Communitas Fidelissima 103,6 km - 2649 m szinttel sikeresen teljesítve 19 óra 26 perc alatt.
Erre az első, és egyben egyszeri szervezésű túrára tudtam hogy mindenképpen menni kell, mert nagyrészt ismeretlen útvonalakat fedezhetek fel, és az egyik számomra legszebb hegységben, a Kőszegiben is fogok túrázni.
Hajnal 2-kor csörög az óra. Fájdalmasan korán érkezek ki Kelenföldre, ahonnan a 3:17-es vonattal mentem Herceghalomra, ahol egy kis gyaloglás után Andrással és Nórával találkoztam. Zolit is fölvesszük Budaörsön. A menetrend szerencsére nem bomlik meg Szombathelyig végül, van fél óránk, így a piacon egy szuper lángost fogyaszthatunk el. Legyaloglunk a buszhoz, és már ismerősökkel futhattunk össze. Szentpéterfára érkezvén, közvetlenül a megállóba vártak minket a szervezők. Nagyon igényes itinert kapunk, csak az első feladat hogy precízen össze kell állítani, ami elsőre nem is olyan egyszerű. 33 ellenőrzőpont lesz. Ez rengetegnek tűnik, de menet közben aztán rájöttünk hogy miért. A beszámolómból ki is fog derülni.
Végül saját idő terhére 8:04-kor vágtunk neki a túrának. Alig 100 m után az első pont. Matricás pontok is voltak, ahol a települések címerét kellett felragasztani. Nagyon jó ötlet volt ez! Összeáll a csapatunk. Andrással, Nórival, és Zolival gyalogolunk tempósan a sokáig sík szakaszon. Kiérünk az osztrák-magyar határsávba, ahol intenzíven figyelünk maradt-e valami a régmúltból, és bizony veszünk észre tárgyakat, táblákat. 16 km-nél érjük el azt a települést ahol még sosem jártam, de már jópárszor hallottam róla. Most ez is orvoslásra kerül, és büszkén pózolok Pornóapáti táblájánál :) Bent a faluban van egy élő EP, itt vizet, illetve ropit lehet vételezni. A faluról eszembe jut egy vicc közben a többiek nagy megelégedettségére. "Mi a takarítónő kedvenc mondata?" - Por-no! :)
Alig 100 m múlva ismét pont, elérjük a Hűség-emlékművet, ahol szintén a falu címerét kell felragasztani. Kezdem érteni miért lesz ennyi ellenőrzőpont. A matricás pontokon kívül még szúróbélyegzősek is voltak, amik szintén nagyon szuperül voltak elhelyezve. Erős tempóban haladunk, de igazából szinte végig sík a terep. Az érdekes nevű Bárnevolna-majornál van a következő "szúrás". Én is kaptam egyet az éppen már bennem megbújó kullancstól, még szerencse hogy pont észrevettem és kivettem. Elbúcsúzunk az eddig is nagyon foghíjas Z- jelzéstől , majd szalagozáson érünk le Horvátlövőre ahol a frissítőpontnál utolérjük a 100-asok végét. Jó sokan vagyunk, teli ismerőssel. Megörülünk egymásnak, a ponton pedig finom vajas-lilahagymás kenyereket majszolhatok a szervezők jóvoltából. Tovább indulván 100 m múlva a visszacsatolási emlékműnél volt a következő matrica. Tök jó ötlet volt hogy a falvakon belül egy frissítőpont, majd egyből utána az emlékműveknél, amit el is olvastam mindig, egy matrica a falucímerrel. Tovább indulván alig megyünk 3 km-t és elérkezünk az Alpesi Fogadóhoz, ahol a rajtban kapott 700 Ft-os bónt lehetett beváltani. Leülünk, megpihenünk, eddig mindenkinek nagyon tetszik a túra. Megjönnek a megelőzött ismerősök is, megint örülünk egymásnak, a kedvem töretlen. 