Jarní Vysočinou 100
Lipniczky Attila már tavaly felvetette nekem ezt a túrát, hogy érdekelne-e? Igent mondtam, és el is érkezett az ominózus pillanat amikor megszervezésre került.
A honlap alapján kiderítettük hogy mindössze egy(!) ellenőrzőpont lesz, aztán viszontlátásra :) Szerencsére letöltöttem a tracket, így volt tényleges útvonalunk, mert amit a rajtban kaptunk az igen csekély volt. Rendesen megpakoltam a hátizsákomat, mert ahogy néztem a térképen, bolt is mindössze kb 80 km-nél volt..
Gond nélkül odaérkezvén, szerencsére a mindössze két szervezőből az egyik beszélt angolul, de nagyon okosabbak így sem lettünk. Az viszont már itthon nagyon fura volt, hogy a térképen 2 km-nél a Sázava folyó feletti hidat lezártnak minősítette a mapy. Átúszni lehetetlenség, nagy nehezen találtam alternatív útvonalat addig. Ezt megmutatva a szervezőnek bőszen helyeselt, és távban is csak minimálisan lett hosszabb a kerülőút.
A másik fontos infó, hogy 50 km-nél visszaérünk a rajtba, vagyis Havlickuv Brod-ba, és itt lehet venni majd virslit, és kofolát/kávét is.
4 ember indult előttünk eddig mindösszesen, mint később kiderült abból csak egy ment 100 km-en, és a túrát mindössze 5-en csináltuk meg :)
19:30-kor mi is nekiindulunk a menetnek. A kerülőúton érkezünk meg az ominózus hídhoz, ami lezártnak minősült. Persze megnézzük Attilával, de az ég világon semmi gond nincs vele, nem értettük hogy miért van ebben a stádiumban továbbra is.. A túra nagyrészt turistajelzéseken haladt, például most 11 km-en át a P-t követjük. Szántóföldeken, majd sokáig a Sázava folyó mellett haladunk. Ahogy vízfolyás vagy tó közelébe értünk, egyből nagyon lehűlt a levegő, amikor elváltunk tőle, akkor pedig egész kellemes volt a hőérzet.
11 km-nél áttérünk a S-ra, és Zizkovo Pole településig haladunk rajta. Egész szimpatikus a terep, aszfalt eddig nem sok volt, változatos részen haladunk, csak sajnos éjjel. 15 km-nél, a fent leírt településen tartjuk meg első kis pihenőnket. Jól haladunk, az átlag pöccre 7 km/h. Havlíckova Borova település előtt a széles útról a jelzés balra bemutat az erdőbe, Attila váltig állítja hogy nem arra kell menni, pedig nekem itt jelzi az utat. Nos a helyzet az hogy se út, se jelzés nem nagyon akadt, csak elvétve. Mondtam Attilának, hogy alkalmazás nélkül valószínű itt lett volna a vesztőhelyünk. Kiimádkozzuk magunkat ismét a széles útra, ami amúgy szintén jó lett volna irányunkba, de egy jó útvonalkövető természetesen a megadott úton halad. Hoppá, három fejlámpa tűnik fel, akik bizony nem tértek be az "útvesztőbe", hanem maradtak a dózerúton. Hamar utolérjük őket, három hölgy halad együtt. Pár szót váltok velük, kiderül hogy ők az 50-es éjszakai távot csinálják, így mindössze egy valaki maradt előttünk már. Attilával tovakocogunk az immár aszfaltos úton. Havlíckova Borova után 16 km-en át a Z-et követjük. A térképem több helyen is jelöl régi várromot, kíváncsi vagyok mit rejt az ikon, de sajnálatomra csak gazdasági épületnek kinéző házak meredeznek, így látnivalóból bizony nem olyan sok volt a túrán..
27 km körül befogjuk az előttünk levő sporit, akit akkor még nem tudtunk melyik távon van, de megkérdezésemre örömmel konstatáltam hogy ő a 100-ast csinálja. Szép kényelmesen halad, előttünk meg már senki sincs innentől. 31 km-nél ejtjük meg második kis pihenőnket, Ceská Bela településen. Hú de jól esik leülni..
Innentől komolyabb esemény nem történt, 7 óra 30 perc alatt tesszük meg az első 50 km-t.
