, eszünk-iszunk összevissza mindent, majd hamarosan jönnek a többiek, így újra egyesülünk. Indulunk tovább a mûúton, nem figyelünk, szerencsére ott van egy zsotyek, és mondja hogy valahol jobbra kéne fordulni még mielõtt elmegyünk a mûúton tovább a francba. Utólag nézve a térképem is jelölte, de már kómás voltam rendesen, így nem figyeltem. Ide jól jött volna azért pár szalag..

No de föl a meredeken a P- S- elágazásig. Utána tovább a P-n.

No itt lefele jött rám egy borzasztó nagy holtpont, eddig még kicsik se nagyon voltak, jól viseltem a túrát nagyon, viszont most mintha elborult volna a világ, és egy másik dimenzióban lettem volna.. Mindez 13 km-rel a cél elõtt. No mindegy, még jó hogy nem 50-nél jött elõ, bár azért a célig is kitarthatott volna. De ezen nem lehetett segíteni. A Solymár-forráshoz érve (90 km) lefeküdtem a fûbe, de hamar kapcsoltam hogy nem lesz ez így jó, mert ebbõl gyors bealvás lesz. zsotyek még várta a többieket egy darabig, de én már nem bírtam tovább, mivel minden percben csukódott le a szemem, így kekdroiddal ketten nekivágtunk a végének, és az utolsó de velõs emelkedõnek. Miután ez is meglett, örömmel konstatáltam hogy max a táv lehet a gond, a szint már nem. Jelenc-hegynél kódot írtam, majd tempósan mentünk jó darabig. K+ megvan, szalag megvan, de hol a francban van már a kápolna?? Végeláthatatlan murvás aszfalton gyalogoltunk, szinte robot üzemmódban (azaz én már biztos). Agy kikapcsol, láb elõre, 1,2. :-) Majd amikor csodák csodájára elértük a kápolnát kicsit pihentünk, de a csodatévõ víz sem hozott vissza az életbe.. Továbbáltunk az utolsó etapnak, még 4 km és megvan, jesszus!! Lemaradás fílingem volt, a hegyek után jött a kopár táj, a napraforgó, és a búzamezõk.. Majd egy hosszú aszfalt immár Drégelypalánkon. A cél elõtt gratuláltam kekdroidnak, mindketten nagyon örültünk hogy sikerült a túra. Szuper társaságom volt a túra során, szintúgy mint akikkel együtt mentem az út bármelyik szakaszában.
Majd beértünk, zúg a taps, és happy vagyok, bár mondjuk a holtpont már kisebb, de még mindig nem vagyok teljesen képbe. Átvesszük az érmet, majd odamegyünk a többiekhez, megeszek vagy 3 lecsót, és tapsolunk a többieknek akik érkeznek befelé. Maximális elismerésem minden indulónak!! Punnyadunk a célba jó darabig, majd a forróságba indulunk haza.

Sikerült az év legkeményebb túrája, borzasztóan örülök neki, és bízom benne hogy így megy ez tovább, és kitartásom lesz mindegyik túrához! Köszönöm mindenki társaságát, és fõleg a túrát!! :-)