Túrabeszámolók


Csütörtöki Csatangoló HÉTKÖZNAPI Barangolások túrasorozat

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2017
 Túra éve: 2018
kekdroidTúra éve: 20182018.07.04 20:59:01
megnéz kekdroid összes beszámolója

Csütörtöki Csatangoló 20


Kora délután van, fülledt, nyári meleg, a környéken bevásárlóközpont, meg villamosok állnak sorban, meg tömeg tódul bevásárolni. Benevezek a túrára, kapok színes térképet és leírást és néhány tanácsot a Virágos-nyereg ellenőrzőpontját illetően. Gyorsan elpucolok a pláza kapujából, fel az egykori bányaudvar felé. Szalagozott utat követve kanyargok keresztül a ligetes udvaron, folyamatosan fölfelé az emelkedőn és szakad rólam a víz. Nem csak rólam: hátranézve elég egyértelműen látszik az esőfüggöny a Gödöllői-dombság felett. Az aszfaltútra kiérve a cél felé túrázó DJ_Rushboyjal találkozom, fentebb Jaskó Veráékat érem utol. Jelzett útra érkezem, amely jelzés hamarosan ki is kanyarít a házak közül, fel a Kőtarajhoz. A kilátás szép, a zivatarfelhő pedig szép csendben közelebb érkezett, most mintha Dunakeszitől Szadáig húzódna az esőfüggöny széle. Bélyegzek az önkiszolgáló bélyegzővel, halványszürke, mosolygós fej kerül a papírra. Fentebb, amikor elérem az egykori buszmegálló maradványát, megjelennek az első esőcseppek. A hegytető alatti, sűrűbb erdősávba érkezve átveszem az eddig csak a táskában pihenő túranadrágot - a vizes farmer egy idő után nagyon fájna -, felrántom a kabátot, majd a táskát is becsomagolom halványzöld védőzsákjába. Az egész átöltözés nem tart három percig, ez pont elég arra, hogy ideérjen a felhőszakadás. Legalább történik valami. Felballagok a Hármashatár-hegy tetejére, a kilátóban Krisztáék őrzik éppen a pontot, a szellős kilátóban menedékre találó néhány kiránduló és túrázó pedig ott húzza meg magát, ahol éppen sikerül neki. Csatlakozom hozzájuk, háttal fordulok a szélnek és várom, hogy alábbhagyjon a zápor.


Várakozás közben megérkeznek Veráék és néhány futó és még néhány túrázó is. Kezdek fázni, így nem várom meg, amíg eláll az eső: amint a Duna szürke szalagja láthatóvá válik, elindulok, a 20+10-es távon már a cél felé kanyarodó Verával egy időben. Leóvatoskodok a köves csapáson a Virágos-nyereg felé, de minden óvatoskodásom dacára sikerül megcsúsznom a sáron és seggre ülnöm. Mégiscsak jó ötlet volt átöltözni, nézek végig magamon. A nyeregből kavicsos, pocsolyás utcán kell kisétálni oda, ahol Feuerstahler Éváék őriznek pont és adnak ellátmányt. Vissza a nyeregbe, tovább a zöldön, majd fel a Tök-hegy gerincére. Szép a kilátás, balra, gondolatban átintegetek a telephelyre az odaérkezett esőben épp két épület között rohangászó Kerek repkénynek. Átbattyogok a vízen a Kálvária-hegyre, nagyjából itt áll el a még szemerkélő eső. A bélyegző szerencsésen átvészelte a záport, a kilátás talán szebb is a felhőkkel és az eső utáni fényekkel. Lesétálok a völgybe, kitérek a Rózsika-forráshoz, ahol ezúttal semmiféle kirándulóval nem találkozom. Visszafordulok, irány a zöld jelzés, csúszkálva botorkálok az első emelkedőre ráülő vékony sárrétegen. Lassacskán elérem a Kéktúra kanyargós kaptatóját, erről a sárga sávra kell áttérni, kifelé lejtő, enyhén csúszós csapásra, amelyről azonban egy-két helyen szép kilátás nyílik észak felé. Újra Virágos-nyereg, újra kitérő. Találkozom Bubuval, ő még elfelé tart a túrán. Újra evés-ivás a ponton és újra Virágos-nyereg, ma utoljára. A Guckler Károly úton ballagok tovább, szemből érkezik Zsotyek, hogy ne csak a résztvevők között jelenjenek meg ma ismerősök. Letérek a Tábor-hegyi barlanghoz, plüssmedve őrzi a pontot. Innen már csak le kell botorkálnom a közeli utcára, majd vissza a bányaudvaron át a boltközponthoz. Átveszem a díjazást és elporoszkálok, köszönöm a túrát.