24 km-nél járunk. Alig 500 m után Vaskeresztes településre érkezünk, ahol szintén a visszacsatolási emlékműnél ragasztjuk be a címert, majd 1 km múlva már megint frissítőpont. Itt a 400 Ft-os bónt lehetett beváltani a Judit borozónál. Egy jó hideg kisfröccs ebben a melegben kiülve a teraszra szuperül esett. Mintha nem is egy 100-ason lennék.. Ilyen rövid időn belül ennyi élményt szinte egy túránál sem láttam. András és Nóra tovább haladnak, mi Zolival pár percre utánuk megyünk, de sokáig nem találkozunk velük. Túránk első komolyabb emelkedője ez után következett, a már Pornóapátiból is észrevehető Vas-hegyet másztuk meg. A hegy tetején egy kápolna áll, illetve a Vasfüggöny Múzeumhoz érkezünk. Itt szó szerint csak ámultam-bámultam. Elképesztő milyen informatív volt ez a múzeum. Nem sűrűn fotózok, de itt bizony nem bírtam megállni. A galériámban is nagyrészt ezek a képek szerepelnek. Fel is mászunk az egykori őrtoronyba és az odakészített távcsővel révedünk mindenfele. Jól megnézem a pontőröket is a távcsővel :) Meg is kapjuk a pecsétünket ez után, egy sport szelettel együtt, amit a melegre való tekintettel egyből meg is dézsmálok. A Z3-ög jelzés emelkedik tovább egészen fel a Nagyvilágos geodéziai mérőtornyához. Ez is meglepetés, nem gondoltam hogy ilyen is lesz, ráadásul a lépcsői is megvoltak, így semmi nem akadályozott meg benne hogy felmásszunk, és ismét lőjek pár fotót innen. Ez után lekocogunk a gyönyörű Pinka-szurdokba, ami szintén egy csodavilág, balról mellettünk a patakkal. Elképesztően tetszik eddig a túra! Teljesen lényegtelen mennyi idő alatt fog sikerülni, csak attól félek hogy a fejlámpa elemei megadják majd egyszer magukat éjjel, mert már eléggé elhasználódtak. A szurdokból kiérvén Felsőcsatár településre érkezünk, ahol a feladat a "szokásos" matrica + élő EP. Almát kapunk, illetve vizet töltünk, mert kezdenek rendesen befűteni odafentről. Alig megyünk 4 km-t, és 40,5 km-nél megérkezünk Narda településre. Kis aszfaltkoptatás után megint élő pont van. Az előző pontőrök valahogy átteleportálódtak ide, de ez nagyon jó, mert megint megörülhetünk egymásnak :) Ráadásul gulyásleves vár itt minket kenyérrel, és hideg citromlével. Ez a gulyás olyan szinten el lett találva hogy elképesztő! Két pofára esszük Zolival, minden második szavunk dícséret a séfek felé. Egy ici-pici Haragos Pistával meg még finomabb lett. (még jó hogy csak egy nagyon picit tettem bele, mert utólag az ábra alapján háromszor olyan erős mint az Erős Pista, így is megéreztem). A pontőrök is igen kedvesek, én már most érzem hogy nagyon kösse fel a gatyát aki ennél a túránál jobbat akar szervezni idén. (úgysem lesz olyan). A Béke-tó szúróbélyegzője után gyérülnek az ellenőrzőpontok. Persze ez csak azt jelenti hogy kettő között már több km-t kell megtenni. Eddig 41,5 km-re volt kerek 20 db ellenőrzés :) Zoli kicsit lemarad, a következő 15 km-t Bozsokig egyedül teszem meg. Ez a 15 km volt talán az, ami elég unalmas volt, már tűkön ülve vártam mikor jön el végre a falu. Közvetlen előtte értem utol Évit, Julit, Feriéket, és Istvánt. Célzott támadást hajtunk végre a boltban, én egy jó lime-meggy sörrel távozok. Odakint leülvén megvárom Zolit, nem jó hírekkel szolgál, a combja nagyon megfájdult. Gondolom a rengeteg síktól :( Ő is vesz egy sört, leülünk, megpihenünk. Közben a cukrászdából jött ki András és Nóra. Azt hittem már hetedhét országon túl vannak, de most tökre örülök hogy mégsem :) Pár száz méterre meg is leljük az élő EP-t, ahol Kálmán az egyik főszervező tüsténkedik. Finomságból itt sem volt hiány. Házi pogácsa, cukrok, plussz tabletta. A pogácsa is olyan volt mint a gulyás, hogy ilyen finomat nem sűrűn ettem eddig. Bozsokba mindennel együtt szerintem túl sok időt töltöttünk, de annyira nem izgat. Tovább indulván Zoli nagyon sántikál, amúgy