Túrabeszámolók


Mályvád / Szanazug

kekdroidTúra éve: 20072007.08.27 00:12:06
Mályvád 55

Békéscsaba, este kilenc óra. A kalauz szerint eddig minden csatlakozás megvárta a Keletibõl is erõs késéssel induló vonatot, ezek szerint Békéscsaba az elsõ kivétel. Itt ugyanis a Kerek Repkény, Vándorköszörüs, Szucsati és jómagam által alkotott kis társaság nem találja a Gyula felé induló kis vicinálist, ez nem túl meglepõ annak fényében, hogy csatlakozó vonatunk már jó régen elment. Sebaj, célba véve a buszpályaudvart, sikerül újabb késéssel induló jármûvel eljutni Gyula szép városába, ahol hangulatos tereken, utakon közelíthetjük meg a szállás és rajt céljául szolgáló Implom József Általános Iskolát. Közben szerencsére belefér némi élelem tankolása mindenféle hamburgerek formájában, ez örvendetes esemény. Elõkerül DJ_Rushboy sporttárs is, és némi beszélgetés után ki-ki nyugovóra tér, a hálózsákok most majdnem szükségtelennek bizonyulnak a fülledt melegben (az ablakok természetesen nyitva voltak).

Szombat reggelén gyors készülõdés után útra kész a csapat, pillanatok alatt nevezünk, egy lapot kapunk, amely tartalmazza a pecsétek helyének való táblázatot, illetve egy két részletbõl álló térképet, amelyre igen öteletesen kis feliratok formájában kerültek fel az útvonal jellegzetességei, nevezetességek, valamint néhány fontosabb vízvételi hely. Részletesebben nem tanulmányozom, inkább követem a többieket, indulunk, hogy minél több jusson a hajnali, nem olyan iszonyúan meleg idõbõl. Gyula több fotótémát is kínál, a téglavár fog meg igazán, két oldalról csodálhatjuk meg, kitûnõ állapotban van. Észreveszünk továbbá egy rendkívül furcsa piros sáv jelzést (dupla piros sáv). Kissé odébb magán-frissítõpont következik, némi innivalót kell fogyasztanunk. Eléggé álmosan követem az utat át a Parkerdõn az elsõ gátig, nevezetesen a Fehér-Köröséig, itt igen érdekes duzzasztómû fotóztatja magát, háttérben a gyulavári híddal. A faluban éppen, amikor Vándorköszörüs pedzegetni kezdi, hogy ideje lenne elérni az elsõ pontot, kívánsága szerint felbukkan a ep. árnyékolásának szerepét betöltõ buszmegálló. Gyulaváriból a kút tesztelése után (mûködik) szép, hosszú egyenes mûút vezet ki minket a túra útvonalán, ezen kissé kilépve jutunk a második pontra, talán itt kapunk müzliszeletet, a kedves pontõr szerint a marcipános fogy jobban, meg is értem :). Vízvétel is történik, megint jól jön a két hónapon belül elmaradhatatlanná váló kék bögre, majd indulunk tovább, kicsit a gáton és többet az erdõben.

Néhány töréssel változatosabb az irány, az erdõ viszont nagyon szép így is, kis csatorna halad mellettünk, néhol még egy-egy tócsa is van az aljában, amúgy teljesen száraz a vidék. Egy nyiladéknál õzeket/szarvasokat veszünk észre, nagyjából 200 méterre, sikerül néhány fényképet készíteni róluk, mielõtt nekiiramodnának a bozótnak, amely ápol és eltakar. Mi a közeledõ pontnak iramodunk neki, ez itt a nevezetes Mályvádi Õstölgyes, amely mindenképpen megéri a pár perces kitérõt. A pár perces kissé nyúlik, Vándorköszörüs elkíséri Szucsatit egy geoláda (geobefõttesüveg, ha jól emlékszem) irányában, Kerek Repkény pedig az egész heti nagyzsákcipelés révén kissé fáradt bokáját ápolja. Én pedig egyszerûen álmos vagyok, fõleg a meleg miatt. A geoláda sikeres megtalálása után újabb hosszú egyenes út következik, ez viszont nem jelenti azt, hogy unalmas lenne, részben a társaság miatt, részben a táj miatt. Az Alföldrõl biztos, hogy nem ez a kép élt bennem, az ország ezen szegletében ráadásul még alig jártam, most mindenesetre pozitív csalódás ér. Vándorköszörüs felajánl megevésre egy kis pilótakekszet, köszönettel elfogadjuk, kell némi tuning. A Fekete-Köröst lassan elérjük, egyre nagyobb hõségben. A ponton nem állunk sokat, éppen iszunk egy kis vizet és veszünk némi rendezõségi pogácsát, ez utóbbi szintén nagyon jól jön.

