Túrabeszámolók


Szondi György Emléktúra

Kerek repkényTúra éve: 20072007.07.26 17:14:08
Szondi – The last forty

Ez a túra számomra úgy jött/jöhetett létre, hogy volt egy elvetemült csapat, akik elindultak a százason. Hát gondoltam, becsatlakozom Nagybörzsönyben az utolsó 40 km-re szórakoztatni, buzdítani õket. (Avagy idegesíteni, hogy én milyen friss vagyok, mert bár napközben nem aludtam – na jó, dél elõtt egy órácskát még, de reggel korán mentem boltba… - mégsem gyalogoltam egész nap, így egy 60 km-rel frissebb voltam, mint mások. :D)

Amit magammal vittem:
-sapka (éjszakára minek?!?) – nem is kellett
-melegítõ felsõ (ha napközben 40 foknál melegebb van, minek?!?) – ez sem kellett :)
-váltózokni (ezt azért mindig viszek magammal, mert „soselehettudni”) – ez sem kellett
-két darab elemlámpa: a dinamós tekerõs, meg a régi „vasutas lámpa” – ahogy Gethe úr nevezte még el – na, ez jó ötlet volt :)
-hûtõ :) – reklámszatyor, benne 0,75 liter maximálisan jéggé fagyasztott víz, egy kis füstölt fonott alakú sajt (olyan szlovák sajt utánzat), EGÉSZmogyorós milka csoki :D
-fél liter ice tea, amibõl 4 dl már Nagybörzsönyig elfogyott
-két darab csokis croissant – na, ezeket megettem :D
-„cipõfûzõ” - ehetõ

Verõcérõl indultam Nagybörzsönybe. Vonattal! :) Már elég hamar útra keltem Szobra (a vonat csak eddig vitt :)), hogy elérjem a buszt, ami Nagybörzsönybe visz. Végül több mint egy órát töltöttem az említett „Sz” kezdõbetûjû településen (próbálom kerülni a szóismétlést :D), mert a busz megvárta az egy órával késõbbi vonatot a vágányzár miatt. Ha ezt tudom, mehettem volna akár azzal is…

Nagybörzsönyben találkoztam Vándorköszörûs - Vándor Csillag - Zsotyek trióval. Hamar átsétáltunk az ellenõrzõpontra, ami a találkozási ponttól lehetett vagy 50-100 m-re is. :)
A többiek igazoltatták az itineren ottjártukat (Köszörûs már korábban), én meg kértem emlékaláírást egy kis papírlapra. :) A kedves pontõrök engem is megkínáltak energiaitallal, de mondtam, hogy én csak úgy beugrottam erre az utolsó 40-re és még félhivatalosnak sem mondható résztvevõ vagyok ezen a túrán. :)) Vándor Csillagnak nem kellett az energiaital, nekem adta, azt azért betettem a hûtõmbe (egy reklámszatyor, amiben a jeges vizem volt, és fantasztikusan tartotta a 0 fok alatti hõmérsékletet, így reméltem, valamennyire lehül az energy drink) mert soha nem lehet tudni. Buta voltam, mert Nagybörzsönyben volt több kék kút is (láttam a buszról :D), mégsem töltöttem, pedig a magammal vitt vízmennyiségnek (fél liter ice tea, meg 0,75 liter jéggé fagyasztott víz, ami itt még javarészt tényleg jég volt) már jó része elfogyott.

Elindulunk ki a faluból egy köves úton. Jobboldalt megcsodálhattunk egy érdekes tákolmányt, jó sok rongy volt rajta, kitaláltuk, biztos a vérszerzõdéshez kellettek. :) (amúgy nem tudom, mi lehetett) Hamarosan darázs, vagy bögöly, vagy „nemtommilyen” rovarrajba kerültünk, rám különösen szálltak, ez onnan derült ki, hogy Vándorköszörûs csodálkozott, hogy mit szenvedek annyira a jobb szélen, helyet cseréltünk és mondta, hogy ott tényleg sûrûbben szállnak. Az éles balkanyart a földre rakott fából készült nyíl mutatta be az erdõbe, ahol rövidesen elkezdett lassan, de biztosan és mindig egyre inkább emelkedni az út. :) A Salgóvár pontõrei lejjebb sátraztak, mint kellett volna, de azt mondták, nem tudták odefenn felállítani a sátrat. Körbekínáltam a jeges vizet, amibõl csak korlátozott mennyiséget lehetett meginni, mert nem olvadt ki olyan sebességgel, mint reméltem. :D Itt nem idõztünk sokat, mentünk utunkra. Zsotyek és Vándorköszörûs elhúztak, mi Vándor Csillaggal hátul maradtunk. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy egy elég triviális helyen benéztük a piros sávot, s lementünk félbalra. Már elmentünk legalább egy kilométert, mikor egyszer csak sms-ben értesítettek, hogy Szlovákiában vagyok. :) Aztán rájöttünk, hogy jelet se láttunk már vagy negyed órája, így visszafordultunk, mint a jó kiscserkészek, s visszamentünk az utolsó piros sáv jelig. Ekkor már lámpáztunk, én a tekerõssel mentem, Csillag a fejlámpájával, ami már gyengülõ félben volt.