is úgy beszéltük meg ameddig tud jön velem. Ez most 56 km-ig tartott. Andrással és Nórival haladunk, és csodáljuk meg a Sibrik-kastélyon át vezető mesés ösvényt. Következik az igazi Kőszegi-hegység, amire már nagyon vártam, mert egyik kedvenc részem az országban. A már jó sokszor járt K+-en érünk le Velem település széléhez, majd kezdődik a túra legnagyobb kihívása, a P- jelzésen föl a 884 m-es Írott-kőhöz. A Péterics-forrásig még nyugi van, de onnan 4,5 km-re 468 m intenzív emelkedő következik. Nem tudom mi történt Andrásékkal de valami piszkosul erős gyaloglótempót vettek föl, sorban érjük utol a még Bozsokon utolért ismerősöket. Nóra is elképesztő erővel tud gyalogolni. Nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen erős túrázó lányt. A K- becsatlakozása előtt megmutatom a világ legértelmetlenebb P+ jelzését, ahol út sincs. Ahogy bejött a K-, még erősebbre vált az emelkedő, na most én tempózok elől fölfele, érzem is hogy feszül mindenem, de nincs gond. Csodálkozok hogy senkit sem értünk utol még magán a csúcson sem. Felérvén nagy levegő, a bélyegző kiszáradt, de irány föl a toronyba. Elsőre máris a Schneeberg 2000 feletti csúcsát csodálom meg, majd minden más egyebet. Innen a K- jelzés a követendő a Hörmann-forrás parkolójáig. Eléggé elkezdtem fázni, a depós hosszú cuccot meg Kőszegre, 77 km-hez depóztattam. Az még 13 km. Erősebb futótempót vettem fel, és Andrásék is elmaradtak ez által. Hamar a forráshoz érkezek, ahol most nem sok minden kell, pedig a frissítés itt is első osztályú volt. Következik a mindig nagyon szeles Kendig csúcs a K3-ön. A rövid ruhámban már rémeket látok előre hogy szét fogok fagyni, de szerencsére nem volt olyan vészes a szél, meg a tempó is adott okot a nem fázásra. Utolérem Áront, végre ismerős. Nincs túl jó bőrben, így pár szó után tovasietek. Mondta hogy kb negyed órával van előtte Átol Csabi. A Kendig csúcson a toronynál viszont megállok, mert a naplementét a lehető legszebb helyen értem el. A Schneeberg mögött nyugszik le végleg. A kedvem remek, a tempót is majdnem 8 km/h-ra fölemelem, és zúgok le a Vörös-kereszten át fel az Óház-tetőre. Csabi sehol, meglepődök. Normál esetben már egy ideje lámpát kellene kapcsolni, de az ember szeme olyan szinten tud alkalmazkodni a sötéthez, hogy egy darabig a K3-ön még mindig lámpa nélkül futok. A durva az, hogy csak a Pintér-tető tetején kapcsoltam be. Direkt megnéztem az időt, 21:30 volt. Ezt sem gondoltam volna. Innen is gyönyörű panoráma volt, megálltam egy pillanatra. Rombolás tovább a Kálvária-hegyre. A Trianoni keresztnél érem utol Orsit, Dórit, Gábort, és még egy túrázót. Innen pikk-pakk egy emelkedőt megtempózva megérkezek 77 km-hez a Királyvölgyi büféhez. Előtte még a Szulejmán-kilátót is érintette utunk, ahol kitérve egész Kőszeg pompázott éjszakai arcában. Érdekes módon most nagyon melegem van, de ahogy az itt kapott finom virslit eszegetem a kenyérrel, jó negyed óra múlva már ismét fázom. Át is öltözöm hosszúba, a depós cuccomat könnyen megleltem. Csabit is végül itt érem utol, amit Áron mondott negyed órát a Kendigen, az volt több mint egy óra is :) Veszek egy citromos sört is, rákészülök a 26 km-es betétkörre. Azt mondják nem lesz túl izgalmas (nem tévedtek). Én még ezt nem tudom akkor. Mikor pont elindulnék megjön András és Nóra is. Áhh, most nincs kedvem egyedül menni, főleg hogy beharangozták uncsi lesz, így megvárom őket amíg jóízűen megeszik ők is a virslit és összekészülnek.