A feladatunk igen vicces volt, ugyanis még a rajtban megadta az egyik szervező a telefonszámát, és fel kellett hívjam hogy megérkeztünk, mert az épületet bezárta, és ő fent az emeleten aludt közben. Viszont hiába hívom, nem veszi fel. Bár igaz hogy hajnal 3:00 van, de nem kegyelmezek ;)
Mire beülnénk a kocsiba (ugyanis visszaérkeztünk a rajt-célba) kicsit pihenni, megjelenik egy fecske bugyiban a szervező a mínusz fokokban :) Attila gyere gyorsan, nehogy visszamenjen aludni!
Felérvén a már ismert helyre egyből rendelünk egy pár virslit, kenyérrel. Innivalóval meglepően jól állunk, az nem is kell. Nekem viszont van még egy feladatom, ugyanis kidörzsölődtem, és ezt sürgősen abszolválni kell. A mosdót nem találom, így a lenti folyosón oldom ezt meg, majd látom hogy kamerák pásztáznak közben.
Lehet hétfőn meglett a hét sztorija ha visszanézték :)
Összesen kerek fél órát töltünk itt, majd 3:30-kor nekiállunk a maradék 50-est abszolválni.
11 km-en át a K- a követendő. Jó 3 km-t haladunk a Sázava folyó mellett, nagyon hideg van, Attila fel is veszi a kesztyűt. Nálam is van, de talán az adrenalin dolgozik bennem, és ezáltal nem is veszem fel, pedig fázok rendesen. Elérvén a Z-et lassan pirkad, a nap csodásan emelkedik ki a dombok mögül. Éjszaka is gyönyörű csillagos égboltunk volt, most sincs egy felhő sem a közelünkben, ez jó jel. Az viszont kevésbé, hogy Attila mondja hogy menjek csak, ő már nem fog tudni kocogni innentől.
Persze nem hagyom ott, akkor átváltunk túrázósba, legyen így. Az érdekes Abrahám tó mellett haladunk el, most már a vízfolyások mellett sem fázunk végre így világosban. 73 km-nél elérkezünk Attila "városába", Lipnice nad Sázavou településre, ahol a túra legszebb látnivalója, egy igen szép vár csigázza fel receptorainkat.
Itt is megállunk kicsit pihenni, közben Attila telefonál egyet. Vagy a telefonálás, vagy a Lipnice település varázsa újra energikusabbá tette Attilát, és ismét tudtunk kocorászni. Lefotózza a Pod Lipnici elágazás tábláját, ami azt jelenti hogy Lipnic(zky) alatt. Na de ki, vagy mi van ott.. :)
Sajnos a nappali részben már nagyon sok aszfalt volt innentől. Svetlá nad Sázavou városkába érve 80 km-nél érjük el az első olyan lehetőséget ahol tudunk vásárolni. Attilánál van minden, én beugrok a Billába és veszek két igen finom péksüteményt, amit egyből el is majszolok. Később utolérem Attilát belekocogva, és ismét együtt haladunk. Álmosító hosszú úton érkezünk Pohled üdülőfalu vasútállomására, ahol én kérek most egy kis pihenőt. Attila nem sokat tököl, majd utolérem jelszóval halad is tovább, nálam pedig megbontásra kerül közben a gumicukor. Kis technikás etapon érek ki egy szántóföldre, majd utolérem Attilát ismét. 88 km-nél figyelni kell a tracket, mert jelzetlen rész következik 6 km-en át. Szalagozás? Fényvisszaverő? Ugyan már... :)
Végre valahára eljön a 93. kilométer is, ahol a túra egyetlen ellenőrzőpontja volt jelölve (a cél előtt 7 km-re..). Ez egy étterembe volt, ahol mindössze annyi történt, hogy kaptunk egy pecsétet a pincértől, aztán nesztek, ennyi. Persze kihasználtuk azért a lehetőséget, és elfogyasztottunk egy kofolát, de ez sem járt, venni kellett.
Egy szép völgyben kanyargunk 3 km-en át, ez most éppen tetszik. Az utolsó 3 km viszont arról szólt hogy visszaérkeztünk Havlíckuv Brod-ba, és töménytelen aszfaltgyilkolás vette kezdetét. Ez már nem esett túl jól.. Végül 12:23-kor beérkezünk a célba, ahol megkapjuk okleveleinket, megmutatom az egy darab pecsétet, bár senkit sem érdekelt amúgy. Ismét veszünk virslit, majd indulunk is haza.
Átlagos túra volt ez útvonalügyileg, voltak szebb, és kevésbé szép szakaszok. Az ellenőrzőpontokat inkább hagyjuk, természetesen becsülettel megtettük a kiírt távot.
Egyszer érdemes rá elmenni. |
