Túrabeszámolók


Kőről-kőre a Bükkben

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2015 2016 2017
 Túra éve: 2017
szodasbacsiTúra éve: 20172017.04.17 21:02:57
megnéz szodasbacsi összes beszámolója

 2017. április 15.  


Után két nappal.....


25km, meg még egy kicsi....


Nagyon birizgálta a fantáziámat ez a túrakiírás, mivel már minden érintett helyen jártam, de csak egyesével. Viszont így egy túrára felfűzve őket érdekes programnak ígérkezett. Csak sajnos szombaton nem tudtam szabaddá tenni magam, ezért maradt a Húsvét-hétfő. De mivel így már csak amolyan egyéni kirándulásként csinálom végig, nem láttam értelmét elkocsikázni az eredeti rajt-cél helyszínére, Bánkútra, mivel az útvonal egy része majdnem-hogy itt megy el a "kertünk végibe".


 Húsvét-hétfőn szép derűs (és kicsit deres) reggel virradt reánk, én pedig ezúttal a locsoló-ruházat helyett a kirándulós gúnyámat öltöttem magamra. Feltarisznyáztam magamat, fogtam kedvenc túrabotomat, és nekivágtam az általam kiszemelt rajthelynek. 7 órakor indultam (Bélapátfalváról), a tónál már áztatták a gilisztákat a koránkelő pecások, sőt, a tó fölötti réten még egy vadkempingező társasággal is találkoztam. Egy óra alatt felértem a német-sírokhoz, meg még egy óra kellett a Kálmán-rét eléréséhez. (Direkt nem mentem nagy iramot, minek fárasszam ki magamat már előre.) Nem sokkal kevesebb idő alatt értem volna fel autóval Bánkútra is, a Mályinkai rettenet-úton, úgyhogy eddig helyesnek bizonyult a döntésem, hogy a Kálmán-réten kezdem a túrát. (Itt halad át  a Cserepes-kő felől induló zöld négyzet jelzés.) 


8:59 Iszom még egy korty vizet, aztán pont 9-kor elindulok Istállós-kő irányába. Először felmerült az is, hogy megfordítom az útvonalat, és Cserepes-kőn kezdek, hogy minél hamarabb túl legyek a legkellemetlenebb szakaszon, de végül annyira már nem akartam eltérni az eredeti kiírástól.


9:26 Magam is meglepődtem, milyen hamar felértem Istállós-kőre. Nehezebbre emlékeztem. (Igaz, legutóbb térdig érő hó volt, és hajnali egy óra, tehát picinykét sötét.)


10:23 Gerenna vár. Ahogy elindultam felfelé, egyből megcsapott a meleg levegő, mivel a feljáratot pont érte egy kis napsütés. Eddig eléggé begombolkozós időben volt részem. (Meg utána is majdnem végig.) Itt már emberek is mászkáltak, a korábbi szakaszon legfeljebb madarakkal találkoztam. Innen tovább egy többnyire eléggé kellemetlen zúzott-köves út vezetett a sárga jelzésen majdnem Bánkútig, meg még azon is túl.


A Csurgói erdészházhoz érve átgázoltam a csurgón, ami nem annyira csurgott, inkább csak úgy pangott benne a víz. De a nyomokból ítélve, az állatoknak így is megfelelt. Sajnos indulás előtt nem írtam fel a pontos útvonalat, ezért tettem egy rövidítést, és a kilátóhoz elindultam toronyiránt (szó szerint) az erdészház melletti sí (vagy szánkó) pálya felhasználásával.


12:00-kor értem a kilátóhoz, és úgy látszik, a tisztelt kirándulók épp ebédjüket fogyasztották valahol, mert teljesen egyedül voltam fent. Felmenetel közben szerencsére csak egyszer sikerült beverni a fejemet a vázszerkezetbe. A kilátás amolyan erős közepes volt. A távolabbi tájak nem látszottak eléggé kontrasztosan. A Tátrát is inkább csak sejteni lehetett, hogy az volna ott, az a hósipkás zöldeskék folt a távolban.


