Túrabeszámolók


Vértesi barangolások / Vértesi kerekezés

nafeTúra éve: 20072007.08.21 20:19:05
Vértesi Kerekezés 70
Távolság: 74,8 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 655 m.
Mivel év elején a túranaptárban még nem szerepelt a túra, ezért nem tudtam, vajon elfogadják-e a Vértes Túrázója mozgalomban is a kerékpáros indulást. Néhány telefonhívás árán tisztázódott, hogy beletartozik, a Kozma 60 MTB-vel együtt. Az Észak-Dunántúl Kupában pedig már csak egy túra hiányzik a sikeres teljesítéshez, így nem volt kétséges a választásom. Egyébként ez tipikusan az az eset, amikor nem tudom, melyik ujjam harapjam, mivel a Vértesi Barangolások túrát is kedvelem.
Péntek este Pápán átfordult a szél Észak-nyugatira és hideggé is vált, így reggel nem kapkodtam az indulással, de így is 8 óra elõtt éretem Gántra. Meglepetésként ért, milyen könnyen találtam parkolóhelyet, holott a gyalogosoknál, már két órája megkezdõdtek a nevezések. Kényelmes készülõdés után, kicsit gyorsabbra vettem a tempót a rajt felé, amikor megláttam, hogy egy egész autóbusznyi ember közeledik. Fölösleges volt aggódni, mivel külön lehetett nevezni a gyalogos és kerékpáros távokra. A rajtnál csupa ismerõs fogadott. A nevezés villámgyors volt, viszont utána még beszélgettünk egy kicsit. Megkaptam a tájékoztatást, hogy a színes fénymásolt térképlapon kívül a keresztezõdésekben fehér felfestések fogják segíteni a tájékozódást. Ez két pont kivételével tökéletesen mûködött is. A legtöbb helyen, ahogyan azt biciklinél kell, már a keresztezõdés elõtt kb. 100 méterrel is volt jelzés.
Fél kilenc körül vágtam neki a távnak. A sõrédi elágazóig gyorsan haladtam, mivel a biciklivel legkellemesebb két hatás együtt érvényesült: enyhe lejtõ és élénk hátszél. 40-50 km/órával tekertem. Csákberény felé fordulva viszont jött a feketeleves: jó élénk pofaszél, nyílt terepen. Az egyik emelkedõ után aztán felbukkant a csákberényi templom tornya. Elhaladtam az erdészeti mûút kezdete elõtt, majd a faluban megkerestem, (a faluban nem volt jelzés) az ellenõrzõ pontot, ami megegyezett a Hófejérke rajtjával. Pecsételés után vissza az elágazásig, s végre erdõben tekerhettem. Egy kis hullámvasutazást követõen stabil több mint 200 méteres szintû nem túl húzós mászás következett. Nagy részét simán meg tudtam csinálni 32/18-21-es áttétellel. Összehasonlításként, a Bakonyban a Kõris-hegyre felvezetõ út Rézbükki-úti elágazás utáni utolsó 1660 méterén 22/21-28-as áttételeket használok. Az út egy-két kátyús szakasztól eltekintve egész jó. Mivel erdészeti út, ezért forgalom szinte nincs is. Kellemes vegyes, majd följebb bükkerdõben halad. Kilátópont viszont nincsen. A Pátrácosnál az 50-es táv leválik jobbra, én pedig mentem egyenesen. Megint egy kis hullámvasutazás, majd a nyíl jobbra leirányított az aszfaltról. (A Cartographia Kiadó legújabb kiadású térképén már a Pátrácostól kezdve murvás útként szerepel az aszfaltút, pedig már jó néhány évvel ezelõtt megtörténhetett a burkolása. Ennyit a turista térképek naprakészségérõl.) Egy nagyon szép vonalvezetésû murvás úton gurultam négy kilométert, miközben kétszáz méter szintet veszítettem. Trekking biciklivel vágtam neki a távnak, aszfaltgumival, így igen óvatosan kellett haladnom. Montihoz képest, a lejtõkön, körülbelül fele sebességgel merek menni. Egy montis társaság könnyedén húzott el mellettem. A szépsége miatt viszont vétek lett volna kihagyni ezt a részt. A szervezõk nem ajánlják az országúti kerékpárral történõ indulást, viszont a célban egy túrázó szerint nyugodtan teljesíthetõ azzal is. Nem tudom. Én nem szívesen használnék országútit. Újra aszfaltra érve, nemsokára megpillantottam a pusztavámi ellenõrzõ pontot.
