Túrabeszámolók
 | Szigeti Harmincas |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2005 2006 |
|
| wainnalahulahafizun | Túra éve: 2006 | 2007.06.17 09:05:07 |
|
| megnéz wainnalahulahafizun összes beszámolója |
Szigeti Harmincas
"Az év legpocsékabb teljesítménytúrája"
Persze mindenki tisztában van azzal, hogy mit tud a Zöld Gömb és Ujj Zoli, de ma még magukat is alulmúlták.
A túra a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda elõl indult. Kis kavarodás, a rendezõk pakolásznak a biciklisták idegesek. Nevezünk, kicsit késõbb a díjat is befizetjük, kapok két cetlit, az egyik inkább saláta. Hevenyészett utcafelsorolás. Nekivágunk. Már az elsõ Ep. elõtt összefutok egy unokatestvér-párral, akikkel együtt keressük a Szabadtéri Színpad mögötti templomot. Csak véletlenül vesszük észre, hogy az ismert középkori romon kívül van ott egy újabb templom is. Itt környezetvédelmi prospektusokkal töltekezünk, ez az ellenõrzés. Épp mondtam is hallgatoozoonak telefonban, hogy ezt õ is bevezethetné, de azt mondja, hogy ennyire még õ sem béna a szervezés terén.
Az óbadai fõtéren csak Varga Imre esernyõsei fogadnak, a pontõr még ásítozik valahol. Vissza a HÉV-állomáshoz. Át a kis hídon az Álomszigetre. Kis mélázás azon, hogy miért csak 14,4% ment el a helyi népszavazásra, hogy véleményt mondjon e izraeli lakópark ügyében. Addig-addig tanakodunk míg olyan kerítésbe ütközünk, ami májusban még nem volt ott. Átmászunk egy magas betonfalon. Frenetikus élmény. Végigmegyünk a szigeten, s zsebben a második bárgyú prospektus. Innen vissza a K-hídhoz, majd ki rómara, ahol a Kossuth üdülõpart és a Rozgonyi Piroska utca találkozásánál kéne meglelni egy rovarról nevezett kricsmit. Ilyen keresztezõdés nincs. Van viszont egy moszkítóról nevezett bár, ahol lángos mérnek, s mit sem tudnak a túráról, ám ez is csak visszafele jövet derül ki.
Egyenesen tovább a budakalászi Lupa Csárdáig, ami zárva. Pontõr piros zászlóval, aki ragaszkodik ahhoz, hogy a pontos idõ feljegyzése nélkül márpedig nem mehetünk tovább. Vissza az északi vasúti összekötõig, át a Népszigetre. Itt egy északi lejáratot kéne megtalálni, ami a változatosság kedvéért nincs. Két hereszorongató kerítésen és az esztergomi vasúton átkelve megvan a "kollágája" a déli oldalon, s a pontõr a Vasmacskánál. Végig a szigeten a gyalogos hídig. Pontõr sehol, ha csak nem az a félholt alkoholista fószer volt, aki a lépcsõk aljában szunyókált.
Tovább a Dagály felé. Innen felélénkülök, a Sziget elején már utolérem az egyetlen csoportot, mely elõttem haladt. Úgy 50 méterrel az orruk elõtt értem célba, ahol iszonyatos kavarodás volt, mert az uszoda környéke két futóverseny, egy kerékpáros túra és egy profi triatlonos buli helyszíne is volt. A triatlon verseny bemondójának hangja nagyon ismerõs volt...
|
| | | | |
| Yarod | Túra éve: 2006 | 2006.09.21 22:23:21 |
|
| megnéz Yarod összes beszámolója |
Ez megint egy érdekes és sajátosan Zöldgömbös túra volt.
Egyszerre akarnak mindenfélét megrendezni.
Egyszerre megy a futóverseny, a gyalogtúra, a kerékpáros túra.
Mivel még nem sok kerékpáros élményem volt ilyen túrákon, gondoltam egy merészet és elindultam egymagam.
Én inkább gyalogos túrázó lennék, de most a megszokott baráti kör nem ért rá, vagy egyéb okokból nem akartak indulni, így magamban dünnyögve elindultam a szigetre. Magam alá rendelve a család egyik kerékpárját elkerekeztem a rajtig.