Valamivel arrébb társaink megvártak minket. Csillag elemet akart cserélni a lámpájába, viszont nem passzoltak. Nagyobbak voltak, mint kellett volna. Sebaj, mondtam, ha nagy lenne a vész, elõveszem a másik lámpám (a vasutas, ami a Kinizsin volt velem), õ meg megkapja a dinamósat, mert a tekeréssel tudja szabályozni, hogy milyen erõs legyen. :) Salgóvár még mindig sehol sem volt, felfelé Csillaggal megint kicsit elakadtunk, a lámpája egyre gyengült, így a dinamóssal reflektorozva haladtunk a sziklák, meg a susnya között. Elöl haladva élõ közvetítést adtam arról, hogy 3 másodperc múlva milyen terepakadályokra számíthat Csillag, aki szorosan mögöttem haladt. :) Fenn valahol Salgóvárnál megvártak a többiek és egy újabb alak jelent meg a sötétben közöttünk, Rushboy. Úgy gondolta, bevár valakit, mert nem volt kedve a sötétben egyedül menni az erdõben. Teljesen megértem. Mikor azt hittem, innen már csak leereszkedünk Vilati üdülõhöz, rájöttem, hogy nem szabad térkép áttanulmányozása nélkül ilyen meggondolatlan kijelentéseket tennem. :)

Hollókõn megtaláltuk a csúcskönyvet, amiben tudjuk, hogy benne van RitaB, de tekintettel arra, hogy mennyit kavarogtunk, meg ilyesmi, most nem kerestük ki. Majd legközelebb. :)

Le le le és le. Aztán mintha vége lenne az erdõnek. Fények. Ellenõrzõpont! :) Vilati üdülõ. A többiek leülnek, én azért mégsem, mozgó vidámító és „depó” pontnak jöttem, na. :D Meg még csak 10 km-t jöttem. Kérek itt is emlékaláírást. Kedvesek a pontõrök, mert hiába nem vagyok résztvevõ, mindennel megkínálnak. Innivalót, meg dinnyét el is fogadok. Töltök a jeges vizemhez is, Csillagnak ajánlom, hogy legyen motivációja fel Magosfára. A ponton elõveszem a fonottas füstölt sajtot, a többség vesz belõle, örülnek neki. Jó érzés. Ez is jó ötlet volt. :) Szerencsés is, hogy van, mert ezen a ponton valamiért hiánycikk a só. Kis csoki evés, feltöltõdés és elindulunk fel az inkább magasabb, mint messzi Magosfára.

Csillag megkapta a dinamós lámpám, én elõvettem a másikat, még jól világított szerencsére. Hamar elkezdõdött a mászás, pedig ekkor még rémálmunkban sem mertünk rá gondolni, hol lesz a vége. Aztán az út valahogy egyre „porhanyósabb” lett, hiába minden igyekezet, kénytelenek voltunk négykézlábra ereszkedni Magosfa nagysága elõtt. A kritikusabb részeket így tettük meg Vándorköszörûssel, Vándor Csillaggal és Rushboy-jal. Zsotyek már messze járt. Nem várt szituáció volt, de rengeteget nevettünk. Már magasan jártunk. Minden sziklakupacra azt hittük, Magosfa, de valahogy sose az jött és mindig maradt emelkedõ. Csillagot itt kicsit csalogatni kellett a jeges vízzel, de az egész szakasz maradéktalanul elérte a pontõrsátrat, ahol még vizet is kaptunk! Nagy köszönet érte! Itt is kaptam emlékaláírást, sõt, emlékbélyegzõt is! :) Ettünk cipõfûzõt, ittunk, sztorizgattunk a „nem minden napos” túrázókról, akik nem tudják például, hogyan lehet egy túrán akár 2000 méter szintemelkedést leküzdeni, mikor nálunk a Kékes a legmagasabb csúcs és az sem haladja meg a 1020 métert. :D Avagy az emlékezetes párbeszédet a Barlangtól barlangig túrán. A következõ történt lefelé a Hármashatár-hegyrõl. Mögöttünk két néni böngészi a túra itinerét. „Te!”-szólítja meg egyik néni a másikat – „Az újságban azt írták, 860 m szintemelkedés lesz a túrán. De itt meg azt írják, 900 m. Hát lassan már a Holdra megyünk!” :) Épp készültünk, hogy indulunk tovább, mikor teljesen váratlanul és gyorsan két alak robogott ki a sötétségbõl. Kékdroid és Álmos. Valami eszméletlen tempóval érkeztek.

