Túrabeszámolók

Komáromi IVV túra 20 km

Reggel 6-kor ébresztõ, kinéztem az ablakon szakadt az esõ… Megnéztem a neten az idõjárási radart és láttam, hogy pont elfele halad a vihar. Így nem a reggeli indulást választottam, csak olyan 10 körül mentem át Komáromba, akkor már nem esett, csak az úton egy kicsit odáig. Már a rajtoló hölgyek vártak és megismertek a tavalyi túráról, szóval pár szóváltás, majd rajtolás, most csak a 20-as távra, mivel a nevezési idõn belül nem értem volna be másik távról. Térképet, itinert megkaptam és irány az elsõ ellenõrzõpont, útvonal ugyanaz, mint tavaly, szóval a térképet nem is kellett használnom. Elsõ pecsét begyûjtve, irány a második, ott értem utol egy kisebb családot. Õk is a 20-ason mentek, felvettem a tempójukat, nekem pont tökéletes volt. A harmadik ellenõrzõpont elõtt, ahol az egyetlen eltévedési lehetõség van, ott csatlakoztam hozzájuk és mutattam az irányt, ahol az elágazás van a Monostori erõdnél, vagy kimész a fõbejárathoz, vagy hátra ahol van a 3. ellenõrzõponthoz a Duna mentén. Természetesen a térképen jól látszik, hogy Duna mentén kell menni, de az IVV felfestés tényleg kicsit zavarón van felfestve, az elsõ megrendezésnél is egyedül csak itt kellett elõvennem a térképet, most már itt se. Gyors zsíros kenyér és irány tovább Koppánymonostor felé be az „erdõbe” és végig a Duna mentén. Innentõl a családdal mentem és végig beszélgettük a túrát. Monostor végén 4. pecsét, majd vissza a rajtba, ott már vártak engem. :) Oklevél, kitûzõ, IVV pecsét, pár jó szó és irány haza.

Negatívumok:

• A 3. ellenõrzõpont elõtti, a Monostori erõdnél az elágazásnál lévõ IVV felfestést egyértelmûbbé kellene tenni, hogy a fõbejárat felé vagy a Duna menti út felé mutat e.

Pozitívumok:

• Az egyik legkönnyebben beszerezhetõ IVV pecsét, semmiért nem hagynám ki


• Jó ár/érték arányú túra


• Itinerként egy fénymásolt térképet kaptunk, ami 100x hasznosabb volt, mint bármelyik csicsás itiner.


• Kedves, segítõkész rendezõk és segítõk.


• Szinte eltévedhetetlen útvonal


• Tetszetõs emléklap és kitûz

Jövõre ugyanitt, remélem akkor már reggel is jó idõ lesz és lehet korán rajtolni!

Köszönöm a rendezõknek és a segítõknek ezt a napot!

Üdvözlettel: Szilágyi Szabolcs

Komárom IVV 20

GPS-el mért távolság 19,8 km, barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés 75 m. Én a Monostori erõdhöz tett kitérõvel 20,9 km-t mentem, 105 m szinttel.

Ez évben a talpam rendben volt, nem úgy, mint tavaly, ezért nem lehetett kétséges, a húszas távra nevezés. Az idõjárás viszont nem esõre hajló, hanem stabilan esett. Reggel indulás elõtt megnéztem a radar képet az OMSZ honlapján, s az, az egész országban esõt mutatott. Nem a legjobb elõjelek. A nevezésen most is gyorsan túl voltam, s irányba is vettem az Igmándi-erõdöt. Gyorsan odaértem, megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet, s gyerünk tovább. Eddigre látszott, idén is ki kell hagynom az erõdök alapos körbejárását. Közbeszólt az idõjárás. Azért az furcsa lett volna, hogy egy kifejezetten városi túrához vízálló kamáslit vegyek föl. Nem volt más hátra, mint ballagni tovább. Külvárosi, kertes házas részen talpaltam. Szépek, a virágzó gyümölcsfák. Elég hamar elértem a második ellenõrzõ pontot, az esõ viszont vigasztalanul esett. Ennek megfelelõen, a Csillag-erõdre is épp csak egy pillantást vetettem.