Nem vagyok egy kapkodós típus, de merészen arra gondoltam, hogy kora reggel letekerem a távot és legkésõbb délre már otthon is lehetek. A rajthoz 08.15-re érkeztem meg ahol egy ifjú hölgy nagyon bájosan és kedvesen elvette tõlem a nevezési lapot és lendületbõl ráírta, a nevem, tán a lakcímemet is, és utána pedig odaírta az indulási idõpontot a 08.00 órát. Mikor megjegyeztem, hogy most már 08.15 van és indulás elõtt még szerettem volna vagy 10 percig magammal törõdni azt a választ adta, hogy „nem érdekes”.
Hmmm!
Kicsit dünnyögtem még magamban, de mikor láttam, hogy mindenkinek 08.00 órát írnak fel indulási idõnek - annak is, aki 10 perccel utánam jött – megnyugodtam! Minek idegeskedjek!
Mégis csak életem elsõ kerékpáros versenyén vagyok! Elõttem 30 km, amit 3 óra alatt kellene megtennem, és fogalmam sincs mennyire fogom bírni és már 25 perccel beljebb vagyok a szintidõben. Ettõl függetlenül befizettem az 500 Ft-ot, mert valamibõl nekik is meg kell élniük. Gondoltam majd csak igénybe veszem azt a frissítõt, kenyeret a végén, amit az interneten olvastam. Valamit csak visszakapok a befizetett összegecskébõl.
Kaptam egy fénymásolt lapot, amire rá volt írva az útirány, térkép meg sehol, még fénymásolt sem, meg az, hogy hol várnak rám pontõrök, és hol kell csak szórólapokat összeszedegetnem.
Vajon egy nem helybéli lakos hogyan fog eltalálni a végéig?
Ebben a dilemmában volt egyik kedves sporttársam is, akivel rövid úton megegyeztünk, hogy haladjunk együtt, mert úgy könnyebb eltévedni. Azt Õ sem értette, hogy miért 08.00 óra került indulási idõpontnak a papírunkra.
Kis csodálkozás után csak-csak elindultunk az elsõ ellenõrzési pont felé, ahol szórólapok vártak ránk. A leírás szerint a szabadtéri színpad pesti oldalán lévõ templom bal oldalán lévõ szoborról kellett elvenni. Itt kedélyes szóváltásba kerültünk több, fel-le bolyongó túratársunkkal, akik némileg riadt tekintettel keresgéltek mindenfelé szórólapokat.
Megjegyezném, hogy a szabadtéri színpad pest felöli oldalán lévõ sétányon nagyjából 15-20 méterenként vannak hazánk nagyjainak a mellszobrai felállítva. Templom meg egy szál se! Illetve van egy kb. 200 db. téglából összerakott kegyhely a romkert közepén, amit egyikünknek sem sikerült templomként meghatározni. Késõbb kiderült hiba volt, mert a 2 m magas kegyhely volt a „templom” és annak a baloldalán lévõ szobor…..
Szóval mind elindultunk a szórólapok nélkül, abban reménykedve, hogy a következõ pontõr majd kisegít minket szorult helyzetünkbõl. Mivel csak annyi volt a következõ ponthoz megadva, hogy melyik utca, hány szám elõtt álló 4 alakos szobornál kell lennie a pontõrnek, így egy kicsit megint keresgettünk, majd a 4 alakos szobrot megtaláltuk. Pontõrt egy darabot sem! Itt egy kedves túratársnõnket vettük rá, hogy fotózzon már le minket, hogy bizonyítani tudjuk „itt jártunk”!
Itt már hangosan dörmögtünk, hogy „így, meg úgy zöldgömb….” De végül megegyeztünk, hogy folytatjuk a túrát, bár már volt olyan, aki vissza akart menni, visszakérni a befizetett pénzecskéjét.
A túra végig kerékpárúton haladt, tehát nem nagyon lehetett itt még eltévedni. Igazándiból késõbb sem, mert volt közöttünk olyan, aki márt járt erre. Gondoltuk majd a Hajógyári sziget északi csücskének „valamelyik „ fáján elhelyezett szórólapokból csemegézünk. Majdnem így is történt! Annyi kivétellel, hogy a sziget északi csücskét mindenfelé bejárva sem találtunk sehol szórólapokat. Volt viszont terepjáró, meg sátorozó, akik szintén nem tudták eldönteni, hogy mi a fenét kerengünk mi, ott körülöttük. Itt már többen hangosan kimondták véleményüket a szervezés milyenségérõl.