A folyó lustán hömpölyög a két gát között, néha feltûnik egy horgász, egy strandoló társaság. Szucsati megméri a távot két szelvénykõ között GPS-szel, majdnem száz méter. A kerékpáros mezõny utolsó néhány résztvevõje talán itt hagy le minket, nagyon sokan indultak biciklivel, szerintem mégsem volt zavaró a jelenlétük, való igaz viszont, hogy a széles utakon jól elfér egymás mellett a két mûfaj közönsége. A gát egy ponton érdekes módon változik, megbontási pontot figyelhetünk meg, szükségtározót lehet itt nyitni. Lefényképezem. (Csak zárójelesen: vittem fotómasinát, ritkaság ez nálam, de úgy tûnik, érdemes.) Õszinte örömünkre a Városerdõ szélén lévõ ponton kapunk zsíroskenyeret is és vizet is, pedig Szanazugra készültünk fel. Só, paprika, hagyma jár a kenyérhez, Kerek Repkény vize pedig felforr a túlhevült fémbögrében ;). A príma ebéd után elhagyjuk a pontot, nem jutunk messzire, ugyanis Robi kocsmája bukkan fel a gát tövében az itiner szerint, ez így igaz, sõt, az is, hogy szeretik a túrázókat. Természetesen meg kell futni a lejtõt, a kocsmában viszont zsenge koromra való tekintettel csak kólát kapok, :) az legalább felébreszt. Kicsit odébb átkelünk a gáton, a táskámba kerül az üres sörösüveg, mert abban fér el, az esõkabát, a tizenhét térkép és a porcelán étkészlet mellett. A folyóban strandolókat figyelhetünk meg, Kerek Repkényt lebeszéljük a feladással egybekötött fürdés gondolatáról is és gyönyörködünk a jobbra elterülõ Madárfoki-erdõben. Ez utóbbi el van zárva a halandó turisták elõl, az itiner alapján ráadásul felháborító okok miatt. Szomorú, mert igen szép fák között lehetne haladni.

Sok-sok kanyar után, néhány motorcsónakkal késõbb, legalább 40°C hõmérséklet mellett jutunk Szanazug kellemesen árnyas, mondhatni, hûs településére. Itt valahol van egy személykomp is, ha jól emlékszem, de a túra nem ejti útba a folyó azon szakaszát, sebaj, az ellenõrzõpont melletti kútnál jólesik a hideg víz fürdésre és mosdásra is. Megint alkalmazom a júliusi túrákon már bevált pólómosást, egy órán át tart majdnem a hatása. A csapat állapota a meleg és a megtett táv viszonylatában átlag feletti, fõleg, hogy kiderül, mennyi idõ van még az esti vonatig. Ez intenzív tempónövelést jelent, de az idõbe belefér Sámson várának - legalábbis a szépen rekonstruált kaputoronynak a megnézése, jó lesz majd utánanézni a várnak. (Itt szúrnám közbe, hogy az itineren is van egy kis leírás az útbaesõ lényeges nevezetességekrõl.) A vártól pillanatok alatt elérjük Dobozt, Kerek Repkény halad többnyire elöl, néha Vándorköszörüs. A faluban lecsapunk az elsõ kék kútra, sõt, néhány szem szilva is kelleti még magát egy-egy fán. A ponton almával kínálnak, ülünk is pár percig, pihengetünk, majd a fõút mentén kiballagunk immár a Kettõs-Körös hídja felé. Még feltûnik a P+R rendszer helyi alkalmazása: kerékpárral a buszmegállóig, busszal dolgozni, majd este kerékpárral haza. Az egészben a csodálatos az, hogy a kerékpárok ottmaradnak, ez az ország sok részén lehet, kevésbé mûködne.

A híd után le is térünk az országútról az erdõ felé, az út járható, de kicsit olyan, mintha be lett volna nemrég szántva, utána pedig kijártak volna rajta két nyomot. Az erdõ viszont hangulatos és a levegõ itt végre hûvösebb, mint eddig bármelyik szakaszon. Eltalpalunk a tapasztaltabb társaink által már említett fácános mellett, elõször azt hittem, ez csak afféle tájnév, "errefelé gyakori a fácán" jelentéssel, de egészen igazi fácánok rohangálnak fel-alá az úton, különösebben nem zavartatva magukat a túrázóktól. Kicsit késõbb nem hagyjuk magunkat a régi nyíl által a régi úton tartani magunkat, hiszen az új jelek észrevehetõen mutatják az új utat. Több kanyart teszünk ezen úton, egészen felgyorult a tempónk a dobozi pihenõ után. Feltûnik az egykori kastély egykori kapujának a maradványa, majd a borostyánnal benõtt törzsû faóriások. A pósteleki pihenõnél enyhén szólva is zajos esemény zajlik, az ep. a jelzésváltás helyén vár minket, lehet vizet venni, sõt, megint van müzliszelet is. Innen megint a gyorsabb tempó mellett szavaz a társaság, kertek, földek, erdõrészletek váltják egymást. Egy magaslesnél elõreszaladok fényképezni. A trükkös kanyarokat igyekszünk hasonlóan trükkösen bevenni, egy villanyoszlop betonfoglalatán óriási méretû "zöld sáv iránymutató nyíllal" típusú jelzést fotózunk hárman, én pedig fotózom a fotózókat is :).

Itt már hallani a vasút közelségét, tudni tehát, hogy rövidesen visszaérünk Gyulára. Ez meg is történik, sõt, Kerek Repkény feszegetni kezd valamiféle futást is a cél elõtti szakaszra, de lehet, hogy Vándorköszörüs mondja. A Béke sugárút általam eddig ismeretlen szakaszára fordulunk rá és tényleg bekocogunk - mit kocogunk, besuhanunk a célba, videó is készül a jeles eseményrõl. Itt nagyon kedvesen díjazást (szép jelvény), gulyást, jégkrémet, egyszóval minden földi jót kínálnak. Kapunk továbbá fejenként egy jegyet a közeli edzõterem zuhanyzójába, itt kedvesen fogadtak késõbb (két és fél tányér gulyással késõbb :)). Még itt értük Rush-t, aki röviden beszámolt a táv futva való megtételérõl. Éjjel a tornateremben pedig várt a pihentetõ, kiütésszerû alvás. Nagyon köszönöm a társaságot mindhárom társamnak és a profi, korrekt rendezést a rendezõknek, valamint természetesen gratulálok minden táv minden teljesítõjének!

- Kékdroid -