Pecsételés és pár perc beszélgetés után, továbbindultam. Kellemes erdei utakon való tekeréssel gyorsan fogytak a kilométerek. Néha megálltam fényképezni, bár nem olyan gyakran, mint a gyalogos túrákon. Az Oroszlány-Csákvári úthoz közeledve egyszer csak balról kis idõre elfogyott az erdõ, s gyönyörû látvány késztetett satufékezésre. Északra rá lehetett látni Oroszlányra, Vértessomlóra és a háttérben ott magasodott a Gerecse-hegység is.
Rövid idõ múlva már is Kõhányáspusztán az ellenõrzõpontnál találtam magam. Bélyegzés, fényképezés és a klasszikus zsíros kenyér elfogyasztása után Csákvár felé vettem az irányt. Megint csak lejtõn és hátszélben lehetett repeszteni. Az út mentén, a gyalogosok ellenõrzõpontja késztetett lassításra, bár tudtam, a mienket Csákváron fogom találni, de ki tudja. Csákvárra beérve még mindig 50-nel elmentem két vendéglátóhely elõtt, de ki képes ilyen tempó mellett a nevüket elolvasni, bóját sem láttam. Hoppá itt a gánti elágazás, s nyíl, jelzés sehol. Ez volt a második hely, ahol nem volt jelzés. Megálltam, s egy helyitõl kérdeztem meg hol is találom a Rózsakert sörözõt. Tovább kellett menni még vagy kétszáz métert.
Az ellenõrzõponton megint csak ismerõs fogadott. Megkaptam a pecsétet, beszélgettünk egy kicsit, majd megkérdeztem, vissza kell-e menni az elágazóig. Ezt fölöslegesnek minõsítették. Menjek csak egyenesen, a keresztezõdésben jobbra, majd késõbb megint jobbra. Kiérve a Bicske-Sõrédi útra, megint csak nem láttam jelzést Csákváron belül, így bele kellett törõdnöm, hogy az út utolsó kilométereit emelkedõn és szembeszélben kell megtenni, az általam jobb választásnak gondolt Csákvár-Gánt úttal szemben. A sõrédi elágazásig oldalszélben, jó tempóban haladtam, majd befordultam Gánt felé, s bejött, amitõl tartottam. A reggeli 40-50 km/h helyett 16-21 km/h-val tekertem a célig. Szerencsére reggelhez képest kicsit csendesedett a szél. A célban megkaptam az oklevelet, kitûzõt, beszélgettünk egy kicsit, majd hazafelé vettem az irányt. Kondor Attila, a túra szervezõje szerint is a helyes útvonal a Csákvár-Gánt lett volna. Ez így kb. 10 km-t tett hozzá az eredeti távhoz. Számomra úgy tûnik hagyománnyá kezd válni, hogy Gánton elfelejtek pecsételtetni. Tavaly az Észak-Dunántúl Kupa, most pedig a Vértes Túrázója igazolólapot nem pecsételtettem le a célban, pedig nálam volt.
Kellemes gyors kis túra. A gyalogosokkal alig volt közös szakasz, így nem zavartuk egymást. Mivel az emelkedõk zöme nem hosszú és nem is túl meredek, ezért az 50-es távot, a nem túl jó állóképességû kezdõ túrázók is tudják teljesíteni. Szerintem, kiválóan megfelel elsõ kerékpáros teljesítménytúrának. Az egészen kicsit haladóbbak már nyugodtan bevállalhatják a 70-es távot. Amire oda kell figyelni, ne engedjen az ember a csábításnak, hogy a rövid, nem túl meredek emelkedõket visszakapcsolás nélkül küzdje le, mert az nagyon sokat vesz ki az emberbõl, s idejekorán elfogy az erõ.
A szervezés, egy-két apróságot leszámítva jó volt.
Jövõre kellene saját kitûzõt készíteni, mivel az idén a Vértesi Barangolásokét kaptuk, bár meghirdetve, csak az oklevél lett. Pótolni kellene azon a két helyen is a felfestéseket, ahol az idén hiányzott (Csákberény és Csákvár). Lehetne szervezni egy hosszabb 100-150 km közti távot. A kapott térképlap alapján, Pusztavámról fel lehetne vinni Oroszlány széléig, majd vissza a Csáki-vár felé, Kõhányáspuszta után pedig Vérteskozma, fel Vitányvár irányába, onnan Szák felé, s abból az irányból megközelíteni Csákvárt. Mindez, ha a térkép pontos, akkor aszfaltozott erdészeti utakon történhetne. A hosszabb táv, így nagyobb távolságból is Gántra csalogatná azokat a bringásokat, akik 70 kilométerért nem jönnek