Túrabeszámolók


Szerdai Szédelgő

új túrabeszámoló rögzítése
 Túra éve: 2024
DJ_RushBoyTúra éve: 20242024.05.21 20:55:09
megnéz DJ_RushBoy összes beszámolója

Szerdai Szédelgő - 102,5 km - 1930 m szinttel - 16 óra 14 perc alatt.

 

4 nap telt el az előző százas óta, így azért kíváncsi voltam hogy fog ez menni. A Kamaraerdő itt van a közelemben. Nekem ez az etalon, a minden, a szerelem. Hűvösvölgyre, és Szépjuhásznéhoz is majdnem egy órát kell utaznom, pedig az is még Budapest része.

Úgyhogy kaptam az alkalmon, amúgy egyszer már teljesítettem a 22 + 12-t egy igen emlékezetes teljesen szétázós szerda délután 2019-ben.

Ezekre a hétköznapi túrasorozatokra amúgy nem szoktam járni. Persze nem a szervezőkkel van bajom, sőt, kedves ismerőseim, hanem mert valamiért a hétköznapokat tabunak érzem, eleget szenvedek/örömködök én hétvégén :) Most viszont kapva az alkalmon hogy az én kis Kamaraerdőmben és a Tétényi-fennsíkon lesz egy egyszeri 100 km-es, gyorsan szabira is mentem, bár igaz hogy csak a szerdát kértem ki. A ttt naptárt figyelgettem, láttam hogy a 100-ason is reggel 5 órától van rajt. Magamban szépen be is lőttem az első 41-es villamost. Villámcsapásként (hú azt nagyon nem szeretem) ért az e-mail, aminek a végén az állt hogy "találkozunk szerdán 00:00-kor". Hogy mi? Gyorsan felhívom Dórit, mondta hogy tényleg éjfél az éjfél. A ttt-t utána át is javította, de végül én mivel már így kalibráltam be magamat, reggel 5:35-kor indultam el a túrán.

A 102,5 km-re van 18 óra 25 percem hogy szintidőben beérjek. De ez még mindig nem jó, ugyanis az utolsó villamos elmegy 23:18-kor, vagyis legrosszabb esetben 17 óra 40 perces idő jöhet szóba hogy utána gyorsan lesprintelhessek a villamosig.

Többfajta variációban lehetett teljesíteni a túrát, én végül a 4 x 22,5 km + 1 x 12 km-es kombót választottam.

A rajtba még gyalogolván mögöttem megjelenik két futó, Bötkös Tamás, és Harrer Tamás képében. Ők most végeztek a második körükkel, vagyis már az éjféli rajtjukhoz mérve 45 km volt a lábukban. Bötkös Tamás fut is tovább, Harrer Tamás viszont velem marad, és gyakorlatilag innentől az én 102,5 km-emen egész végig együtt megyünk. Nem tűnik egyáltalán fáradtnak. Az itiner a kezemben, olvasgatok, de a szalagozás, és a krétázás tökéletesen mutatja az útirányt. Tamás is rácsodálkozik dolgokra, világosban neki is ez az első köre. Egy hosszantosan emelkedő aszfaltúton haladunk, ami kivisz a Tétényi-fennsík szélére. Belekocogva érkezünk el az első pontra, ahol  egy illegális szemétlerakás mellett volt első kódunk amit fel kellett jegyezni.

Immár a fennsíkon haladunk tovább, messzebb nézve a törökbálinti Anna-hegy kilátótornya magasodik előttünk. Nekünk is ez lesz a következő állomásunk, de előtte még egy igen forgalmas főút szélén küzdünk a túlélésért, majd balra fordulván a szalagok tökéletesen felvezetnek a kilátóhoz, ahol önpecsételést kell végeznünk. Megfogadtam hogy természetesen felmegyek a kilátóba, de csak szigorúan az utolsó körben. Igen sokszor kirándultam vagy futottam csak úgy magamban a P- jelzésen, amit most egészen Törökbálintig lekövetünk. Kellemesen futható az út, az időjárás is még partner ebben.

A főútra érve balra fordulunk, majd egy kis közben jobbra felmászunk a Kálváriához, ahol filccel igazolunk. Vissza a főútra majd tovább a József-hegy felé.

Nagyon ismerős részek jönnek, az úton belüli emlékműveket, pihenőhelyeket, mind én töltöttem fel a mapyra egy kellemes kirándulás alkalma után.

Szalagozott úton kapaszkodunk fel a József-hegy 243 m-es kilátás nélküli csúcsához, ami mellett a pihenőnél, 10 km-nél vár minket túránk első frissítőpontja. Málna és almaszörp, illetve különféle rágcsák, és gumicukrok várnak sorsukra. Jóízűen fogyasztunk, majd 2 km-t haladunk a P- jelzésen hogy visszaérhessünk ismét az Anna-hegyi kilátóhoz. Az M0-hoz közel, még a kilátó előtt lejjebb a Z- keresztezett minket, eszembe jutott amikor Áronnal felfedezőúton voltunk, és keresgéltük az akkor még nagyapánk korabeli jelzéseket. Azóta szépen fel lettek újítva.

