Túrabeszámolók


Kékes 1-2-3-4x

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2014 2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
stabatTúra éve: 20172017.10.30 20:58:18
megnéz stabat összes beszámolója

Kékes 4x, először


Mivel a Piros85-ön az X. 13-iki nevezésemmel a várólista végére kerültem, alternatív túrát kellett keresni. Találtam egy jobbat:) Ugyan itt is van előnevezés, de azért be lehet kerülni anélkül is. (A Pirosra is be lehetett volna férni - elméletben, mert kb. 20-an nem indultak.) Aztán két kilencedikes diák (Marci és Gellért) is szívesen kipróbálta volna magát egy 50 körüli távon. Már emlegettem nekik a Vulkánt, jó, akkor arra fel kell készülni, kiváló lehetőség erre a Kékes 4x, egy kicsit ugyan nehezebb a Vulkánnál, de majd ott jön ki a csúcsforma. Amúgy a Kékes megadja azt a lehetőséget, amivel mi is számoltunk, hogy ha három elég, akkor kiszálljunk. Azt nem mondom, hogy ne lett volna igény rá, csak továbbmentünk.


Pesten melegítünk: Újpest Városkaputól átváltunk a Szerencs utcába (3,6 km, fél óra), útközben felkel a Nap. A busz letesz, majd szinte ugyanott szállunk is a másikra, remek csatlakozás. 8-kor nevezünk Mátraházán, viszonylag sokan vannak, kisgyerekek is. Újabb melegítésre van szükség, de egy perc lejtmenetes kocogás is megteszi. Nem szeretek lejtmenettel kezdeni, pontosabban a térdem nem szereti, kicsit hasogat is, de nem vészes. És a sok kő sem tesz jót, állandóan ügyelni kell, hogy ki ne menjen a bokám. Jobb is felfelé menni, ezt meg is kapjuk hamarosan. Nem is akárhogy, a legdurvább meredekkel rögtön az elején megkínál minket a Mátra és Imre. Ha valaki csak egyszer akar feljönni a Kékesre, meg kell dolgoznia érte. Szóval Sombokor és mind a négy kezem-lábam használatban van. Egy. Viktor elküld pecsételni a szanatóriumhoz és kínálja a mozgó kocsmát. Majd a következő körben szétnézünk.


A Kis-kőnél össznépi emléktáblakeresés folyik, minden követ kívül-belül átnézünk, találunk Kiss Ferencet, Kiss Lajost, vagy nem tudom kit, de Péternek híján vagyunk, hacsaknem Zsolti mögé rejtették. Vagy elvitte valaki az emléktáblát. Vagy még nem tette ki. Ezeket a pontokat szeretem. Mikori az emléktábla, ami nincs is? Visszahúzunk a pirosra és veretjük tovább. Amúgy a leggyakrabban elhangzó szó a Mátrában a fiúk közt mi más lehetne, mint a Naszály (váci, sződi illetősségűek). Már Sombokornál is ez ment a meredekség kapcsán, itt a kilátás az összehasonlítás alapja, a Sas-kőnél meg a sziklák. A Csepegő-forrás csepeg, és még kód is van, bár éppen le akarják takarni, biztos nálatok van az emléktábla is. A piroson messzebb van a Kékes, mint a zöldön, de jó, kevesebbet kell felfelé menni. Oda-vissza előzgetjük egymást egy csapattal, aminek az élén a tízéves forma Szabolcs diktálja a tempót. Hamarabb érjük el a pontot. Kettő. Hosszabban frissítünk, még egy teát is iszok. Táskáinkat leadjuk és a leghosszabb körre indulunk.