A Sport utcán kirakodó vásárra készülõdve lezárták az utat. Ez nekünk túrázóknak jól jött, mert nem kellett foglalkoznunk az autókkal. Csakhamar az Erzsébet-hídnál jártam. Kereszteztem a hídfõben, s irány a Duna-part. A kilátás egész jó. Rájöttem, valami tartalék ruhát nem ártott volna begyûrni a hátizsákba, mivel ezen a szakaszon, az esõhöz szembe szél is társult. Az élénkülõ szél, bizonyos szempontból jót is jelenthet. Jelezheti, hogy közel az esõ vége. Hidegfront esetén, általában egészen addig, amíg a csapadékzóna át nem megy, gyenge, vagy alig van szél, s csak utána erõsödik meg. Tehát reménykedhettem, nem sokáig ázok már. A jelzés, rövid szakaszon levitt az ártérre. Igazán érdekes kinézetû nyárfatörzseket láthattam. Sajnos hamar ki kellett kapaszkodni. Kellemes sétával értem el a Monostori-erõdöt. Megkaptam a következõ pecsétet, s mentem tovább. Egyáltalán nem voltam éhes, így a zsíros kenyeret kihagytam.

A vasútig nagyon kellemes ártéri erdei úton ballagtam. Utána sajnos el kellett hagyni az árteret, de nem túl nagy távolság után, levitt a jelzés a Hajóvontató part utcába. Ez a szakasz nagyon tetszett. Szépek a fák és a vízpart. Minden jónak vége szakad egyszer, így ennek is. Hogy jó is legyen a rosszban, elállt az esõ. Elértem a 4. ellenõrzõ pontot, ami után elhagytam a vízpartot. Egészen hosszú szakaszon, a Koppány vezér úton koptattam a bakancsom talpát. Az ipari park melletti szakasza elég monoton. Elmondhatom azonban, hogy számomra ez volt az egyetlen ilyen része a túrának. Máshol, mindig volt valami látnivaló. Itt is szemeztem a régi szovjet objektum egy elhagyott õrtornyával, ahonnan tuti jó lenne a kilátás, csak magas és vizes fûben lehet hozzá eljutni, így lemondtam róla. Tettem egy kitérõt az erõd felé, itt-ott föl is mentem a tetejére. Volna még mit csinálni, turisztikai szempontból is. Szerintem, a két erõdfal között körbejárhatónak kellene lennie az erdõdnek, ami most nem lehetséges.

Visszatértem a kijelölt útvonalra, s hamarosan beértem a belvárosba. A körforgalomig semmi gond, jól követhetõk a jelzések. Utána, bevisz egy óvodához, s ott eltûnt. Én legalább is hiába nézelõdtem, nem sikerült felfedezni. Gond azért egy szál se, simán visszataláltam a célba. Átvettem az emléklapot és a kitûzõt, ettem egy szelet zsíros kenyeret, a Tó csárdában ittam egy kapucsínót és egy kólát, s hazafelé vettem az irányt.

Annak ellenére, hogy városi túra, nagyon kellemes és látványos. Sok emlékmûvet érint az útvonal, az erõdökön felül. A Duna parton az ártéri erdõk gyönyörûek. Õszintén szólva, a számomra érdekesebb és látványosabb, mint a Nagy Gáspár emléktúra, vagy más dombvidéki túrák, kivéve a Deákot. Sajnálom a rendezõket, mivel az idõjárás felelõs immár második éve szúrt ki velük, legalább is amirõl én tudok. Ez egy nagyon kellemes családi túra lehetne, de épp a családokat tartja távol az esõ. A tízes táv érinti a három nagy erõdöt, ami a gyerekek számára mindig izgalmas, s itt föl lehet menni az erõdök tetejére. Az is igaz viszont, hogy becsapós is lehet számukra a Komáromi vár elnevezés. Ezek újkori erõdök, nem pedig a klasszikus középkori várak. Az újkori erõdök kifejezetten tüzérség, és puskával felfegyverzett gyalogság ellen épültek. 1848-49-ben még elöl töltõs puskák ellen, míg mire a mai formáját elérte, addigra hátul töltõs, gyorstüzelõ puskák ellen.

A Tó csárda is kellemes hely, nem vészesek az áraik, tehát akár egy ebéd is beleférhet.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500/400 Ft-ért szürkeárnyalatos fénymásolt térképlapot, igazoló lapot, kitûzõt, emléklapot kaptunk. A jelzések, a végét leszámítva elég jók, ritkán kell a térképet nézni. A Monostori-erõdnél és a célban, zsíros kenyér, vöröshagyma, illetve az erõdben ehhez még ásványvíz és cukorka volt az ellátmány.

Komárom IVV 20

GPS-el mért távolság: 20,4 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 110 m. Ennyit mentem, de egy kicsit letértem az útvonalról.