Kikerekeztünk a szigetrõl és elindultunk a következõ ellenõrzési pont felé ahová már pontõrt jelzett az útleírásunk. A Kossuth és az X.Y. utca sarkán lévõ étteremnél persze csak egy erõsen csodálkozó hölgy volt, aki éppen kutyát sétáltatott. Persze, hogy csodálkozott, mert egyszerre ilyen sok biciklis még nem kért tõle aláírást.
Mikor kiderült a tévedésünk, egyik spori telefont ragadott és felhívta a szervezõket.
Megnyugtatásunkra közölték, hogy sajnálatos félreértés történt, de a pontõrök csak 09.00-tól lesznek a helyükön. Ebben az sem volt feltûnõ, hogy már ¼ 10 volt.
Szegény spori lelkét úgy megviselték ezek a zseniális szervezési megoldások, hogy alig tudtuk lebeszélni arról, hogy tényleg vissza ne menjen a nevezési díjáért.
Megegyeztünk, hogy elmegyünk a végéig, ott meg majd csak találunk valakit aki pecsétel, aláír, vagy hajtogat egy kishajót legalább a papírunkból.
Hát mentünk. Az összes spori, akivel összeakadtam mind ezer éves kerékpáros múlttal rendelkezett. Ehhez képest alig mentünk 25-ös átlagot, vagy mit! Szóval sokat láttam a hátukból. De igyekeztem tartani velük a tempót!
A Lupa csárdánál megkérdeztünk egy papírosba meredõ, a járdasziget szélén üldögélõ fiatalembert, hogy a kerékpárverseny miatt üldögél e itt, mire azt a választ adta, hogy „nem”!
A pólóján lévõ feliratok miatt gyanús volt ezért a kérdést újra fogalmazva sikerült rávennünk arra, hogy elismerje: Õ a Sziget 30-as miatt üldögél itt. Egészen meglepõdött mikor a kezébe nyomtunk egyszerre egy csomó igazoló lapot. Kicsit ijedten kérdezte, hogy ezekkel meg mit kezdjen? Felsoroltunk neki egy csomó választási lehetõséget, mire úgy döntött, hogy ráírja a nevét és az idõpontot, amikor ott jártunk.
Ezek után elindultunk visszafelé, innentõl kezdve viszont egyáltalán nem találkoztunk sehol sem pontõrökkel, sem szórólapokkal. Végigmentünk a rómain, majd a népszigeti fõutcán, amelynek végén egy kedves ki lépcsõsor várt minket. Itt éreztem, hogy a kerékpározás utáni lépcsõmászás nem lesz a kedvencem. A híd másik oldalán le a lépcsõkön, majd ki a kerékpárútra és vissza a Margiték szigetére. Mikor behajtottunk a szigetre még mentünk egy tiszteletkört, hátha megtaláljunk az utolsó ellenõrzési pontot a „Bringóvártól 200 méterre”, csak azt nem tudtuk melyik irányba. Persze nem találtuk. Utolsó erõimet összeszedve érkeztem meg a célba. Ez persze egybõl a futóverseny befutója is volt, így szépen keveredtünk a futókkal és a gyaloglókkal is.
Arra még futotta az erõmbõl, hogy keresni kezdjem a beígért frissítõt, meg arra is gondoltam, hogy egy zsíros kenyeret is megennék. Ezeket is pont annyira találtam meg mint az ellenõrzõ pontokat és a pontõröket.
A kisasszony, aki indított megkérdezte a nevem, kitöltötte nekem az oklevelet (ezen lassan azért már lehetne változtatni) adott egy kitûzõt és egy rég lejárt újságot és gratulált.
Tényleg nem érdekelte, hogy mennyi idõ alatt mentem végig a kijelölt útvonalon.
Mindettõl függetlenül örültem annak, hogy bevállaltam ezt az erõpróbát, bár nem minden testrészem örült neki ennyire. Ja az idõm, keresgélésekkel, … mindennel együtt 135 perc volt.
