Túrabeszámolók
 | Simics Tamás emléktúra |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| Kiírások:2005 |
|
| pesza91 | Túra éve: 2012 | 2012.10.01 08:35:08 |
|
| megnéz pesza91 összes beszámolója |
Simics Tamás Emléktúra 2012 teljesítõi : 12 túrázó
(Elõ kerékpárral 97: + Mecsek Éjszakai Teljesítménytúra)
Elõ a kerékpárral 97: Táv:97 km szint: 1400 m
Mecsek Éjszakai: Táv: 37.4 km szint: 1290 m
Buzási Attila
Jandó Attila
Jáger Gergely
Kalangya Attila
Kiss Csaba
Maku László
Nagy Zoltán
Nyakas Gábor
Õrsi Bálint
Sárosi János
Sulyok Ábris
Surján László
Simics Tamás Emlékév 2012 teljesítõi : 10 túrázó
(Mecseki LeFaGYSZ 58/48 + Elõ kerékpárral 97 + Mecsek Éjszakai Teljesítménytúra)
Mecseki LeFaGYSZ 55/45 Táv: 57.7 km Szint: 2720 m
Elõ a kerékpárral 97: Táv:97 km Szint: 1400 m
Mecsek Éjszakai: Táv: 37.4 km Szint: 1290 m
Buzási Attila
Jandó Attila
Kalangya Attila
Kiss Csaba
Maku László
Nagy Zoltán
Nyakas Gábor
Õrsi Bálint
Sulyok Ábris
Surján László
Gratulálunk a teljesítményekhez!
Képek
|
| | | | |
|
| pesza91 | Túra éve: 2008 | 2008.10.01 20:43:06 |
|
| megnéz pesza91 összes beszámolója |
Simics Tamás Emléktúra (Rendezõi beszámoló)
7:30-8:30
… és egyszer csak megcsörren a telefon. Kipattanok az ágyból, nyomás készülõdni, ma sok dolgom lesz még. Esõkabát és társai bepakolva, majd gyors vásárlás a közeli élelmiszerárusítóegységben, végül gyors netes idõjárás elõrejelzés megtekintés. Legyen igazuk…
8:30-9:30
Mai elsõ küldetés, a kerékpárosok mecsekpölöskei ellátmányának beszerzése. Teca Mama elõzõ nap kiadta az Ukázt: Király utcában, a Király pékségben 30 darab perec elszállítása égervölgyi objektumba. Rekeszek ki a kocsiból, be az üzletbe. Bemegyek, kimondom az elõzetesen megbeszélt jelszót. Semmi reakció, majd még egyszer megteszem. Nem tudnak semmilyen perecrõl. Egy per(e)c múlva aztán rájövök valami itt nem stimmel, és igen 30 méterre innen lokalizálódik egy másik pékség is, ez ugyanis az Európa. Hiába azonban nem jöttem, kapok csomagolóanyagot az áruhoz, amiért még pénzt se kérnek. Na ha már bejöttem ide veszek 5 pogácsát, meg lesz a helye úgyis. Rekeszek ki, 30 méter megtesz és most már sikerül eltalálni a célzónát. Közben a hölgytõl megtudom aggódva figyelte az eseményeket, nehogy a nyakán maradjon a megrendelt mennyiség. Ez semmiképp se következett volna be, legfeljebb minden részt vevõ kettõt kapott volna. Kint összetalálkozok az egyik bringás résztvevõvel. Otthonról még rátett 5 kilcsit a távra.
9:30-10-30
Megközelítem a tett helyszínét, Égervölgy Teca Mama kisvendéglõje. Hatalmas a nyüzsgés tájfutóversenyt (is) rendeznek. Kerekesek már készülnek. Sok ismerõs arc. Elsõként Jaat-ot pillantom meg. Bent Elnök Úr eligazít, nekiesek a nyugtatömbnek a pecséttel. Laza 150-et sikerül elkészíteni. Aztán 10:00-kor indulok Kishajmásra, (csekély lélekszámú, eddigi tapasztalataim alapján csendes falu) miután másodszorra sikerül már tényleg magamhoz venni a bóját és a nyalókákat A szentkúti kanyar elõtt érem utol a mezõny elejét, majd óvatosan kikerülöm õket a kocsival. Jó nagy kanyarok vannak a környéken, ennek megfelelõen 30-40 km/h fölé nem is megyek. Rengeteg idõm van. A bringások elõtt még több mint 20 km és rengeteg szint áll, mielõtt elérnék a 2.EP-t Kishajmást.
10:30-11:30
Végre egy hely, ahol könnyen találok parkolóhelyet. 10:35-kor, a hivatalos nyitás elõtt 20 perccel elfoglalom a megfigyelõ pozíciót, majd rövid 20 perces helyszíni szemle következik.
11:15-kor érkezik ez elsõ csapat, majd rögtön utánuk még kettõ. Van aki montival, van aki versenybringával. A Lapis elõtti útminõség miatt talán inkább az elõbbit célszerû választani.
