2016 október 30-án első ízben, de nem utoljára vettem részt a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet által szervezett Őszi Hazajáró túrán. Két hónapnyi szünet után húztam újra túrabakancsot, hogy az év minden szakaszában, de ősszel különösen szép Pilisbe látogassak.
Nagy fejtörést okozott, hogyan fog ez működni úgy, hogy két hónapja nem jártam az erdőt, mégis nagyon közel volt hozzám.
Vágjunk neki, gondoltam, könnyen megközelíthető és ráadásul a nem sokkal ezelőtt átadott új kilátó is nagy vonzerővel bírt.
Hajnali indulás, majd a rajtba érve begyűjtöm az itinert, szereléket igazítok, nézem a lassan ébredező őszi tájat, megynugtat az ideális túraidő, a színek mérhetetlenül szép kavalkádja.
Rövid és világos leíeás az itinerben, egyértelműen követhető jelzések Király kút felé a piros háromszögön, az első ellenőrzőpontig, ahol a szervezők igen kedvesen és barátságosan fogadnak, lehet tervezgetni a későbbi túrákat, szeretettel várnak és invitálnak mindenkit most és a későbbiekben is.
Elfogyasztottunk négy kilométernyit a távból, gyanúsan sokat lejtett a menet, lesz ennek még böjtje. Haladunk tovább az igen jól jelzett útvonalon Prédikálószék felé továbbra is a piros háromszögön, további körülbelül öt kilométert leküzdve jutunk fel a 639 méter magasan található újonnan átadott kilátóhoz, ahol szintén igen kedvesen fogad bennünket a Csapat. Házi itókával kínálnak minket, a látvány pedig, ami a kilátó tetejéről szétnézve fogad bennünket, minden felfelé menetben nehézzé váló levegővételt feledtet, csodálatos panoráma tárul elénk az őszi Dunakanyarra tekintve.
Fogalmazódik a gondolat. Bármily nehéz is visszatérni hosszabb kihagyás után, de vissza kell térni, ezt feladani nem lehet és nem is kell. Nem is szabad.
Tovább haladva a piros háromszög jelzésen a piros és zöldsáv elágazásánál érjük el a Szentfa kápolnát, és azt gondolom egyezik a véleményünk abban, hogy az elénk táruló leírhatatlanul szépséges őszi táj ismét kárpótol minket a Vadálló köveket érintve, de ha egyszer le kell jutni a Szentfa kápolnához, akkor le kell jutni.
Lejutunk, a következő ponton a Szentfa-kápolnánál rátérünk a zöld sáv jelzésre, amelyet a Háromforrás-vögyön keresztül a Rám-szakadékon át egészen Árpád-vár ellenőrzőpontig követünk.
Utunkat kirándulócsoportok sokasága kíséri, s a Pilis nem véletlenül híres forrásairól sem. Jó, hogy híres, életet ment a forrásvíz, minekutána kizökkentem hosszú kihagyás után a gyakorlatból, de elfelejteni nem felejtettem el semmit. Csak a folyadékpótlást.
Ennek meg is lett a következménye, de hála a híres Pilisnek orvosolhattam a problémát, és eszembe jut egy dalocska szövege az iskolából: "mit ittál báránykám? Forrásvizet asszonykám"
A Rám- szakadék kihívását leküzdve és megcsodálva az alattunk suhanó víz munkájának természetet formáló erejét, nincs más hátra, mint óvatos léptekkel enyhén elfáradva eljutni a következő ellenőrzőpontig és rádöbbenni, hogy megérte küzdeni, de ekkor még nem tudtam, hogy még egy komoly feladat hátra van.
Árpád vár ellenőrzőponton pecsételés után a sárga jelzést követjük a Jász hegyen át egészen a célig, a rajt helyszínéül is szolgáló Eötvös-menedékházig.
Egy varázslatos eddig nem látott útvonalon haladt a túra, amelynek alaposan kidolgozott itinere nem tette lehetővé az eltévedést, az ellenőrzőpontokon majd a célban igen kedves pontőrök és eddig számomra ismeretlen és nagyon szép kitűző és emléklap is vártak a meleg étel mellett, amelyet bográcsban készíttettek el nekünk a kedves szervezők.
Érdemes volt elindulni ezen a túrán és biztos vagyok benne, hogy idén először, de nem utoljára történt ez meg. Részemről biztossan nem. Sőt. Azon leszek, hogy később - köszönhetően a z útvonal pontos leírásának és az úticél közelségének is - minél töbször térjek vissza ide és emellett részt vegyek az év többi szakaszában rendezett Hazajáró túrákon is. Lehetőleg minél több túrán.
Köszönöm nektek!
| 