Most büszke vagyok magamra!
Egyben köszönöm a túratársaimnak, hogy velük lehettem!
Jó fejek voltak!
Illetve még mindig azok!
|
| | | | |
|
| qvic | Túra éve: 2005 | 2005.09.19 12:48:23 |
|
| megnéz qvic összes beszámolója |
Szigeti Harmincas 15km
Érdekes túra volt ez. Párommal kellemesen meglepõdve vettük észre a túrakiírást az interneten, és
rögtön be is terveztük a rövid távot (16km) vasárnapra, gondolván, hogy az majd jó kis levezetése
lesz a szombati Õszi 30-asnak. Akkor még nem tudtuk, h a szombati túra milyen megpróbáltatásokat
állít elénk. De ez egy másik történet.. Szombat este kicsit megtépázva, de még mindíg szilárd
elhatározottsággal készültünk a túrára. Elõre lehetett sejteni, hogy nem a szokványos ttúra lesz,
mert ez ugye Budapest belsejében fog zajlani, utcákon, hidakon. Azért mi bakanccsal, esõgatyával,
esõkabáttal szerelünk, számítva az elõzõ napi elázás folytatására, aminek az idõjósok esélyt is
adtak.
A starthoz valamivel 9 elõtt érünk. A rendezõség három nevezési asztalkával fogad az uszoda bejáratánál.
Elõször csodálkoztam a dolgon, de aztán rájöttem, hogy nem csak túrát szerveznek, lesz valamilyen
futóverseny is a helyszínen. Át is irányítanak kedvesen az elsõ bepróbálkozásnál egy másik asztalhoz,
ahol a teljesítménytúrára lehet nevezni. Meg is tesszük. Kicsit még tetvészkedünk, pár perccel késõbb
indulunk mint a lapon szerepel. Az útvonalleírás gyakorlatilag egy rövid felsorolás amiben az érintendõ
sziget/utca/híd nevek szerepelnek sorban. A soványka papírból még ennyi derül ki, hogy pontõrökkel
nem nagyon fogunk találkozni, inkább kis magánakciókat kell majd végrehajtani az adott ellenõrzõ helyeken,
ami két kategóriába sorolható:
1. valamilyen tereptárgyat kell megtalálni, és feljegyezni bizonyos tulajdonságát a lapra
2. valamilyen tereptárgyra erõsített tasakot kell megtalálni, és abból kivenni az elõre belehelyezett
szórólapokból 1-t
Az elsõ pont máris a Margitszigeten volt, egy templom melletti szobor névadóját kellett leolvasni
és feljegyezni, arra vettük tehát az irányt. Alighogy elindultunk, lecsapott ránk egy operatõr kamerával
a nagy magyar királyi televíziótól, és vad filmezésbe kezdett. Mint megtudtuk tõle, alig indultak a
túrán, és ki vannak éhezve pár felvételre a ttúrázókról is. Nem csodálkoztunk nagyon, h kevesen indultak,
mivel a túra nagyon késõn lett meghirdetve a neten, az éves túrafüzetbõl pedig teljesen kimaradt. Úgy
tûnt teljesen, hogy egy hirtelen jött ötlet szülhette meg a rendezõségnél 1-2 héttel az esemény elõtt,
h milyen jó lenne a futóverseny mellé ttúrát is szervezni. Ami rendben is lenne, csak úgy látszik nem
sikerült eléggé promótálniuk. Elköszönünk a kamerás emberkétõl, és tovább sietünk a pont fele. Hamar
el is érjük és begyûjtjük a nevet. Egy túratárs ér utól minket, és kicsit tovább menve nagyon nézelõdik.
Útbaigazítjuk, hogy azt a templomot keresi, amelyik pont most hagyott el 20 méterre. :) A következõ pont
egy szoborcsoport Budán a Fõ tér felé. Irány az Árpádhíd.
