|
|
A 7.45-ös Dobogókõi busszal vágunk neki reggel. Két-bükkfa-nyeregbõl "rohamozunk" :-) Azaz szépen lesétálunk a Z jelzésen Égett hárshoz. Amikor a kicsi a hátihordóban elaludt, akkor mégszebben :-) Egy pillanatra az UKK vezérkart látom autókázni Lükepékkel és Zsuzsával :-) Megnézzük Mexicónál a tanösvény tábláit, jókat szedrezünk és a padoknál kényelmesen megreggelzünk . Vajon kikre "vadászott" az Erdõrendészet kereszetben álló kocsija az aszfaltúton? Remélem a kicsivel elõbb "elhúzott" cross-motorosokra. Mindegy, komótosan mászunk Felsõ-Ecset-hegyre, szerencsére a P jelzés megment a csúcshódítástól. Gethéék jönnek szembõl, gondolom tájákozódnak :-) A gyerekek már türelmetlenek, a kicsi pedig már összecsokizott a hátihordóban eszegetve. Komótosan megérkezünk.
Lassan nevezünk Tibetnél, Vadmalac pedig ellát minket egy rakás újabb csokival, ásványvízzel. Az esõháznál lecuccolunk, pihenünk egyet. A kitûzõ szép, és követi a tavalyi dizájnt. Én már sejtem, hogy mi következik Pilismarót felé a P jelzésen, de így hátihordóval és picigyerekkel sokkal érdekesebb az ereszkedés :-) Fától-fáig a nyerõ taktika. Közben megemlékezem Magyar Vándor 105-rõl: itt felfelé kapaszkodva kezdett el szakadni a hó azon a jeles, novemberi napon :-) Szücsati-ékkal találkozunk szembe, pont amikor szentségelek a bokamagasságban kapaszkodó szederágak között botladozva:-) Majd az aszfalton behajrázunk Marótra. Jövõre is jövünk, bonyolultabb talán már nem lehet a fiúk egybegyûjtése.
|
| |