A kilátó után egy igen hosszú egyenes úton kocogunk lefele Tamással. Erzsiék nagy csapatát érjük utol, meg is állunk kicsit dumcsizni, majd koccanunk tovább, nekem szűkös a szintidő most eléggé. Átmegyünk az M0-s autópálya felüljáróján, majd pillanatok alatt Diósdra érkezünk. Végig ismerős utakon haladok, ugyanis a Covid idejében amikor nem voltak túrák, kijelöltem magamnak egy "karantén körút" becenévre hallgató jó 12 km-es utacskát, amiben Érden, Diósdon, és Törökbálinton belül kerestem fel kaptárköveket, és kilátópontokat.

Lefutunk a Diósdi kőbányához, ó itt is mennyit jártam még kiskoromban is. Zöld színű filccel igazoljuk itt jártunkat, majd innentől ismeretlen részek várnak rám egy ideig, kíváncsian várom. Egy rövid de igen meredek emelkedőn alig 400 m, és ismét filces pont, a Diósdi pincék kilátóponton vagyunk.

Ezt nem is ismertem. Borpincék sorakoznak mellettünk, az utolsón egy törpe néz velünk farkasszemet. Egy nagy kutyafuttatónál futunk tovább lefele, majd különböző utcákon jobbra-balra. Az ominózus "gúlánál" egy magyar zászló után ismét a Tétényi-fennsíkon vagyunk, de most jóval nagyobb területet járunk be itt, mint túránk elején. Megleljük az önbélyegző pontot, 17 km-nél vagyunk.

A Mechanikai Művek főbejárata mellett haladunk el, a kamionok felcsapják nekünk a port rendesen, de látjuk hogy az itt parkolt autók is napi szintem mehetnek mosásra kb. Hosszasan kanyargunk tovább a fennsíkon, jobbról bejön egy tanösvény, az 5. állomásánál van kihelyezve nekünk a bélyegző.

Innen hamarosan a Kamaraerdőhöz érkezünk. Megörülünk az erdőségnek, mert már kezdenek fentről befűteni rendesen. Lefutunk a Nagy-rétig, ahol a jókora esőházban vár minket túránk 2. frissítőpontja, 21,5 km-nél. Cserey Balázs ismerősöm, és felesége pontőrködik. Nagy respekt nekik, mert egész nap ők voltak, és sürögtek-forogtak hogy nekünk csak enni-inni kelljen. Abból viszont nem volt hiány. Töménytelen mennyiségű finomság volt itt, és olyan nem volt hogy valami végleg elfogyjon. Jól belakomáztunk, és 1 km múlva be is érkeztem első, Tamás pedig a harmadik köréről.

 

Igazából az útvonalról mindent leírtam, azzal lehet kiegészíteni, hogy egyre melegebb lett, sok volt a nyílt rész, de Tamás szuper jó társaság volt, így gond nélkül róttuk sorban a köröket.  Az utolsó 22,5 km-es körömben természetesen felmentem az Anna-hegyi kilátó tetejére. Délután 14 óra körül babgulyás érkezett a Nagy-réti frissítőpontra. Ha ettem már életem során igen finomat, na ez köztük volt. Alig volt benne lé, helyette szalonna, kolbász, bab. Volt sűrűje rendesen, imádtam minden falatját. Pár órával később viszont virslik érkeztek ugyanide, az igazi finom fajtából, és nem volt megszabva mennyit lehet enni! Igaz, én háromnál meg is álltam. Nagyon-nagyon tetszett az útvonal, és az ellátás is!

Beérkezvén a negyedik 22,5 km-es körömről, már 90 km-nél jártam, de várt még a 12 km-es, azt is meg akartam nézni. Tamás ide is velem tartott, pedig az ő össz kilométerei a mai napra már brutálisak! Itt már nem futottunk, csak minimálisat. A lámpát is magunkhoz vettük, sejtettük hogy szükség lesz rá.

A túra első része a Kána-tó megkerüléséről szólt, majd a Fülőke utcán a Z+-en kapaszkodunk bele a Z-be. Tamásnak mondom hogy én már akkor is túráztam erre amikor még mindezen jelzések P-ak voltak. A számomra rengetegszer járt Z- jelzésen érünk fel a Vadász-hegy tetejére, ahol a toronynál leljük meg kódunkat. Meredek lépcsősoron próbálunk balesetmentesen leérni a Nagy-rétre. Anno a rétről többször felfutottam itt a hegytetőre, jó kis vádli edzés volt! Már megint a Nagy-rét, juhúú! Persze frissítünk ezerrel.

