Hős vérrel szentelt Vértes (45 km - 949 m szinttel) 7 óra 10 perc alatt
Ismét Istvánnak köszönhetem leutazásomat, és a mai nap is együtt túráztunk. Nem gondoltuk volna, de sokkal rosszabb idő van mint szombaton volt. Sejtelmes köd honol, a felhők egy pillanatra sem engedték ma be a napnak még a sugarát sem. Oroszlányba érve a vasútállomás előtt vár minket Imre, majd 8:06-kor útnak is indulunk. Mindenki a 25-ös távon rajtol a környéken, azt hittük ebben az időben csak mi vagyunk ilyen kemények, de aztán később találkoztunk elég sok emberrel a hosszún is.
Az első 3 km az ipari park mellett visz a P- jelzésen, végig aszfalton. Nézegetjük a robosztus épületeket, nem túl ingergazdag a túra eleje. Az erdőbe érve is elég monoton úton haladunk, közben visszafele nézve "V" feliratokat veszünk észre. Tényleg, a VérCse így érkezik az ellentétes irányból célba. Belegondolok hogy akkor már 175 km volt a lábamban, mert a VérKör után csináltam egyből. Már most is elég uncsi az út, mit érezhettem annyi km után? Istvánnal jókat beszélgetünk, ez így legalább kizökkent a monotóniából. Közben utolérjük Wehner Gézáékat, majd sorban a többieket is. Ma is elég gyors a gyalogtempó :) A Géza-pihenőhöz kapaszkodik fel a Z- jelzés. Felírjuk a kódot, majd meglepetésre utolér minket Lutring Márk, akivel innentől együtt haladunk. A K-en szépen lekocogunk a völgybe, közben Tóth Ferit, Mikonya Gyurit, és csapatukat hagyjuk el, sok sikert kívánva egymásnak. Az egykori Kápolnapusztára érkezünk. A története borzalmas, az embernek hevesebben ver a szíve amikor ezen sorokat olvassa: https://verteskozma.hu/kapolnapuszta-a-verben-furdott-falu-tortenete/
A kis temetőben nem tudunk az itiner kérdésére választ adni, ugyanis az éves megemlékezés most folyik, bent sok jelvényes magasrangú tisztek is vannak úgy láttam. Szóval lefotózzuk a táblát, és távozunk is. Immár a S- jelzésen kanyargunk, majd ismét a K-en haladunk hosszasan a Pap-völgyben. Szerencsére téma mindig akad, így elütjük az időt, de a lábak továbbra is szaporán járnak. Megelőzzük a most magányosan túrázó Tarr Janit. Mindszentpusztára érkezvén beütjük OKT pecsétünket, majd mindnyájan megéhezünk-megszomjazunk így 22 km után. Ismerem jól az utat, többször jártam már erre. Továbbra is hosszasan a K-en megyünk tovább. A Csáki-vár (Oroszlánkő) fölfeléjén Márk tempósan kilép, nincs kedvem most fölfele gyorsabban menni, így maradok a nyugodtabb tempónál, valószínű ennek István örül is :) Lefele belekocogva utolérjük Márkot, így ismét hármasban túrázunk tovább. Kőhányáspusztára érkezvén rutinból tudom hol az OKT pecsét. Kimegyünk a temetőhöz is, katonasírokat nézni.
A helyi viszonylatokhoz képest egy erősebb emelkedő van még, a Gesztesi várhoz. Épphogy keresztezvén a főutat szembe érkezik Török Viktória, ismerőse, és Hevér Gábor. Meglepődök, de hamar mondják hogy ők fordítva csinálják meg a hosszú távot. Olyan jót beszélgetünk hogy a többiek le is lépnek, de engem ez most nem zavar :) Viktória figyelmeztet hogy komoly sármennyiség van feljebb érve. Innen egy darabig egyedül túrázok most. Tényleg ordenáré nagy sár következett, ráadásul hideg is lett, és a köd is leszállt. A vár előtt a lefelén csoda hogy talpon tudtam maradni. Magához a várhoz nem tért ki a túra, de ilyen gány időben ezt most annyira nem is bánom. Kicsit belekocogva a lefelén utolérem a többieket. S- jelzésre váltunk, és idegtépően hosszú egyenes úton haladunk a Majki Remeteség felé. Ma is találkozunk Szabó Attilával, nála is intenzíven telt a hétvége. A Remeteség után Imre vár minket a Majki temetőnél, majd megkapjuk díjazásainkat, immár az egyre intenzívebb ködszitálásban. A temetőhöz be kell menni, teljesen jogos, én majdnem visszafele indultam el. Körbenézvén itt is, hivatalosan még nincs vége a túrának, ugyanis hosszas aszfaltozás vár, mire visszaérünk a tényleges célba, Oroszlányba a vasúthoz. Ez meg is történik, majd alig várjuk hogy beülhessünk a kocsiba a csípős hidegből.
Köszönöm Istvánnak a fuvart, és mindkét nap a társaságot, Márknak pedig a vasárnapi társaságot. |