A K+ becsatlakozásánál valaki éppen tér vissza a harmadik köréről. Hát igen. A szél kissé átfúj, de ez nem tart sokáig. Megbeszéljük a nehézségeket: talpfájás, bokaficam, az eléhezést a ponton kezeltük, van némi szédülés, lesz még görcs és egy félelmetes hasraesés a hegyoldalba vágott szűk ösvényen. Aztán élvezzük az enyhe lejtésű ösvényt, a kilátást. Parádóhutára való kilátás nem okoz osztatlan sikert. Pedig nincs messze. Mindjárt ott is vagyunk. Hány ablak van a bejárat fölött? A Kis-kő alapján a válasz akár ez is lehetne: nincs is templom. De van. És mellette le is szólítunk a kertjükben pakolókat, hoznának egy kis vizet. Gyorsan fogy, főleg, hogy mások is rákapnak. Aztán egy csomó csap lesz kifelé, nem beszélve a Klarissza pezsgő vizéről. Megköszönjük. Leszegett fejjel megyünk fel. A vége keménykedik, de a Sombokorhoz nem hasonlítható Gabi halála. A szél viszont nagyon kemény lesz. Már nem is tudom, hogy vészelem át, mikor meglátok rövidujjasban egy fiút és egy lányt, akiken egyáltalán nem látszik, hogy fáznának. Gellért hőségriadót emleget nekik, nekem tovább kocognak a fogaim. Megejtünk egy forró csokit. (Otthon meg majd gondolkodhatom, hogy mitől van hasmenésem, a tejtől, vagy a Pisztrángos mellett ivott víz miatt. Nem lesz hasmenés.) Három. Az óra is kb. Most jön a nagy kérdés: menjünk még egy kört, vagy a fél ötös busszal közvetlenül utazhatunk Pestre. Gellért szerint, ha már itt vagyunk, akkor nyomjuk tovább, Marcinak nincs sok kedve, de ha így áll, akkor jön is. Csak ne fussunk. Nagyon kemények.


Aztán futunk. A negyedik körben eljutok odáig, hogy értékelem a táj szépségét. Értékelem a választást, hogy ez a befejező kör. Oda-vissza a legszebb rész, hogy tényleg megérje bevállalni: Csatorna-völgy. És a fordító forrás ugyan Ördög névre hallgat, folyik is szanaszét, de a szomjat is oltja és ez a lényeg. A Bene váron elidőzünk egy kicsit, a barlangot kihagyjuk, a kódot lerajzoljuk (majdnem mind a hármat). A szél megint kezdi, aztán bejön a P+, végül a K3 és igen. Négy. A kilenc és fél óra eggyel több a tervezettnél, de hiányérzetem egyáltalán nincs. Valószínűleg az egyik legkeményebb 50-es túrát sikerült világosban befejezni. Köszönjük Imrének a remek túrát, a Kékes gyorstalpalót!


Még vacogunk fél órát a sofőrre várva. 18:15-kor indul a busz, Gyöngyösön viszont most nem olyan remek az átszállás a 18:45-öst nem érjük el, csak 19:45-kor megy busz Pestre, ráadásul Hatvanon át. A végére jut még egy kis izgalom, hogy elérjük-e Rákosrendezőn a a 21:16-os vonatot. Csak a BVSC pályát kellett megkerülni, a fiúk mozgása kissé szögletes lett, de elértük.

 
 
 Túra éve: 2016
Norbert AlexanderTúra éve: 20162016.08.12 14:45:03
megnéz Norbert Alexander összes beszámolója

Kékes1x - reggeli bemelegítő


"Íme én elküldelek titeket, mint a juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosok, mint a kígyók, és ártatlanok,mint a galambok."


Célzott Útmutatás volt ez Atyánktól erre a túrára. Főként nekem. Bár a kis részét választottam, de a Hit Pajzsa Nemzeti Egylet túratávjai is olyanok, amelyeket a fotelból kikelve, nem igen lehet teljesíteni. Bár nem a fotelból keltem ki, de keveset edzettem, inkább bringával gyúrtam a héten.


Szalmakalap, túratáska, egy megtalált túrabakancs, köszönés hűséges olvasóimnak és Imre sporttársnak és kezdetétt vette a Kaland.


ZNÉGYZET vezetett lefelé a patakhoz utunk kezdetén. A sziklás köves  lejtő ami vitt fokozatosan lejtett egyre jobban míg nem egy jobbos után máris egy jó nagyot kellett nyargalni lefelé a patakhoz. Aztán jött az első emelkedő a patakátkelés után, ami hatására máris fújtattam, ráadásul még telefon is csörrent a Munkahelyemről. Hatökör Uránál letettem a telót és visszatértem a túrára.


