Túrabeszámoló, ami remélem nem nekrológ egy szép útvonalon haladó, szerény, de annál barátságosabb szervezésû túráról. A túranaptár szerint ez volt az utolsó rendezés ilyen formában.
Budapestrõl vonattal érkeztem Bicske alsóra, ahol még nagyjából négy km választott el a célomtól, azaz Csabdi központjától. Ezt a távot kevesebb, mint egy óra alatt kényelmesen sétálva tettem meg, úgyhogy 9:05-ös rajtidõt kaptam a nagyon kedves rendezõktõl, a térképet és egy rövid, lényegre törõ szöveges leírást tartalmazó igazolófüzetre.
A hely szelleme (Sörszalon) miatt azért egy sör belefért, és 9:10 körül egy túratárssal elindultunk balra a piroson. Egy ideig a faluban haladtunk, majd némi nyílt terep és pici aszfalt után már az ALsó Bitang völgyben sétáltunk, meg sem állva a tükröspusztai EP-ig. Innen elõször szántóföld mellett, majd erdõben haladtunk, amihez késõbb jófajta szint is társult, egészen a 2. EP-ig, Somlyó, kulcsosházig. Itt ásványvizet lehetett vételezni. Itt a kulcsosház kezelõjétõl megtudtuk a tarifát, meg hogy hol lehet érdeklõdni, illetve idõpontot foglalni, és bár csak negyed 12 körül járt az idõ, leültünk falatozni. A 20 perces falatozás után immáron a kék jelzést követve a Somlyó mellett elhaladtunk, majd tovább mentünk lefelé a kéken, egy darabig a bányához vezetõ utat követve.
Az útról jobbra letérve egy vadvédelmi területn halad keresztül az út, a kerítést alkotó betonacél-hálóból van kialakítva nyitható kapu minkét oldalon. Erre az itiner is felhívta a figyelmet, hogy zárjuk be magunk után -- így is tettünk.
A kisegyházaspusztai egyes tóig szántóföld szélén, szép kilátást meg villamos távvezetékek látványát (no meg a tûzõ napot) élvezhettük. A kettes tó után az útvonal nem a kék jelzésen halad tovább Nagyegyháza felé, hanem a Pusztatemplomi dûlõ felé vezetû útra tér le balra. Itt egy A4-es lapon található felirat mutatta a helyes utat. Errõl az útról a Nagyegyházát Csabdival összekötõ útra, balra fordultunk, ahol ismét találkoztunk a piros jelzéssel. Ezen az aszfaltos úton kutottunk fel a nekünk harmadik, a 15-ös távon indulóknak elsõ EP-ig. Itt csokoládé és ásványvíz járt a bélyegzés mellé.
A mészkemence oldalában haladtunk tovább, itt is segített a helyes út megtalálásában egy jól elhelyezett A4-es lap, a megfelelõ felirattal.
Leérve a Váli-víz völgyébe, közelebbrõl is megcsodálhattuk a részben az autópályáról is látható sziklákat, meg a gyönyörû völgyet.
Óbarok elõtt nem kellett balra felmenni a piroson az Öreg Kõszikla-tetõ felé, hanem az aszfaltos utat követve áthaladva az autópálya alatt, a falu kocsmá... bocsánat, sörözõjében kaptuk a következõ bélyegzést.
Innen visszafelé haladva az autópélya alatt átvezetõ gyalogos aluljárón keresztül jutottunk vissza a piros jelzésre, ahol némi keverés után elértük az itinerben is jelzett Szikla utcát. Innen egy jó darabon napsütötte murvás úton haladtunk, késõbb egy szélesen legyalult földútra befordulva tovább élvezhettük a nap kellemes sugarait -- szerencsére azért fújdogált a szél is.
Innentõl egy rövid erdei ereszkedéstõl eltekitve kb. három, nem túl érdekes kilométer t tettünk meg a jelvényen is látható, XIII. századi templomromig, illetve a célig, ahova 15:35-re értünk be.
A célban bélyegzés, zsíroskenyér, vajaskenyér, házi baracklekvár várt minket (a hagyma elfogyott).
A kedves szervezõknek ezúton is köszönöm a túrát, és remélem, jövõre valaki átveszi a túra rendezését, mert kellemes, viszonylag könnyen teljesíthetõ, javarészt szép útvonalon haladó túráról van szó.
|
