100 Katona Emlék és teljesítménytúra 45 km
Különösebb probléma nincs, a korai kelés kivételével. Vonattal utazom Esztergomba, ahol buszra átszállva érkezek meg Esztergom-Búbánatvölgybe. A megállótól vár 2 km gyaloglás a halastavak nagy parkolójáig, ahol a rajt volt egy jókora sátorban. Az itineremet átvéve a szervezők figyelmeztetnek hogy egy helyen útvonalváltozás lesz a rengeteg kidőlt fa miatt, de távban kb ugyanott fogok járni. Megköszönöm az infót, és 8:30-kor bele is vetem magamat a túrába. 3. rendezés, de nem voltam még rajta, viszont az Attila-védvonal nagyon tetszett, így bíztam benne hogy hasonlóan jó túra vár rám. Szalagozott úton érkezek meg a P- jelzésbe, ami hamarosan kegyelmet nem ismerően irányít fel a Savó-kúti tisztásig a P+-hez. Ezen a P-on még nem voltam, igen szaporán vert pulzusom az első kilométereken. A P+ már a Pálosról ismerős, de itt is van még azért himbi-limbi le-föl. Elérkezek első pontomra, ahol a pontőrök máris fél liter ásványvízzel várnak. Mivel nekem van még minden, ezért egy szuszra leküldöm a fél litert, hiszen szolgáltatást nem hagyunk ott :) Jönnek a rövidebb távosok a Z-ről, a pontőrök is itt hozták föl a rengeteg vizet. Ismerem az utat, ez is brutál meredek, elismerően biccentek nekik. Z- jelzés a követendő az Enyedi-halála keresztig, ahol igencsak szétbarmolták az utat az erdészeti járművek, így a haladási sebesség is leredukálódik. A rövidebb táv el is válik, a S+-en kocogok bele a S-ba. Hirtelen kapcsolok hol vagyok, a Barát-kúti erdészházhoz igen közel. Sárga 70 nosztalgia jön, csak világosban. Hamarosan utolérem a korábban indult sporik egy részét. S+ jön jobbra, de a szalagozás is segít (a túrán elképesztően szuper volt a szalagozás még a jelzett utaknál is. Látszik hogy sok-sok munkaóra volt beleölve a rendezvénybe). Na de most jön a nemulass' itt is. Irány a patakmederbe lefele. Gál Viktorékkal találkozok, jól megörülünk egymásnak. A jelzéseket persze évek óta nem újítják fel, csak akkor minek lett felfestve? Út az nincs, a patakmederben megyek szalagtól-szalagig majd keresztezve az Esztergomba menő főutat nagy levegőt veszek, mert jön a rettegett Háromszáz-garádics. Na csak ezt éljem túl. Hamar igen meredekké válik az út, Hevér Gábort, és Nagy Lajost érem utol, akik küzdenek az elemekkel, de ezzel én sem vagyok itt másképp. Oldalazóssá, egyben életveszélyessé válik az út, természetesen kidőlt fák is akadályozzák az amúgy is nehéz haladást. Persze a fák úgy dőltek, hogy szó szerint szinte lehetetlen volt átjutni rajtuk. Többször visszacsúsztam, nem is tudom a többiek hogy tudták ezt megolDANI. Egy szerencse volt ha lehet itt ilyet mondani, hogy nem csúszós, hanem süppedős sár volt, így a cipő azért tudott tapadni valamennyire. Felértem ahhoz a ponthoz ahol mindig megállok egy pillanatra. Egy őskori piros színű autó zuhant le a mélybe a fenti útról kb a 80-as években. Az ajtaját úgy látszik felhozták és egy fának támasztották, de ilyenkor mindig eltöprengek hogy vajon szándékosan vitték a mélybe, vagy egy szerencsétlen baleset történt? Végre felérek a szervizútra, de nincs kegyelem, balra a Z4 a találó Szuszogó nevű emelkedőn visz föl a Fekete-hegyi turistaházhoz. Az alján testesebb sporik száját hagyják el nem publikált szavak, maximálisan megértem őket. Mire felérek a házhoz, én is igen kimerültem, és az átlagom is persze rendesen visszaesett. Viszont öröm az ürömben hogy az ellenőrzőponton hagymás-zsíros kenyerekkel, és elképesztően finom ízű teával várnak a pontőrök. Le