Túrabeszámolók

 Szia emberek, a Gerecse lankáin…

Teljesen teljesítménytúrára állt az idő vasárnap, időjárás volt, hóhelyzet itt és az egyesültben, ahonnan új barát keletkezett a vezér felé, gondolom, hívogatják egymást, mert a hótolóink nem tudják leküzdeni a távolságot Los Angelestől Biatorbágyig. A műhold működik, ezért elindultam másodmagammal a miniszterelnök távoli rokona által megálmodott hosszú útra, a másodmagam lassan tradíciolnális nőtárs, az emberek előtt mindenképpen, odafönn majd kiderül, ahol hárfáznak a nagy elődök, a váci dereglyéstől a bélabáig és lenéznek a korcs utódokra, akik a huszonnégyesre neveznek, ez itt a hosszú táv ugyanis, rövid pedig nincs. Azért vannak ikonok a rajtnál, talán nem is cseng rosszul az eszperantós név vagy a Tenkes írójának leszármazottja, soxoros bajnokok, pereg a nevezés, unicummal, mert úgy magyaros, szokásos ellátmány a rajtcsomagban, szalagokra hívja fel a figyelmet a főszervező és a sósborszeszről elnevezett segédje. Nofene, választások előtt szalagozza a hegyoldalt az Orbán, kár, hogy egy jobb békemeneten vagy melegtüntetésen is többen látják. Elhatározzuk magunkat, fájással küzdve bevetem magam a távolságba, ez itt a szárközép, ki van írva svábul a faluszélén, de nem látom rovásírással. Odaseneki, már toljuk a távot, csúszik a jég, botokkal karcolom a kövezetet, sárga a csík ez a vezérfonalunk. Áthaladunk uccákon és vasúti pályatest alatt és már a domboldalban, piros jelen, Zuppa utca felé, szerte és szana elszórt havak, fölfelé is van meg fáj. A fájás csak úgy van. . nem kell hozzá sem hó, sem hegy, csak egy kis derék, ebből kinő a derekas amin az orvostudomány nem talál fogást, legföljebb a csontkovács. Hölgykísérőm vigasztal, vonatra unszol, de van nálam azértse meg megmutatom majd. Hátha javul, biztatom magam és megyek bele a világba, mint az ukrán partizán. Még a háromszög által jelzett kereszthez is kimászok, ezt a túraszervező el is várja tőlem, évszámot kérdez, amit csak a magasban lehet elolvasni. Kilátás helyett köd, kis fotó, hátraarc, utánunk indulókkal térünk egymás elől, hölgyek és urak, régebben elvtársak és elvtársnők voltak és a keresztek helyett csillagok, pirosból, de ez elmúlt. Tovább követjük a piros jelet, ami sáv, már taposnak előttünk, a kitaposott kerítésig. A kerítés a megkezdett autópálya-bővítést óvja a felelőtlen túrázóktól, kerülni Tatabánya vagy Budapest felé lehet, úgyhogy átbújunk alatta, mint mások, mert a jel itt volt, mielőtt a munkagép munkába állt – legalábbis kivonult. Nem von felelősségre senki, a belügy és az építésvezető is mással van elfoglalva. Egyébként is demokrácia van, nem népi hanem egyéb. Az autópálya túlsó oldala is kerített, a vízátvezető csövön hárítjuk az akadályt és a nagyegyházi buszmegálló és bányaemlék között keressük a kódot, sikertelenül. Fotókkal igazoljuk egymást és a más túrázókat, a kódot a vasárnapi ebédhez felhasználta valaki korábban. Csak Columbo tudná ezt hitelesíteni, Kovács törzszászlós soha. Megyünk is a gesztenyesoron, ami vad és jeges, autós, és beton. Fáj. Ezért letérünk és megyünk a hovédsírok felé. Itt tervezte megállítani a vörös armadát 11 magyar honvéd, ez a helyi Mohács, nemzeti kislétünk emlékhelye. Kód kellene innen is, persze, hogy naná. Megyünk tovább kétségbeesve, sápadtan, a hóban nem feltűnő. Nagyegyházi szirtek, fenséges látvány, csobogó víz, kispatak, üres nyaraló, és Óbarok szélső házak. Középen bánatosan heverő vagy ücsörgő emberkéz formázta vadászszobor, túlsó végén másik szirt, egykori kőbánya, nyári bulik színhelye, most csak árva és elhanyagolt. Innen kódot gyűjt a partnernőm, változatos, igazi orbános…és szalagokat követünk, át az autópálya alatt, Óbarok külső, át a vasút fölött, be az akácosba, hosszú egyenes, Újbarok felé, annak túlsó végén fordulunk, nehony a kisközért elcsábíthasson bárkit is. Aztán szalag, préri bölények nélkül, ellenőrző kód a sínek fölött, fordító és már a szári kálvária felé megyünk, geoláda kacsint ki a fák közül, aztán beséta már flaszteron, esőben, január van, naná hogy…a célig már semmi érdekes nem történt, ott is csak a sör, ami a csapból igen jólesik. Még derekas a fájdalom, de vigasztal, hogy másnak is. Megoldjuk még a romaintegrálást Egyházaskeszőn és Bicskén, legalábbis szavakban…



Haza, padlón feküdni, ez a menyország. 