Mi továbbmentünk, de hamarosan utolértek minket, beszélgettünk kicsit. Itt Csillaggal kicsit lemaradtunk a csoporttól, mert a meredek lefelék nem voltak valami szimpatikusak és a túlélésre hajtottunk. :) Nameg fájó talpakkal nemtomhány kilométer után nem lehetett kellemes ott ereszkedni, úgyhogy próbáltam szórakoztatni kicsit, ami lehet idegesítõ volt, de nem szólt, hogy hagyjam abba. :)

A kritikusabb helyen csapatkapitányunk, Zsotyek mindig bevárt minket, pedig biztos unhatta már.

Valahogy leértünk Királyházára is, ahol remek hangulatban újrafrissült a banda. Itt is kaptam emlékaláírást, sõt kalciumos pezsgõtablettát, meg minden egyebet. Hiába csak egy kis kósza privát negyvenesre jöttem. :)

Ismét tovább. Egy helyen majdnem benéztük a jelet, de gyors korrigálás után észrevettük, hol is kell beugrani az erdõbe. Mert valahogy tényleg szinte be kellett esni az erdõbe. :) Leküzdöttük az emelkedõt, majd bandukoltunk tovább. Aztán még mindig ereszkedtünk és egyfolytában véget nem érõen folyamatosan. Vándorköszörûs is velünk volt már a hátsó traktusban, mert Zsotyek gyors volt neki. Csillagnak fájtak a talpai, de mentünk lefelé rendületlenül. Aztán kedvcsinálónak elkezdtem dúdolgatni ismerõs nótákat. Köszörûs rövidesen csatlakozott, aztán már a „67-es úton”-t énekeltük hármasban, örülve a szekérútnak, amire leértünk. Kiértünk egy pavilonos ellenõrzõponthoz, aminek nem emlékszem a nevére. Zsotyek ott várt már ránk. Rushboy, Kékdroid és Álmos már továbbmentek. Innen még egy húzósabb emelkedõ volt, amivel nem lett volna baj, ha a kapaszkodásra alkalmas helyen levõ bokrok nem tüskés-tövises-szúrósak lettek volna. Már világos volt, de a Nap akkor kezdett igazán felemelkedni, mikor már mi is felmásztunk az emelkedõn. Fénye kedves árnyékokat rajzolt az út porára és szép árnyalatot adott az erdõ fáinak.

Csillag csendben haladt hátul, Vándorköszörûssel Afrikát énekeltünk, meg minden más egyebet, aztán lassan leértünk a kápolnához, ahol a cél elõtti utolsó pont volt. Szusszantunk egy kicsit, majd szép hosszantosan begyalogoltunk Drégelypalánkra Vándorköszörûssel, mert ezen az utolsó hajrán Vándor Csillag és Zsotyek jól elléptek.

A célban taps, gratulációk.. Kedves arcok, vidám arcok, fáradt arcok…

Mit is mondhatnék végezetül. Köszönöm a túrát, még ha nem is neveztem. Az útvonal nagyon tetszett (még így, sötétben is… :D). Köszönöm a társaimnak. Köszönöm a sok nevetést, köszönök mindent.

Így egész más látni a százasok teljesítményét, hogy épp az utolsó 40 kilométer eseményeiben, élményeiben osztoztam velük. Minden elismerésem minden teljesítõnek, minden résztvevõnek, mindenkinek, akinek kicsi szerepe volt abban, hogy ilyen remek lett ez a hétvége.

Gratulálok! :)