Reggelre halasztottam a döntést, az idõjárás, és a járás képességem alapján hova menjek. Elég nagy esõ esett az éjjel, és a radarkép éppen akkorra is esõt mutatott a Vértes fölött, így a komáromi túra mellett döntöttem. Beletelt egy idõbe, mire kiválasztottam, melyik cipõ, melyik talpbetéttel lesz a legkevésbé fájdalmas, a Vasváron összeszedett vízhólyagnak köszönhetõen. Az odavezetõ úton kétszer is belefutottam záporesõbe, ami nem a legjobb elõjel. A rajthelyet könnyû megtalálni. Gyorsan beneveztem, de csak a 10-es távra. Úgy éreztem, a talpamnak annyi is elég.

Irány az Igmándi-erõd, mit elsõ pont. A jelzések eddig jók. A ponton, a pecsételésnél elmondták, merre menjek tovább. Ha nem teszik tuti, hogy az erõd mellett megyek, mert az jobban érdekelt. A pont közelében elkezd szemerkélni az esõ, majd 100 m múlva alaposan rákezdett. Fölvettem a komplett esõruhát és mentem tovább. „Végre” tesztelhettem a biciklis esõdzsekimet. Leginkább arra voltam kíváncsi, mennyi párát képes kivezetni. Sokkal jobb, mint az eddigiek, közel sem izzadtam bele úgy, mint szoktam, de azért gördült le a hátamon néhány izzadságcsepp. Az esõ nem tartott tovább egy negyedóránál. Esõnadrágot és kalapot elraktam és ballagtam tovább.

A második pont elõtt utolértem egy kisgyerekes csapatot. Nagyon vidáman voltak. Mondtam is, hogy szerintem a lányok több levegõt használnak el a beszélgetéshez, mint a gyalogláshoz. Már a rajtnál említették, hogy a Gerecse IVV túra 10-es távjáról elég rossz szájízzel jöttek el. Most pontosítottunk. Aki járt a Gerecse 50 és társai túrán, tudja mekkora a tömegnyomor, mennyit kell várni a rajtnál, az egyes ellenõrzõ pontokon és a célban. Õk elõneveztek, de meg kellett várniuk a velük együtt induló iskolai csoport többi tagját, így már a rajtnál elment 20 perc a szintidõbõl. Az elektronikus adatfeldolgozásra hivatkozva nem lehetett kérni, hogy a csoport indulási idejét írják az õ lapjukra is. A célnál is sokat kellett sorba állni, amivel kicsúsztak a szintidõbõl, így a gyerekek nem kapták meg a kitûzõt. Ezen, már máskor is berágtam, hiszen a leendõ felnõtt túrázók kedvét lehet örökre elvenni a teljesítménytúrázástól. IVV túrán szerintem egyébként sem célszerû a célzáráson kívül más szintidõt megszabni, hiszen többek közt éppen a kezdõk megnyerésérõl szól. Pláne ilyen szûket nem, mint itt. A 10-es távnál számítani kell akár 3-4 éves kisgyerekekre is. Elvileg az elvárt 3 km/h-s átlagsebesség számukra sem vészes, de ez csak elvileg ennyi. A valóságban inkább 4 km/h, az ellenõrzõ pontokon és a célban történõ várakozás miatt. Ez pedig bármilyen túra 10-es távján sok. Az pedig, hogy pár perces szintidõ túllépés miatt kisgyerekeknek ne adják oda a megérdemelt kitûzõt, elfogadhatatlan. Ha már ennyire számítógépes a nyilvántartás, akkor lévén ez egy szponzorált túra, illett volna a rajtlapra chipet ragasztani és elektronikus idõmérést végezni, így a sorban állások ideje nem számítana bele a szintidõbe. Az igazsághoz tartozik, hogy legalább utólag helyesbítettek, amikor levélben reklamált az egyik szülõ, és elküldték a kitûzõt.

Vissza a túrához. Kényelmesen mentem tovább. Valami kirakodóvásár helyszínét is érintettük, utána a hídnál leballagtunk a rakpartra. Most valahogy nem esett annyira jól a talpamnak a terep, sõt ha rossz, töredezett volt a járda, az sem. A Monostori-erõd elõtt rossz irányba mentem. Itt hiányos a jelzés. A térkép szerint egyenesen kell menni, a valóságban vagy jobbra, vagy balra lehet menni. Jelzés pedig csak balra volt jó messze. No meg arra volt az erõd fõbejárata is. Én ezt választottam. Kár volt, jöhettem vissza, s most már a helyes úton mentem az erõd egyik bejáratához. Készítettem néhány fotót, csináltam egy zsíros kenyér szendvicset, s mivel reggelhez képest nem fájt jobban a talpam, áttértem a 20-as távra. Az elsõ adandó alkalommal tettem egy kitérõt és fölmentem az erõd tetejére. Nem túl látványos. Remélem egyszer lesz idõm alaposan körbejárni, amikor a talpam is rendben lesz. A következõ ellenõrzõ pontig vezetõ szakasz jórészt a folyóparton vitt, helyenként nagyon kellemes terepen. Koppánymonostorban is megkaptam a pecsétemet, s a helység fõ utcáján ballagtam visszafelé. Ez a Monostori-erõd másik oldaláig vezetõ szakasz a túra leginkább monoton része. Az idõjárás azonban gondoskodott róla, hogy ne legyen olyan unalmas. A Duna irányából egyre gyakrabban hallatszott mennydörgés. Jó lett volna elkerülni a zivatart. Nagyon gyorsítani nem tudtam, de szedtem a lábam.

