Túrabeszámolók


Szondi György Emléktúra

gallerka8x8Túra éve: 20072007.07.23 20:41:46

Szondi 25


Néhány nappal korábban gyerekekkel (közöttük 5.-es és 6.-osok), Klárival, Kittivel, Ferivel és Jánossal meghódítottuk a Nagy-Kopaszt Csergezán-kilátóstul, sõt, Nagykovácsiba érve õk kérték, hogy menjünk fel a Nagy-Szénásra is. Szeretném ha teljesítenénk együtt a Budai tájak 15-öt.


A hét elején az 50 km-t terveztem, tudtam, hogy a jóbarátom szombaton dolgozni fog. Ám õ telefonon már hétfõn megbeszélte a rendezõkkel: indulhatunk együtt a „hivatalos rajtidõ” után. Zsolt lecsót ebédelt a munkahalyén, és szálltunk is be az autóba. Így lett a túra a 25-ös, de együtt mentünk.


A 13.55-kor rajtoltunk. Az elsõ pont 15 h-ig ígért igazolást, így adta magát a teljesíteni való: érjük ott a pontõrt! Persze nem 50, és fõleg nem 100 km volt a távunk, nem kellett taktikáznunk az elején. Társam a Schaffer-kútnál több fényképet is készített (a Löszölõn csak kirándulni akart velünk az új gép, mûködni nem). A tábla sétából 40 percet ígért a Drégeli romhoz, biztosra vettük hogy túratempóban a fél óra elég lesz. Uzsgyi, neki a meredeknek, és meg is kaptuk az igazolást. Egyikünk sem járt még itt, volt is nagy álmélkodás és bámészkodás. Mától még jobban tiszteljük Mártont is, az oroszi papot, ki – mint tudjuk – szintén feljöve.


A romtól nekünk már nem volt sietõs, mert tudtuk hogy a további ellenõrzõpontok nem zárnak reggelig, hiszen várják a „Százasok”-at. Sokat nézelõdtünk, az útról le-letérve is. A forrásoktól persze hiába vártuk a hûsítõ innivalót, az Oszlopkõ-kút sem adott a Korányi-pihenõnél, de onnan már hamar értünk a 2. ponthoz. Nem sajnálták a vizet a nagy kannákból, és az alapos sapkafürdetés közepette két 50-esen induló is megérkezett, végre társakkal is szót válthattunk. Õk a távjuk 80%-át megtették már, látszott is rajtuk, hogy kora reggel óta milyen erõket mozgatva. A további 12 km-en egymást beérve-elõzgetve haladtunk.


A Solymár-forrástól a kaptatón egy nekirugaszkodással mentünk fel, és tovább a tisztáson át, a Hármashatáron túl sem tartottunk pihenõt. A Jelenc-hegynél nem véletlenül írta az itiner hogy eltévedési lehetõség. A jó útra tértünk, ám a bizonyosságot errõl egy, a rossz úton fél órát veszítõ 50-es társunktól nyertünk. Így most sem volt megállás.


A Dobogó-hegynél nem csak a K+ jelzést találtuk, hanem üldögélve pihenõ négy társat is. Egyikük 50-esként készült a jól megérdemelt finisére. Hárman pedig 25-ösök voltak, õk nem sokkal elõttünk rajtoltak el, és a miénkkel szomszédos településre valók. Tehát együtt tovább, volt mirõl beszélgetni. Sokat túráznak, a papa ugyan nem ír a Fórumba, de rendszeresen böngészi, mondott is nick-neveket, meg hogy kiknek az írásait olvassa szívesen, tartja szellemesnek.


A Csitári-kápolnához együtt érkeztünk. Reméltük és itt is kívánom utólag, hogy a Kutyinka-forrás vize a csodával minimum határos hatással bírt a késõ éjszakai - kora reggeli órákban odaérkezõkre. A nézelõdést és fényképezést folytattuk a gazdasági épületeknél is. Még a kápolna kertjében mondtam Zsoltnak egy viccesnek szántat, utalva (szokás szerint) korábban együtt megtett útra : Itt szerintem nem látunk lámát és emut, mint a Löszölõn, Ságvárra beérve. Utoljára jósoltam ilyen ügyben. Voltak lámák! Meg pumi is. Ezek sem támadtak, csak egy másik eb, elég nagy termetû. Erélyes üvöltésemre megfutamodott.


Megnyitottuk a hajrát. Az 50-esek többen érkeztek elõttünk és utánunk. Elképzeltem: én is így festenék most, ha reggel indultam volna. És akkor a 100-asokat nem is láttam. Mi most a jóbarátom munkaideje és ötlete miatt így csináltuk: a perzselõ melegben, viszonylag rövid távon, kora délutáni rajttal magunknak tûztünk ki célokat és teljesíteni való idõket. Jövõre hosszabb távot szeretnénk teljesíteni.


A célban persze elõbb sokat ittunk, csak aztán ültünk le enni. Ha Zsolt túrabeszámolót ír, annak muszáj lesz azt a címet adnia: Lecsótól lecsóig. Az õ déliét nem kóstoltam, de az esti remek volt.