A megközelítés és a hazajutás logisztikai feladatait a MÁV-ra bízva 7:25-kor indultam a Déli pu.-ról, és 8:30-kor már sikeresen elkolbászoltam Tatabányán a piros jelzésrõl :-) Helyi segédlettel megtaláltuk a jelzést, és "néhány" lépcsõ leküzdése után már a Turulnál voltam. És hogy miért a Turul parkoló a start, nem pedig az állomás? A vonattal érkezõk nem egyszerre, hanem idõben elhúzva érkeznek a rajtba, így kényelmesen lehet rajtolni, nagyobb várakozás nélkül. A hazajutást a célból 17:28-kor induló vonattal terveztem, ami a 9:10-es rajtidõt figyelembe véve egy kellemes sétával teljesíthetõ volt.
Az igazolólap a rövid, tömör, de elegendõ útvonalleíráson túl valamennyi fontos információt tartalmazta: a rendezõk mobilos elérhetõségét, a vízvételi helyek listáját, egy (tömeg)közlekedési sillabuszt, térképvázlatot, a az érintett települések, nevezetes pontok rövid leírását, részletes táv- és szintadatokat.
Az útvonal végig túristajelzéseken haladt, így szalagozás nem volt, bár egy-két ponton volt lehetõség elkavarásra.
Vértestolnáig a piros sávon nagyon szép, hangulatos és kényelmes az út, némi lejtõt azért bele kell kalkulálni :-) A település szélén váltás a piros kereszt jelzésre, egészen a... szóval a presszóig :-) ahol az EP volt. Nem sokkal múlt fél tizenegy, így egy kellemes csapolt frissítést :) engedélyeztem magamnak, majd a falu fõutcáján sétáltam tovább, a kék kereszt jelzésen. Némi aszfalt után a kék sávon megcéloztuk Bányahegyet. Itt (is) van néhány vadvédelmi kerítés, amin létrázni kell, de ez a szakasz is nagyon szép, kellemes útvonal, bár oda kell figyelni, mert egy jobbos kanyart csak a lábunk alatt jelzi egy kék nyíl :-) (Itt pl. elkélt volna a szalag)
Bányahegyen EP és frissítõpont, (nápolyi, szörp) valamint a rövidebb táv célja várt. Megjegyzendõ, hogy a rövid távot választóknak innen még jócskán kell sétálni, hogy tömegközlekedéshez jussanak.
Bányahegy után a Gerecse-tetõt céloztuk meg, elõbb a kék jelzést követve, majd a kék háromszögre térve.
Miután a kék háromszögön felküzdöttük magunkat a Gerecse-tetõre, és örömmel konstatáltuk, hogy a geotoronyba fel lehet menni, gyors pecsételés, majd szederszakmai bóklászás következett :-))
Az út a kék háromszög jelzésen, romos állapotú aszfalton vezet lefelé, gyakorlatilag a kék jelzésig, ami már a Kis-Gerecse oldalában halad. Itt az út jobb oldalán egy sziklába vájt fülkében található egy nagyon szép feszület.
Pusztamaróton volt a következõ EP, ahol szintén kellemes fotótémákat lehet találni, úgy a táj, mint az emlékmû nagyon szép. Innen a piros sáv jelzésen kellett felfelé menni még egy keveset -- ezért azonban kárpótolt a szlovákiai oldal látványa -- még a Mohi atomerõmû hûtötornyait is lehetett látni.
Késõbb a túra talán egyetlen unalmas szakasza következett: hosszan, egyenesen egy kerítés mellett haladt az út -- a változatosságot csak a nagy és nagyobb pocsolyák kerülgetése jelentette :-)
Miután ismét nyílt terepre értünk kiderült, hogy azért van még szint lefelé, hiszen látszott a Duna, meg az is, hogy aránylag közel van, mi viszont relative magasan... Egy bevágásban jött az elsõ jelentõsebb ereszkedés, majd nyílt terep -- ahogy az útvonalleírásban is szerepel -- ahol nem jobbra kellett végig tartani, hanem balra, bár gondolom a jobbra vezetõ földút is levitt a településre -- csak némileg messzebb a céltól. Ezen a ponton, ennél az elágazásnál valamilyen módon jó lett volna jelezni a helyes irányt, bár térkép (nem a kapott térképvázlat) alapján be lehetett azonosítani a helyes irányt.
A nyílt dombtetõ után murvás úton ereszkedés le, le, le... majd járda, aszfalt, átkelés a fõúton, pizzéria, vasútállomás, cél, pecsét, csoki... Meg persze emléklap és a teljesítések számának függvényében változó jelvény várt a túrázókra.
Nagyjából hét és fél órás, kellemes séta után még pihenni is volt idõ a vonatig.
A túraútvonal a kényszerûen belekerült aszfalttal együtt is nagyon szép, kellemes környezetben vezet, szintben és távban is megfelel egy kellemes kiránduláshoz. Jó rendezés, nagyon jó tájlkoztató anyag (egy csipetnyi tájékozódási/térképolvasási képesség nem árt), akár "elsõ bálozóknak" is érdemes vele megpróbálkozni. |