A hídon nagy a forgalom, visszasírjuk az elõzõ napi jó bakonyi levegõt,
de legalább most a szél esõ nélkül fúj csak. A célutcához hátulról, a hév megálló
felõl közelítünk, kis kerülõvel. A magányos túratárs utól is ér közben minket. Felírjuk a rejtvény
megfejtését. Továbbindulva kimegyünk teljesen a hév mellé, és ott haladunk elõre. Késõbb kiderül ez nem
volt a legjobb ötlet, elfogy az út, visszakanyarodunk az egyel beljebb haladó utcára. Romos raktárépületek
mellett haladunk el. A következõ állomás az Óbudai szigeten lesz, irány a K híd.
A Filatorigát megállónál átkeltünk a sineken és megcéloztuk
a sziget bejáratát. Ahogy átértünk a hídon balra le kellett fordulni
egy keskeny földútra, amelyik a parttal párhuzamosan haladt a sziget északi vége felé ahol majd a pont
lesz. Megkönnyebbülés volt a lábunknak a földút a beton után. Végre fák vesznek körül, bár a hely még
így is hagy némi kívánnivalót maga után, fura alakokkal találkozunk. Útközben egy biciklis túratárs halad
el mellettünk. A sziget végén a pont úgy van megjelölve a szövegben, hogy "az ottlévõ fák egyikén lévõ
irattartó"-ból kell kivenni a szórólapot. Elég sok fa volt arra. :) A fene vigye el végülis erdõben voltunk.
Meresztgetjük a szemünket mindenfele. Én már elõtte is arra gondoltam, h biztos kiteszik valahova teljesen
a sziget szélére a pontot, ezért szinte biztos voltam benne, hogy nem az úton lesz amit keresünk. Közben
a biciklis kollega jön visszafele, és érdeklõdik, hogy megtaláltuk -e. Nem. Mi sem. Három fele indulunk ;)
A srác visszafele egy dózerúton a part irányába, én egy kis ösvényen a dzsumbujba a part irányába, párom
fent az úton maradva keresgél tovább. Végül a bicajos srác megtalálja a pontot, hoz is nekünk szórólapot
belõle.
Megtaláljuk egymást, megköszönjük, jó utat kívánunk, majd indulunk visszafele. Most ugyanis vissza
kell menni ugyanazon a hídon, majd az újpesti vasúti összekötõ híd fele kell venni az irányt a Népszigetre.
Ez egy elég hosszú szakasz volt, ami izgalmak nélkül, a betont koptatva és Buda újabb már-már oszlásnak
indult lerobbant (avagy ahova egyébként sose jönnénk) részeit megismerve telt. Végre nagy nehezen elérjük
a vasúti hidat. Kételkedve és gyanakodva közeledünk. Eddig még csak vonattal mentünk át efféle hidakon.
Egy ideig nem is láttam, hol lehetne gyalog ezen átjutni. A töltés egyre csak magasodott mellettünk, a
tetején csak egy sínpár futott, út nem, ez lentrõl is látszott. Egyszer csak balra egy feljáró szerûség
tûnik fel, de le van zárva. Szerûseg inkább, mert ezt már nehéz feljárónak nevezni. Nem másztunk át
a kerítésen, de nagyon nézegettem, hogy hol lehet még felmenni, merthát valahogy fel kell jutni. Kicsit
késõbb vezetett felfele egy ösvény a már magasabban húzódó "feljáróra", a tetején a kerítés meg volt
törve, be lehetett slisszolni. Felmásztam megnézni. A fenti út nem illett a városképbe. Nem nem.
Egyáltalán nem illett semmilyen bennem levõ "út"-ról alkotott képbe sem. Kicsit dzsungel, kicsit
urbanikus, nagyon szemetes, nagyon lezárt. Páromnak mindenesetre segítettem feljutni, és elindultunk
a fura úton felfele. A faltól a korlátig fákkal és gizgazokkal volt benõve az egész, egy kis ösvény
vezetett felfele, ami viszont le volt betonozva, ez így együtt elég érdekes képet adott. :)) Már
bánom, hogy nem fotóztam le. Feljutottunk, de fent megint le volt zárva az út kerítéssel, ami már
átment volna a hídon a vasút mellett. A másik oldalt viszont láttuk, h nincs lezárva. Na szép. Akkor
át kéne jutni vhogy. Persze le kellett mászni, és megkerülni az egész kócerájt, majd újra fel. Találtunk
lefele egy másik lejárót, ami már jobb állapotban volt, de a végén ez is le volt zárva, úgyhogy megint
átkommandóztunk. Át a híd alatt, mikor pont megérkezett egy vonat a fejünk fölé, iszonyat robajjal. Azon
izgultam, hogy senki ne legyen épp a wc-n. A töltés másik oldalán viszont nem találtunk feljárót, csak
egy nagyon meredek ösvényt felfele, amin felszenvedtük magunkat és megint csak (már-már rutinosan)
átvergõdtünk a kerítésen, ami itt ráadásul magasan is volt. Fent az úton épp jött pár biciklis egyén,
néztek is nagyon minket. ;) A következõ pont fele haladtunk a hídon, ami a Népszigeti oldalon a híd
lábánál várt minket egy "étterem" formájában, amirõl megint csak fel kellett jegyeznünk egy adatot.