Persze, hogy jó, túrázni mindig is jó, addig sem politizálod el az életedet, nem költöd a nyugdíjadat haszontalanságokra, barátok és barátnők vesznek körül, hó és cserjék, némi fa, házak és meglepett civilizált emberek, Te pedig, büdösen, izzadtan, csapzottan, boldogan…és a jobboldali arc kitűzővel honorál. Még nagyon sok értékes gondolatom van, el is felejtem mindet. Itt a helyed, helyetek, szép magyar vitézek, aranyos leventék, fideszesek, tiszások, a hó és a távolság összemos . 

 Szia emberek,a gerecsei kaland…

A túra a jobboldali arc túrája,pont ma,amikor mindenki hajtja a teljesítménykényszeredettet a Mátrába,a Bakonyba,a Bükkbe,a budaiba,a tordasiba,a börzsönyibe…kiválasztom hát,mert közeli és könnyed,szombati,mert a vasárnap a templombajárás van minden egykori és jelenlegi párttagnak,a misebort kell fejteni és a határon túl tomboló háborút felejteni ideig – óráig,aztán úgyis visszakéredzkedik.Regnáló miniszterelnökünk – aki a túrát szervezőnek egészen távoli rokona – pénteki szentbeszéddel vigasztal bennünket,ezért is megyünk a hegyek közé,ahová egykoron Stromfeld és Ságvári is anno,most már halottak,persze.Vonattal közelítek,mi baj lehet belőle?a máv pontos és megbízható,ma tényleg az.És Szár vasútállomás,ahová az ékezet véletlenül került,Verebről fújta át a szél,Georg Moldova után szabadon.Az állomásnak a restijében nem vár senki,mert nincs is,a buszmegállót hátizsákos,botos emberek tömik ki,alkohol nincs itt sem.Üdítő és kávé sem.Lenyomtatni a lángost,ami szintén nincs.Sebaj,hajasbaba barát érkezik,autóval,és lehet odamenni hozzá,persze alázatosan,ki tudja,hogy van a miniszterelnök úrral,akit ugyanúgy neveznek. Jóindulatúlag adunk neki pézt,én többet,mint a többiek,mert szeretnék többet kapni a húsosfazékból.Aztán itinerrel a kézben rávetődünk a piros jelre,ami vezet hosszan,mert a fák törzsére rá van rögzítve festészetileg,ez ellen sem a növény,sem a zöldek nem tiltakoznak…még…Köd és sár van,enyhület keze tette be a lábát,még a múlt héten katasztrófás volt az autós helyzet,de Amerika új elnököt iktatott,és ennek folyománya a melegedés.Avar a lábak környékén,fiatal arcot követek,aki odahagy,idősebb halat fogok ki társnak,a ragadozó állományból,hazudozunk egymásnak először,aztán is.Szóval telik az út,Mackónál benézzük a jobbost,de a meredekebb szakaszon is felkapaszkodunk a Zuppa kereszthez,és tova,és el,piros és piros-kék,akár az angyalföldi csapat.Aztán át kell menni az autópálya vonalán,nem a felszínen,alatta,a túlsó oldalon Nagyegyháza vár…nem is,semmi csárda,semmi abc,csak festett fák,gesztenyéből és más típusokból,ezért leválik a kék sáv,csak az unalmas vörös marad,meg a település el.Autók húznak el,mert flaszter van,aztán erdőbe be,a katonasírok,itt akartuk feltartani a Vörös Hadsereget 11 honvéddal,akik a doni kirándulásunkat viszonozták,persze mi nem láttuk őket szívesen…Megjegyzem,annak idején ők sem kenyérrel és borral fogadták Jány Gusztáv alárendeltjeit.Ma ezeket sérelmezhetjük,tesszük is.Szóval felírunk egy piros kódot,amit a túraszervező arc iderögzített,és lapozunk.Három futó ér be bennünket,egyikük Maci,régi ismerős,örömködünk,mesél az ország újraparcellázásáról,amit neki kell csinálni…persze nem egyedül.Nő is van velük,nem bíztak semmit a véletlenre.És elillannak,mielőtt alaposan eludvaroltuk volna a dolgot.Nem baj,ez már Óbarokk,házak és autók,Öreg Kő,nagy bulik színtere,olykor egy-egy falunapon több ember is idelátogat,de nem szervez még rá az utazási irodák többsége.Aztán megint átmegyünk a pálya alatt,Óbarokk felső,térképeszetileg Újbarokk,itt már szalag van,SZALAG? Kérdezi az,aki ismeri közelről a túraszervezőt..igen,szalag,sőt szalagok, meglepetésszerűen,gondolom,,szóltak neki föntről,hogy szalagozzon…Sebaj,márcsak Szárra kell visszakutyagolni autók között,Kálváriát járva,mint anno azt Jóska és Mariska fia,aki jászolban fogadta a napkeleti bölcseket.Aztán Pilátus egy népszavazás után félreállította.Innen márcsak az út kell,hogy végetérjen,nekem be kell mennem Zsoltihoz egy kávéra,amit unicummal hígítok …társam rohan a vasútra,mert van menetrend is.