-Kékdroid-


Képek

 
 
 Túra éve: 2017
kekdroidTúra éve: 20172017.06.29 20:37:03
megnéz kekdroid összes beszámolója

Csütörtöki Csatangoló 20


Villamosok, buszok, rengeteg autó, rengeteg ember, nyárra jellemző hőség. Az időpont hétköznap délután, azoknak, akik nem tudnak hétvégén megjelenni, meg persze mindenkinek, aki szereti. A júniusi beosztásomat nézve nem köszönhetem meg eléggé a rendezőknek. Pláza bejáratánál vár a rajt, kis asztalnál nevezési lapot töltök ki, egylapos itinert kapok leírással, térképpel, plusz vehetek enni a készletből, ami tetszik. Veszek egy müzlit és gyorsan megeszem, mielőtt szétolvadna. A bevásárlóközpont mögötti egykori bányaudvaron keresztül kapaszkodok fölfelé, mögöttem kinyílik a láthatár, ameddig a levegő páratartalma kinyílni engedi. Utcát érek el, balra térek rajta, megtalálom a csoffatag kék háromszög jelzést, amely a Kőtaraj felé irányít. Ahol végre hűvös erdőbe érkeznék, ott is szakad rólam a víz, ahogy sietni próbálok az emelkedőn. A Kőtaraj szikláinál megállok, a kihelyezett filctollal felírom a kódot és mászok tovább, hegymenetben a Kéktúráig, majd még feljebb, immár barátságosabban emelkedő gyalogúton. Feltűnik egy buszmegálló járdaszigete, eszembe jut, hogy akad otthon olyan térképem, amely szerint a H jelű buszjárat csaknem a hegytetőig közlekedett. Felérek a köves csapáson a tetőre, Nagy Lajos érkezik szemből, dinnyéről ad hírt és remélem, hogy nem csak viccel. Tényleg nem viccel, van dinnye a kilátóban várakozó pontőrnél. Egy szelettel elmajszolok, utána felsétálok a kilátó második szintjére. Majdnem-körpanoráma látható, előttem-alattam Budapesten és elővárosain ül a párás szmog. Északon a Naszály körvonala még éppen látható, de távolabbi hegységek felé hiába meresztgetem a szemem.


Átsétálok a Vihar-hegyen keresztül a Virágos-nyeregbe, újabb ellenőrzőpont, újabb frissítőpont: egy pohár vizet elfogadok, de enni most nem kívánok semmit. A zöld jelzést kell követni a továbbiakban, kertek felett kanyargó, elkeskenyedő csapás ez. A Tök-hegy nyergénél elbúcsúzom tőle, kanyargok tovább a gerincen, szembemenve a Buda Határán útvonalával. Akad néhány kilátópont: Vera-pihenő, Szarvas-hegyi-nyereg és a vonulatot lezáró Kálvária-hegy, borosdugóba faragott, önkiszolgáló bélyegzővel. Átintegetek a János-hegyre és a Kevélyekre, hol az egyik, hol a másik tömb látható. A hegytetőről nyugat felé botladozok le, meredek, köves ösvényen. Szemből napsütés és hegyek látványa feledteti a napi gondokat. Lent a sárga sávra érkezem, kisétálok a Rózsika-forrásig, Szabó Istvánékkal találkozom szembe a rövid oda-vissza szakaszon. A forrás mellett újabb önkiszolgáló ellenőrzőpont, a kifolyóból alig szivárog valami kis víz. Lebélyegzem a lapom és kirándulok tovább, vissza a májusfás rétig, fel a zöld sávhoz és azon el a Tök-hegyi emelkedőig, ahol a sárga jelzésre váltok. Keskeny, csúszós csapás vezet fel a Virágos-nyeregbe, ahol a ponton Istvánékat váltom. A kedves pontőrök zsíros kenyérrel kínálnak és vízzel. Egy szelet kenyeret felfalok, aránytalanul sok sóval, ez helyre is tesz egy időre.


A ponttól még úgy indulok tovább, hogy talán megpróbálhatom lámpa nélkül kihúzni a túra végéig, de elég hamar rájövök, hogy ez csalóka remény. A Guckler Károly úton sétálok, a szürkületben is látványos sziklák mellett haladok el. A Tábor-hegyi-barlang felé a jelzés és a szalagok is jól láthatóan irányítanak, a meredek úton óvatosan ereszkedek lefelé, kímélem a térdeimet. Túratársnőt érek utol, beszélgetni kezdünk, együtt túrázunk innen végig. A barlanghoz ki kell térni, a szürkület utolsó fényeinél még próbálok egy képet készíteni az alattunk elterülő városról. Lesz, amilyen lesz. Házak között húzódó, elhanyagolt csapáson érkezünk le a Királylaki útra, innen buszforduló érintésével érkezünk a túra elején megismert, rekultivált bányaterületre, ahonnan csak pár perc a cél. Szép oklevelet kapok és kitűzőt, meg persze lehet válogatni mindenféle finomságból. Felmarkolok némi sósperecet, és szép csendben eloldalgok a helyszínről. Köszönöm a rendezést, szurkolok, hogy legyen folytatás és sikerüljön túrasorozattá nőnie a hétköznapi barangolásoknak.


-Kékdroid-


Képek