Útközben a hídon utólért minket a biciklis kollega, aki a 30-ast nyomta minden bizonnyal. Lekavarogtunk,
majd elindultunk keresztül a szigeten a déli vége felé, ahol a gyalogos híd várt minket újabb ponttal.
Itt már hosszúnak tûnt nagyon az út át a szigeten, a betont már érezte a talpunk a bakancsban. Útközben
azon tûnõdtünk, hogy mehet itt a bolt az itt lévõ vendéglátó helyeknek. Ez is elég lepukkant hely
benyomását keltette. Mikor elértük a hidat cseperegni kezdett az esõ, de hamar el is állt. Újabb pont
várt minket szórólapokkal a túlsó oldalon.
Itt már tudtuk, h idõben vagyunk, lassítottunk mert Timinek nagyon fájt a lába.
A gondok még az elõzõ napról gyökereztek, de most igazán kellemetlen. Battyogtunk
tovább kesze kuszán utcákon, míg végül el nem jutottunk az Árpád híd másik végéhez. Újra vissza a
Margitszigetre, majd végig a Hajós Alfréd sétányon. Itt várt az utolsó pont, szórólapokkal. Vettünk
belõle, majd haladtunk tovább az úton az el-el suhanó futók mellett, akik épp aznapi edzésüket
bonyolították.
Kicsit odébb mégtöbb futót láttunk meg, csak õk már versenyeztek. Egy fordítónál rendezõ állt
ügyelve a futók helyes kanyarodására, és jöttek a versenyzõk szép számmal. Kellemetlen volt nagyon,
hogy nekünk is ezen az úton kellett haladni, így óhatatlanul zavartuk a rendezvényt. Ez szerintem nagy
figyelmetlenség a rendezõk részérõl, fõleg, ha tudjuk, hogy mindkét rendezvényt õk szervezték. :) :((
Nem kellett volna a végét egy útvonalra rakni a futóversennyel. Talán jövõre a másik oldalra rakják a
túra befutóját. Végül beértünk szintidõn belül, kaptunk szép kitûzõt meg egy átlagos oklevelet, meg
még a biztonság kedvéért pár plussz szórólapot (már tele volt a hátizsák velük) :)
Meglepõdve láttam, hogy borzasztó kevesen indultak a távokon. 5 ember a röviden, 8 a "hosszún" és ketten
bicajjal. Az 15 akárhonnan is nézzük. Keseregtek is emiatt. Mondtam, h talán jövõre, ha rendesen
meghírdeti többen eljönnek, az tuti. És végülis nem volt egy rossz próbálkozás.
Felhívták a figyelmünket, hogy van ellátás is, ugyanaz mint a futóknak, onnan kérhetünk. A futók frissítése
viszont még verseny közben mûködött, fiatal lányok adogatták a futóknak a poharakat. Nem nagyon akartam
ott zavargászni õket, de aztán úgy döntöttünk megnézzük mi a választék. Energiaitalok, kekszek, kis
gyümölcs. Szóltam az egyik lánynak, hogy a túrán vettünk részt, elvennénk innen valamit, nehogy kinézzenek
minket onnan, mintha csak odavetõdtünk volna egy kis ingyen piáért.. majd elvettünk 1-1 poharat, leültünk
a Duna partra, pihiztünk egyet, mielõtt hazaindultunk. Mit is mondjak még?? Városnézõs, tájékozódós..
..érdekes túra volt ez.. :)) |
| | | | |
|
|