Akik csak 12-es köröket mentek egész nap, azok szerintem tuti híztak, mert ezt a pontot kétszer is érintette ez a táv. Utolér minket Kovács Andris is, akivel már napközben a 22,5 km-esen is többször kerülgettük egymást.

Már lámpafényben nyomulunk tovább a Z-körsétán, de én már annyiszor futottam-kirándultam itt hogy igazából elmennék lámpa nélkül is. A Szoborpark szélénél vár minket kódunk, majd ízelítőt kapunk a Tétényi-fennsík ezen részéről is, ahol tanösvény fut.

A következő pont már ugyanaz mint a 22,5 km-esnek volt, a tanösvény 5. állomása. Innen ismét Kamaraerdő, majd azért csak lefutunk vissza a Nagy-rétre. Ismét virsliket majszolhatunk, végre a majonézt is megleltem. Tamás kávét is kap, persze ez mellett minden egyéb is van, de a többire már rá sem bírunk nézni, olyan jól laktunk.

Innen 1 km a cél, jóllakottan legyalogoljuk, és megköszönjük ezt az igen szuper ellátást, na meg az útvonalat! Ráadásul már 21:49-kor célba is érkeztem Tamással. Ha nem állunk meg a végén virslizni, még 15-tel kezdődhetett volna a célidőm, de ez abszolút hidegen hagyott már akkor :)

Tamás végül 148 km-t ment majdnem 3000 m szinttel, úgy hogy útközben nem is látszott rajta semmi, na ez a kemény!

Azért persze én is örülök hogy négy nappal a cseh százas után megint ilyen jól sikerült ez is. Kicsit félek hogy visszaüt, mert holnap megint 107 km vár rám Csehországban :)

 
 
 Túra éve: 2023
olsenTúra éve: 20232023.05.29 19:16:18
megnéz olsen összes beszámolója

 szia emberek,hétköznapi barangolás…



 


Köztudomásúlag a teljesítménytúrázást a hétvégi harcosoknak találták fel és ki,és elég telített piacon kell most labdába rúgni az újonnan startolónak,ezért egy oldalága nőtt,a hétköznapi.Pont,mint szombaton-vasárnap,csak most például szerdán.. A túrát szervező,névvel ellátó ember szintén csak keresztneveket hordoz,akár némely ikonunk,de hogy még cselesebb legyen,keverte a szülő az ivart jelző betűhalmazt is,az utód pedig használja mindkettőt,hátha ..még ráér dönteni..mert a covid és Ukrajna mellett ez is téma a parlamentben,a gyurcsányista-sorosista szépelgések közepette.Nade,itt és most nem politika van,hanem pénz,ami tudvalevőleg ettől távoli.Odaadom a nevemet,túratársnőm fizet,és Buda egyik pontján rugaszkodunk el,alig a civilizációtól,mert busz és villamos is itten,de mi mégis gyalog.Szóval,beszédes az itiner és ff,azaz fekete-fehér,mint hajdanán a tévé is,így a felkelő nap felé,keletnek indulunk,parkoló autók,sétáltatott kuttyok,eladó házak,és persze vidék,mert ez már nem főváros,hanem agglomerizáló..és aztán kódolás után a tétényi fennsík,árvalányhajas rétek,őrizd a természetet tábla,gyalogflaszter ösvényileg,aztán zajorgia a nullásból,látni és hallani ,Anna hegyen kötünk ki,ahol a pontot és a kilátót Kata őrzi,sikeresen,mindkettő megvan,ezért pecsételünk és nápolyizunk,aztán geoláda,az is van.Piros innen a sáv,tanösvény és gyalogjáró,meseerdő,Törökbálint,akiről Gárdonyi azt írta,hogy a szultán régen enyingi ebnek nevezte,azóta megbocsátottunk nekik,mert 150 évig engeszteltek bennünket,fürdőket építettek,meg krumplit hoztak paprikával,ebből csinálódott a paprikás krumpli,és most erdogán van…viktoriánus korban..Felmásztunk,meg fotóztunk,meg a kálvária,meg a vissza,és megint fennsík,remek a szalagozás,az útvonal könnyedén futható is lenne.Mert szinte alig kell olvasni.Kőbányák is akadnak Diósd településen.És lőnek,nem ránk ugyan,valószínűleg,vagy nagyon rosszul céloznak,csak a napfény ellenség,mert uvés..szemetes gyalogösvényeken,betonromok között,aztán megint egy etetőpont,ahol szintén terüljasztalka..vegyespáros őrzi,autóval érkeztek,csak nekünk kell tovagyaloglani,hűs ösvény,árnyas fák,aztán beton és park..ami már a rajt és a cél,mert körbejártunk,és ezt díjazzák.


 


 


Kitűnő szervezés,szalagozás,remek ellátás,csodás idő..jó volt és jó lesz,akkor is,ha Te jössz..