Kőszeg belvárosában csavargunk, a Jurisics-várnál a Hősök-kapuján visz tovább utunk. Kőszeg meseszép város, mindig örömmel tölt el ha itt lehetek, csak ne lenne ilyen messze.. A 28-as szúróbélyegző után kezdődik az unalom. Ami feltűnt hogy a szalagok szuper jó fényvisszaverősök, illetve volt olyan is köztük ami teljes fényvisszaverős, így akár 2 km messzire is látszódott. Hatalmas elismerés a profi jelölésért. A K- jelzésre rátérve jó 3 km-en át nyílegyenesen visz az út. Andrásék bontanak egy energia italt, én nekem most amúgy sincs, de nincs is jelenleg rá szükség. Nagyon uncsi ez a rész, ráadásul utána balra a P- is iszonyú hosszú. Ettől függetlenül nagyon erős tempóban gyalogolunk. Soha véget nem érő úton érjük el a Peruska Mária-kápolnát, ahol a szervezők elrejtettek nekünk egy egész láda banánt, illetve vizet. Mekkora királyság, önfrissítés :) Itt érjük utol Petit, és Ritát. A tempónk hasonló, így 7 km-en át közösen haladunk tovább. Ólmod-emlékműnél ellopták a címeres matricát, amin meglepődök, mert ez itt nyugaton nem divat, gondolnám én :( Szerencsére már előre beharangozták, így nem ért minket meglepetésül. Alig 100 m múlva a tóparton fagyoskodnak pontőreink. Az ellátás vagy 8 (!) féle süti ipari mennyiségben, és kóla. Hihetetlen mennyire profi szervezés! Nekem szerencsére semmi baj a gyomrommal, így sorra kóstolom a pogácsától kezdve a meggyes pitéig. Nehezen esik tovább indulni. A vádlijaim a sok síktól elkezdtek nagyon fájni, de tudtam hogy ez a jobbik eset, mert be fognak hamar járatódni. Ha már beállnának, onnan már nehezebben jönnék ki jól. Egy meglepően meredek emelkedő alján könnyítek magamon. András és Nóra ennyi idő alatt úgy elléptek fölfele, hogy igen nagy erőfeszítésembe telt mire később utolértem őket. Végül egy kicsit nehezen járt úton megleljük az utolsó egyben 33. ellenőrzőpontunkat az Őz-kutat, ahol lyukasztunk. Innen még 5,2 km a cél. Nem túl ingergazdag az út, már mindenki álmos, de András és Nóra úgy tolják mint akik most indultak el éppen a 100-ason, nem hogy épp befejezték :) Beérünk végül Kőszegre. Az aszfalton lévő nyilak, a motivációs üzenetek rajta, és a szalagok tökéletesen mutatják az utat a célig. Én ettől függetlenül egész éjjel olvastam az itinert, mert azzal mentem, na meg térképpel. Végül vasárnap reggel 3:30-kor célba érkezünk. Szerencsére a büfé zárt helyen van, így nem kell kint fagyoskodni. A slussz poén hogy a célban egy hatalmas adag bolognai spagettit is kaptunk :) Azt hiszem nekem meg van az év túrája, ezt most fixre ki tudom jelenteni!! Egy jó darabig még itt voltam, mert végül Feri vitt el Tatabányáig minket Zolival, amiért hatalmas köszönet neki! A célban szuperül éreztem magamat, bár néha bebóbiskoltam, de azt hiszem ez nem meglepő ennyi km után :)
Köszönet illeti meg Andrást és Nórát a fuvarért, és a jó társaságért!
Zolit, aki hősiesen jött velünk egészen Bozsokig.
Ferit, hogy elvitt minket Tatabányára a célból.
Illetve a Vasi Vándorok egyesületet, akik egy olyan túrát állítottak össze ami számomra 10/10 volt. A miértet nem írom le még egyszer, aki elolvasta a beszámolómat annak könnyen feltűnik.
