Túrabeszámolók


Pilisi trapp 40/20

KaktuszTúra éve: 20072007.08.26 12:15:13
Pilis Trapp 40 km.

Az elsõk között indultunk Barátnõmmel, akinek az elsõ hosszú-távú túrája volt! Már az indulásnál nem nagyon tetszett a szervezés!Pontban 7:30-kor kipakolásztak a kocsiból a rajtnál, és komótosan kipakolták az asztalkájukat és a padokat és elkezdték kiállítani a nevezési lapokat!Ahogy neveztünk elindultunk a sárga sávon az elsõ ellenõrzõ ponthoz. Az utunk borospincék mellett haladt el és már lehetett érezni azt az enyhe kis cefre illatot a pincék mentén! Az elsõ ellenõrzõ pont 3, 5 km-re volt a rajttól! Ott egy fiatal srác várt minket! Mivel ez volt az elsõ túránk a Pilisben ezért megkérdeztem, hogy merre kell menni, és hogy milyen a terepviszonyok a következõ szakaszon? De a válasz nem volt meggyõzõ, ahogy a térképet nézegette a srác. Na mindegy, elmentünk a kapott „minitérkép” útmutatása szerint! És az elsõ ellenõrzõ pont (Vörös - Kereszt) elhagyása után szintén a sárga sávon haladtunk tovább egy gyönyörû fennsíkon és elhanyagolt, elhagyatott gyümölcsösök és hobbikertek mellet haladt el az utunk! A hobbi kereteknél beértünk egy idõsebb túratársunkat és vele folytattuk tovább az utunkat! Aztán az út során elfogytak a túrajelzések! Nagy nehezen megtaláltuk egy tölgyfán a jelzést igaz 3-an kerestük! Aztán mi mentük a tempónkat és elhagytuk a túratársunkat! De õ már nem elsõre ment ezen a túrán és mondta, hogy tavaly el is tévedt! És mondta, hogy a jelzések akkor nem voltak valami profin megoldva! És tényleg! Ezt tapasztaltuk mi is, mert a sárga sávon haladva meg kellett volna a sárga keresztet, de mi csak kb. 40-45 perc bolyongás és saját Pilis térkép bogarászása után találtunk rá a jelzésre, ami felvisz a Sasfészek turistaházhoz! Ahogy rátértünk a sárga keresztre találtunk egy nevezési lapot! És jött a turistaházhoz vezetõ igen meredek és igen sziklás út, ami nem éppen egy bokakímélõ szakasz volt, amit bedõlt fák akadályoztak! De a kilátás mindent kárpótolt! Nagyon szép volt a táj. Lehetett látni a Dunakanyart, a Visegrádi várat a Naszályt. Ahogy felértünk a Sasfészek turistaháznál lévõ ellenõrzõ ponthoz a páromat kicsit magam mögött hagyva én már pihentem, amikor felért a párom! És hozta a papírokat! Megkaptuk a pecséteket és egy jó 5 perces pihenés után elindultunk Dobogókõre a zöld négyszög jelzésen majd a zöld sávon! Itt aztán sikerült ismét elkavarnunk egy kicsit! De hamar rátaláltunk a helyes útra! Aztán oda csapódtunk két túrázóhoz, akik igen kemény tempót mentek, amit a párom nehezményezett, de az évek és a rutin mellettük szólt és nem a zöld kereszten mentünk tovább, hanem a fõúton, ami felvisz Dobogókõre! Ahogy felértem Dobogókõre beértem azt a hölgyet, aki elvesztette a túralapját. Dobogókõn kaptunk 1-1 pezsgõtablettát, és a kútból vételeztünk friss vizet! Igaz mondták, hogy innentõl semmiféle frissítõt nem fogunk kapni csak a célban! Ami igen csak meglepõ volt! Hogy 20-21 km-t frissítõ állomás nélkül megszervezni! Hát elég érdekes! Mivel igen csak meleg volt aznap és mindenki igen csak izzadt! De feltöltöttük a kulacsainkat és lesz, ami lesz elven elindultunk! Én már itt éreztem a bokám, hogy valami nem kerek, nagyon fájt! Megérezte a bokám a Sasfészekre vezetõ utat! De elindultunk, igaz vacilálaltam, hogy feladom a túrát a bokám miatt. De mentünk tovább. A következõ ellenõrzõ pont 4 km-re volt Ilona-pihenõnél ahol egy idõs bácsika volt a pontõr! Innen mentünk tovább a következõ pontra, ami 4, 5 km-re volt a Felsõ-Ecset hegyen. Ezen a szakaszon nem volt semmi gond. Szép volt a táj, a jelzések nagyon jól lehetett látni. Ahogy felértünk a Felsõ-Ecseti-ellenõrzõ pontra ott egy kedves hölgy volt a pontõr! Itt ismét megpihentünk! A maradék 11 km-re a 11 órás teljesítési idõbõl még volt bõ 4 óránk, úgy hogy igen csak visszavettünk a tempóból! Mivel a párom elsõ nagyobb távján ne merüljünk ki teljesen. De az utolsó 1-1, 5 km-re jött a fekete leves. Egy olyan emelkedõ, ami igen csak kikészíti a gyakorlott túrázókat is szerintem! Ezt az emelkedõt leküzdöttük a párommal, de itt volt a túránk vége! Szegény nem bírt egy lépést sem menni már. Úgy, hogy leültünk a meleg aszfaltra és vártuk hogy valaki felvegyen! De akik elmentek mellettünk sorra néztek ki a fejükbõl, mint ha valami banditák lennénk!  De aztán 2 autó jött, lefelé akik túrázókat vittek lefelé és az egyik autós elvitt minek a vasútállomásra. Nem hittük volna, hogy valaki fel fog venni?! De végül is eljutottunk a vasútállomásra.

Összességében egy kemény túra volt, de nem teljesíthetetlen lett volna, ha a szervezés olyan lett volna (frissítõk szempontjából és a túrajelzések egyértelmû és látható feltüntetése igen nagy segítség lett volna)! De egy szervezett túra volt így szerinte nem a legjobb szervezésû volt….