Úgy gondoltam, hogy másfél - két év után itt az ideje, hogy újra kipróbáljam milyen is túrabot nélkül menni, így hát otthon hagytam. A lejtőn kifejezetten jó volt, hogy nem kellett másra összpontosítani. Itt viszont az emelkedős résznél már éreztem hogy azzal azért könnyebb lett volna, de így is sikert értem, és hamarosan lecsekkoltam a Vörösmarty Túristaház bélyegzőjét.


Aztán kezdetétt vette műút utáni első feljárón a SNÉGYZETen való továbbkapaszkodáson a combosabb emelkedők. Érdekes volt nem fáradtam annyira el, sőt amikor szintbe értem újra lejtett egyet a Sombokor oldalának völgyéhez. Két fa között láttam a Som bokor oldalát, Mátra egyik igen kemény emelkedőjét(talán a legkeményebb Galyavár után)


A völgybe érve csalóka volt ám a kép. Egyrészt mert az elágazásnél az ember hiába kereste a pontokat. Közelebb kellett menni a kihívő emelkedőhöz és ott jobbra fordulva lehetett már látni a kicsit nagyon kopottas pontokat. Aztán a völgy csendessége után, beindult a kaptatás.


Sosem csináltam meg ezt a távot bot nélkül. Sokszor éreztem hogy majd függőlegesen próbálok felfelé haladni. Viszont két ellentétes aranyszabályt felállítottam itt már sokadik utam után:


1.Ha felfelé mész, csak az orrod elé nézz...felfelé hiába tovább úgy se látod a végét. Ha lefelé mész, viszont ne csak az orrod elé nézz, mert ha elbotlasz érdemes tudnod mibe kapaszkodj meg.


2. Túrabottal kevesebb erőfeszítéssel lehet feljutni és le is. Viszont jóval több időt vesz igénybe. Nélküle viszont gyorsabban tudsz, menni kevesebb idővel, csak több energia kell hozzá.


És ez az energia most megvolt. Túrabotom csak feltartott volna. A túrázók javarésze is így gondolta, mert sok botost nem láttam magam körül.


Felérve az elágazáshoz nem volt még a vége a mókának, folytatódott a S-jelzés fölfelé. Mennyivel mássabb volt most fölkapaszkodni ezen a tüdőszűrős emelkedőn is mint majd fél évvel ezelőtt a Kiss Péter váltakozó időjárásakor.. Végre úgy éreztem, hogy jól érzem magam, és pár év alatt nem csak por rakódott rám, ha nem edzettség és tapasztalat is. Legfőképp Isten jelenléte, aki nélkül csak szenvedésnek érezném" testem ostorázását"


Még egy kaptató és kint voltam a napfényes emelkedős sziklás kaptatón. Megmászása után viszont egy kicsi fensíkocskán, fejemig érő növények között vezetett az út, míg utána újra emelkedett. Ám ez már levezetés volt a Som oldalához képest.


Felérés után vissza lejtetteük magunkat a szanatórium bejáratáig ahol megtörtént a csekkolás az oklevél kitűzés.


Kellemes volt ez a túra és pont elég. Nemcsak azért mert vihar jött, de költözésbe voltunk kis családommal így hát a reggeli bemelegítés után siettem haza folytatni a nap kihívásait:)


Míg vártam a buszt, beszéltem a pontőrrel és úgy gondoltam hogy a várak a mátrában nyugati felét is felfedezem...majd, de ez már egy későbbi történet lesz.


 

 
 
 Túra éve: 2015
Norbert AlexanderTúra éve: 20152015.07.31 10:30:04
megnéz Norbert Alexander összes beszámolója

Kékesi 2x - Igazi hegyi túra


Nem ragozom, mert nem is lehet nagyon. Ez egy igazi hegyi túra, a maga emelkedõivel és lejtõivel. Ez a kis közép táv is rendesen leizzasztott és állított kihívások elé, leginkább a som bokor utáni mászós emelkedõ. A Piros lejtõ majd a Zöld ereszkedõ pedig pont volt a választásomon.


Grat a szervezõknek, amiért ilyen emlékezetes és izgalmas mászós túrát tudnak létrehozni, mellékszolgáltatások nélkül.


 


Sok sikert mindenkinek 29-re és 30.-ra, sajnos én most nem tudok menni.