is ülök egy kicsit a padra, kell az utántöltés. Kifújva magamat a Z4, majd Z- jelzéseken érek el a Pilis-nyeregbe, ahonnan ismét rövidebb kapaszkodó következik a P+ jelzésig. Végre nyugisabb rész következik. Utolérek egy fiatal bakancsos leányt, akinek az egyesülete lesz a következő ellenőrzőponton. Megdicsérem hogy nagyon ügyesen jön, és váltunk pár szót a Kitörés túráról. Tovább kocogván azt látom hogy a leányzó is a nyomomba eredt. Tudnék erősebben menni a Vaskapu-völgyben, de szándékosan lazább kocogással haladok. Utolérem Erzsit, és Nagy Janit, majd hamarosan a lánnyal megérkezünk a Mária-pad ellenőrzőpontra, ahol hamar lehuppan a pontőr ismerősei közé, remélem azért tovább ment. Itt is kapok finom meleg teát a flakonba is, és müzliszeletet. A Z- jelzésen emelkedek tovább a Két-bükkfa nyeregbe, majd átbukva, kellemes úton kocogok hosszasan az Égett-hársig. A 6-os átlag már csak 10 percre van előttem, de csak úgy matekozok, tétje semmi.. Felkapaszkodván a Felső-Ecset-hegyre itt lesz majd az útvonalváltozás. Kissé zavaró hogy jobbra a P-on is leng egy szalag, meg tovább egyenesen is. Az EP-t a hegytetőre írja a kopjafához. Érdemes itinert is olvasni, sokat segít ;) Felérvén egy épített bunkerben várnak pontőreim. Kávéval kínálnak, én nem élek vele amúgy sem. Közlik hogy van még whisky. Azt hiszem azzal sem :) Viszont hogy azért ne maradjak frissítés nélkül, a tejből iszom két pohárral, bízom benne nem fog meghajtani, de nem volt gond, jól is esett. Visszakocogván a P- jelzéshez, épp két spori indulna a rossz irányba, mondom nekik először irány a hegy, majd csak visszafele arra. A Hirsch-ormot elérve megállok panorámát csodálni, majd az igen meredek lefelén óvatoskodok. Eszembe jut az Attila Király 115 túra, amikor óriási sárban küzdöttünk fölfele itt a sötétben Anitával és Viktorral. Most lefele klasszisokkal jobb, szépen lehet sokáig tempósabban haladni. Elérvén a Miklós-deák-völgyi aszfaltot meg sem állok a tavakig, ahol ismét pontőrökbe botlok, akik igen finom zsíroskenyérrel vártak.
Igen hosszú aszfaltos rész következik Pilismarótig, majd a településen végig át. Nem futok, minek nyirbáljam magam az aszfalton.. Végre ismét terepet ér lábam, és ellenőrző pont jön, ahol ismét müzlit vehetek magamhoz. Mondják hogy negyedik vagyok. Nem verseny, ráadásul én messze nem az elején indultam. Utolsó komolyabb mászás a P-on az Őrhegyre fölfele volt. Annyira már nem esik jól, és azon filózok hogy egy igen komoly szintkülönbségben gazdag túrát rittyentettek a szervezők. Mivel sok nem állandó teljesítménytúrázó, honvéd is részt vett, azt hiszem ők nem felejtik el igen hamar ezt a túrát. Végre beleérek a P+-be, majd a P3-be. Abszolválom a térképen is jelzett igen meredek lefelét a Hideglelős-kereszthez, ahol a ponton finom kókuszrudat kapok. Közel a cél, ez már jó lesz a következő napi túrára. Megcsodálom a pazar panorámát a Dunakanyarra, majd lekoccanok a 11-es számú főúthoz. Az utolsó pont 1,5 km-re a céltól a túra nevéhez hűen a 100 Katona emléksírnál volt. A szervezők mécsesekkel kedveskedtek, természetesen én is gyújtok egyet, és elolvasom a történelmi részt. Innen már csak vissza kell kocogni a parkolóhoz, ahova végül kerek 16:00-ra érkezek meg. Átveszem igen szép díjazásaimat, majd krumplis tésztával kedveskednek a szervezők, amit mindössze 500 (!) Ft-ért lehetett rendelni. Jól esik, nagyon jól esik. A buszhoz még bőven van idő, komótosan visszasétálom a 2 km-t, majd Esztergomtól már ismét a vonat röpít haza. |