A körforgalom elõtt, újra elkezdett esni az esõ. Megálltam, és ismét esõdzsekire váltottam. A körforgalomtól ismét nehezebben lehetett követni a jelzést. Nem is sikerült Az esõ miatt nem akartam elõvenni a térképet. Mentem a GPS alapján, s egy párhuzamos utcán értem be a célba, ahol átvettem az emléklapot és a kitûzõt, s hazafelé vettem az irányt.

Könnyû, jól szervezett túra. A Koppány vezér utat leszámítva nem is monoton. Két erõdöt érint, a harmadiknak pedig a közelében megy el, és ezeken kívül is elég sok emlékmûvet érint az útvonal. Városi túrához képest meglepõen kellemes.

A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 500/400 Ft-ért térképvázlatos igazoló lapot (saját térkép nem szükséges), kitûzõt és emléklapot kaptunk. A második ellenõrzõ pontnál szõlõcukor, a Monostori-erõdnél pedig zsíros kenyér, lila hagyma ásványvíz volt az ellátmány.

 Komáromi IVV túra 6,5/10/20 km

Reggel 6-kor ébresztõ, megmosakodás, pakolás, 40 perc autózás és 7:45-kor már a rajtnál sorakoztam, akkor még éppen tartott az eligazítás. A rajtprocedúra kicsit hosszadalmasra sikeredett, ezt tetézte, hogy 30-40-en jelentek meg a rajt nyitásra. Ez csak azért volt hátrány nekem mivel több távon akartam indulni. 8:10-kor 20.-ként rajtoltam el. Így kapkodni kellett a lábaimat, elsõként is értem vissza a 6,5 km-es távról és irány a 10-es, amire volt a 1óra 45percem, hogy beérjek nevezési idõn belül. Két hölgy elég nagy tempót diktált és õket követtem az utolsó ellenõrzõpontig, majd õk megpihentek, én pedig összedobtam két zsíros kenyeret és azt is menet közben ettem meg. 1óra 43perc alatt értem be, így 2percem volt még nevezni, a leghosszabb 20km-es távra. Innentõl már nem kellett sietni, mert volt 5órám, hogy visszaérjek. Az elsõ 7km elég gyorsan lement, újabb zsíros kenyér és egy zokni csere, és irány tovább. Bevetettem magam az erdõbe, ami azt hittem soha nem ér véget. Az utolsó ellenõrzõpont után már fájt mindenem, deréktól lefele. Az utolsó 7km-en minden km után meg kellett állnom, pihenni. Majd, fájdalmak közepette 4óra 30perc alatt beértem a célba. Így én voltam az EGYETLEN, aki teljesítette mind a 3 távot (36,5km)! Mindezt 5 héttel az epekõ mûtétem után! Rögtön elsõ megrendezéskor, azt hiszem sikerült egy kis „történelmet írnom”! :) Amikor hazaérkeztem egy kisebb „mûtét” várt rám, két óriási vérhólyag kiszúrása a talpamon. Sajnos nem jól választottam meg a cipõmet és a zoknit. :/

Negatívumok:

-          Elhúzódó rajtprocedúra.

Pozitívumok:

-          Itinerként egy fénymásolt térképet kaptunk, ami 100x hasznosabb volt, mint bármelyik csicsás itiner.

-          Kedves, segítõkész rendezõk és segítõk.

-          Szinte eltévedhetetlen útvonal (azért néha nem volt „tiszta”)

-          Tetszetõs emléklap és kitûzõ

Csak ajánlani tudom mindenkinek, én jövõre is elmegyek, de remélem akkor jobb idõben lesz részünk.

Köszönöm a rendezõknek és a segítõknek ezt a napot!

Üdvözlettel: Szilágyi Szabolcs