12:20-ra leértem Bánkútra, itt én is elfogyaszottam a magammal hozott elemózsiát, aztán indultam is tovább. Jó darabig a kék jelzést követtem, majd egy kék +-t. (A sima kék kerül egyet a Zsidó-rét irányába, ami a megcélzott Három-kőhöz képest ellenkező irányban van.)


13:50-kor értem Három-kőre, kicsit gyönyörködtem a kilátásban, majd indultam tovább Tar-kőre. Nem emlékeztem, hogy melyik is a hivatalos ellenőrző pont, ezért inkább megálltam mindkét helyen egy kicsit. Tar-kőn találtam egy kis napsütést is, ezért pár percre csatlakoztam a napozó tömeghez. (Volt ott majdnem féltucatnyi ember.) Tar-kőről egy hoszzú ereszkedés után elértem az Őserdőt, átkeltem a Kis-Virágos-hegyen (vagy valami ilyesmi neve van), utána következett a köveken bukdácsolós nemszeretem szakasz. Szerencsére idővel még jól álltam, nem kellett sietni, meg tudtam tervezni minden lépést. Nem esett volna túl jól kificamodott bokával befejezni a kirándulást.


15:36-kor értem Cserepes-kőre, kicsit kipihentem magam, kerestem egy zöld négyzet jelzést, és elindultam túrám végállomása felé. Az utolsó szakasz szerencsére könnyen járható volt (a fakitermelők által okozott mesterséges akadályokat leszámítva).


Pont 16:00-kor értem a Kálmán rétre, vagyis a megadott 8 óra szintidő előtt egy órával. Pedig most tényleg elég visszafogott tempót mentem, mert a végére nem akartam fáradtan érkezni a nehezen járható, Cserepes-kőre vezető kaptatóhoz, meg útözben nézelődni is megálltam néha, és még hazáig is van pár kilométer séta.


Összességében kellemes, látványos útvonalat találtak ki a szervezők, normális, kirándulótempóban is teljesíthető szintidővel. Most emléklap és kitűző nélkül, de egy kellemes emlékkel gazdagabban tértem haza. (Otthon még várt rám a húsvéti sonka tesztelése.) 


 


 

 
 
 Túra éve: 2016
plancziTúra éve: 20162016.04.21 13:50:33
megnéz planczi összes beszámolója

Önellátó teljesítménytúra a Bükk-fennsík koronáján, ahol tavaszi színekbe boruló erdők, bükkök, fenyvesek között zúgó szél és kőtengeres panorámák várták a túra teljesítőit.


www.turistamagazin.hu/korol-kore-a-bukkben.html

 
 
 Túra éve: 2015
VadMalacTúra éve: 20152015.09.15 09:49:03
megnéz VadMalac összes beszámolója

 „…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.”


 Az elmúlt hetekben remek túrákon jártunk, megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Kivétel nélkül hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezõi munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezõket.


V. Kõrõl-kõre a Bükkben


Nem tudom, ki álmodott egykor focipályát a Száraz-völgybe. A kapufák még a helyükön, de a keresztléc sehol, a százas szögekig érnek a füvek. A lámpa kóstolgatja a fél-sötétet, szikla serceg, tíz fok, ha van. A vasgyáriak forrása messze, villanyoszloponként számolom az idõt. A patak rohan Ómassára, mintha a buszt kívánná elérni. Az oszlopok elfogynak, megállok. A víz dõl a fémcsõbõl. Iszom, mosdatom arcom. Élek.


Csillagokra támaszkodik az öreg este, úgy közelít. Ha minden jól megy, beérjük vele. Fenn a ház fényei adnak támpontot a jelenhez. A romok hallgatnak, nem szokásuk a hangoskodás. Ide tér meg a test és az elme, mikor túlzottan fáradt a további úthoz. A szobában hatalmas szöcske, az autó lámpája beletúr a feketeségbe. Mindent láttunk, amit érdemes volt, indulunk haza.