A célban a főszervező,nem száll ki az autóból,mert el is vinné valaki bizonyosan,ez olyan környék…na jó,nem,de akkor sem száll ki…kiadja azútravaló kitűzőket,okleveleket,és mehet mindenki isten hírével,dél van éppen,már el is múlt két perccel..

Remek túra,magamfajta kiöregedő sétamachinátornak.Jövőre Téged is várnak a szalagok és a kocsmát üzemeltetők.Itt a helyed,hozzál pézt.

 szia emberek,egy kis Gerecse..

Túraszervező a jobboldal egyik arca,most Nyergesújfalu vasútállomásán könyököl ki autóból,szervezőtársai a szokásosak,azaz a nevük senki…névsort böngész,itinert oszt,egyesek birslevet is kapnak,és ennyi..szerencsém van,egyes a számom,ezért odaadom túratársnőm pénzét a jobboldal felvirágoztatására..vagy megsiratására?azért ilyen vezetéknévvel lehet ebben az országban élni Tiborcként és Bánkként is,megnézek egy videót és elindítom a csapatot,ami két fő..már a kivezető úton sem egyezik az itiner és a jel meg a műhold,de a java a megáradt Nyerges pataknál kezd,innen hátrál túratársnőm,mondhatni megfutamodik,én persze vele iramodok,röpke 3-4 km kerülő az első híd.Aztán flaszteros műút,ellenőrző pont szenttel,pohárral,és a Német-völgyi pincék,némi mozgás,de inkább csak jelentéktelen téli álom,szenderből.Aztán tanakodva Bajótig,a letöltött és a festékkel jelzett nem mindig egyezik,a Nasa nem volt toppon,vagy a google autója nem fordult be a rózsabokor mellett.És már Bajót,első település,bolttal és emlékező művel,geoládával..habzsoljuk az élvet,tornádó is tologat bennünket,ahogy a meteorológus jövendölte,persze az Öreg kő felé süt a nap,és szél sem fúj annyira,fönnt pedig geoláda.Már dél vagyon,és az első tízes sincs meg,hiába,Földtágulás van,ez a felületen a táv nyúlásában mutatkozik,mint a lufi,léggel teli és üresen is más a térfogat.Mesélhetnék,de ezt meghagyom a kormánypártnak,és kedvenc hallgatóinak.Jövünk akkor le,barlangok között,mellett,alant ésatöbbi..kék a jel,nyomulunk Mogyorósbánya felé,és oda is érünk itatásra,de tragikus hír és bezárt vendéglátó egység fogad.Könny a szembe,nemcsak a szél miatt,aktív koromba pénzt toltam a településbe közvetítőkön át,ez most múlófél.Zamek föl a Kősziklához,persze,hogy láda is van,aztán a másik oldalon le,Tokodi pincék,stempli kékkel,föl a hegyes öreg gete kőre,izzadok és ládázok,hiába,láda eltűnt,pedig a zinternetes felület mást mond..sebaj,le a Getéről,hosszasan,fel a dorogi kálváriára,még hosszasabban,aztán a főpályaudvar,ismerős arc könyököl az autóból,sajna,öt perc van vonatig,majd legközelebb,máshol,mert ez sem rendeződik többször..kár..

Azért továbbra is kőről kőre,elérhető áron,remek szervezéssel,csak,mert jó…több sörrel,borral,és jókedvvel,ahogy Kölcsey-Vörösmarty mondotta Petőfinek,aki később kezdett inni.