„…egy képben csak talán, s csupán a lényeget.”
Az elmúlt hetekben remek túrákon jártunk, megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk. Kivétel nélkül hangulatos, küzdelmes, szép túrák, melyek rengeteg – olykor igen nehéz - rendezõi munkáról árulkodtak. Köszönet illeti érte a megálmodókat és kivitelezõket.
VI. IV. Béla emléktúra a Bükkben
A nõ elmúlt negyven, mosolyogva köszön hellót. Megengedheti magának, szerelmes. Kézen fogva sétálnak a réten az emlékmû felé, elnyújtózó délutáni fényben. Az elérhetõ legnagyobb rend. A vasárnap titkos receptje a feledésre. Ha erre jönnél, te is bizonyos lennél benne, a túlélés ideje ez. Virágzásé, túl a pokoltûzön, a vízözönön. A negyvenen is túl. A nõ hellót köszön és arra gondol: milyen jó, szerdáig maradunk.
Árnyakkal ereszkedünk egy völgyben, magasság és magasság közt. Gondolatainkba merülünk, a hallgatás okos társ. Mire elérjük a Nagy Törést, már látjuk, az ember mindig felfelé igyekszik, s minduntalan alant találja magát. Alkot, s mit teremtett, lerombolják. Törekszik, s visszahúzzák. Csend van. Elmúlt évszázadok kapaszkodnak a fákba. S valahol az idõn túl egy király siratja elveszett népét, akik letértek az általa álmodott útról…
|