Minden csapattal beszélek pár percet, aztán kis szünet után megérkezik attis édesapja, majd maga attis is, Szalaváriék elõtt.
11:30-12:30.
Szépen jelölgetem magamnak az indulókat, melyek száma 24+2 lett végül (Hosszú táv-rövid táv). A 11 órakor induló csapatok jóval a hivatalos zárás elõtt érkeznek meg, így 12:25-kor szedem a sátorfámat és visszaindulok a vendéglõbe.
12:30-13:30
Sima a pálya, a felhõk oszlanak, jól alakulnak tehát a dolgok. Egy honfitársam még élete küldetésének tekinti, hogy záróvonalon, beláthatatlan kanyarban elõzzön, ezúttal szerencséje van, aztán két kanyarral odébb bekanyarodik egy kapualjba…
Mindeközben megérkezik az elsõ kis távos (57 km) kerékpáros a célba és a helyi vizsla is nagyon aktív, biztos ami biztos minden résztvevõt végig szagol.
13:30-15:30
Gyors ebéd otthon, meleg és túraruha felvétel, elemlámpákkal.
15:30-16:30
Mostanra már a kerekesek 80 százaléka beért, rövid interjúk és helyzetelemzés következik. Miközben Jaat különös testhelyzetben alukálni megy, egyik rendezõtársam defektjét próbáljuk orvosolni az attis család segítségével (Elektromos pumpa, defekt javító gél vagy mi a szösz.). Sajnos a hiba terápia rezisztensnek bizonyult, de a benzinkútig mindenképp jók vagyunk.
16:30-17:30
A következõ harci feladatom a Vörös-hegyi pontõr helyzetbe hozása Remete-rétig való fuvarozással, valamint Rózsa-forrás felkeresése és bójával való ellátása immáron túrafelszerelésben a jól megszokott kényelmes cipõmben. Pár km oda-vissza és máris helyére kerülnek a dolgok.
17:30-18:30
Mire visszaérek már javában zajlanak az események, ismét telítõdik a parkoló, a bringások egy része készülõdik a gyalogtúrára, valamint a kisebbik távra érkezõk menetoszlopa hömpölyög a vendéglõ belseje felé. Miután áthámozom magam a tömegen, a hosszútáv indítópultjához sietek, ahol a lányok olyan frappánsan pörögnek, hogy alig van tenni valóm. Így üdvözölhetem Simics Tamás szüleit, testvérét -akik mint mindig most is elláttak minket 3 fajta süteménnyel-, pontõreinket, a barátokat, az indulókat. Késõbb Teca Mama hatalmas almás pitéit veszem kezelésbe. Jaat, és a Budapestrõl idõközben megérkezõ vajonmerre az elsõk között nevez, hiszen õk még lenyomják a 16,3 km-es kis távot is a nagyobbacska után.
Aztán menetrend szerint megérkeznek Maku Laciék is.
18:30-19:30
A kis táv indításának vége után, szépen csendesül a tömeg és szépen lassan elkezd sötétedni. Közben megérkezik az ENTE-s csapat is mgruberrel és Edittel. Pár perccel késõbb Pántyi barátunk konstatálja mit kell kicipelnie Zsidó-völgy elágazáshoz.
19:30-20:30
Az indulók 90 százaléka az elsõ másfélórában rajtolt, kihasználva a még rendelkezésre álló világosságot. Befutnak Gyula barátomék Dunaújvárosból. Õ és felesége fogja színesíteni a társaságomat söprés közben, valamint Ábris akit a barátai megtréfáltak, mert 1 órával elõbb indultak el. 20:00-kor megérkezik a kaposvári különítmény fele, BendusL-el és Hege-vel. Megvárom õket, de közös utunk csak 10 méterig a sorompóig tart. Itt láttam õket utoljára:).
Tehát már a teljes sötétségben 20:15 perckor indulunk neki, a mintegy 37, 4 km-nek, melyhez 1290 méter szint is dukál.
20:30-21:30
Elõször Mohosi-kis-kútat keressük fel, ahol csatlakozik hozzám seprû társam, azaz csatlakozna ha barátnõje, elromlott lámpával nem kevert volna el a kistávon. Így nagyon helyesen az õ felkutatását tûzte ki elsõ számú prioritásnak, miután rendben elvégezte a munkáját. A forrás Gyuláéknak való reprezentálása után már el is tûnik a sötétben.
Közben Ábris kéri kölcsön Gyula botjait kipróbálásra és nagyon bejön neki. Néhány szalag, majd a panoráma úton találjuk magunkat a bevezetõ fenyvessel.
Babás-szerköveken a fiúk tüzet raktak, így már az utolsó kanyarból látszik a pont. Hosszú éjszakájuk lesz kint az erdõben, innen még tovább mennek Égervölgyi elágazóhoz.
21:30-22:30
A panoráma úton kezdett ezoterikáról és Börzsönyrõl szóló diskurzusunk most már a rövid emelkedõn folytatódik Sasfészek felé. A tetõn feltámad a szél és több fokkal hûvösebbnek érzem a hõmérsékletet. Pálos romoknál töltekezünk kicsit, rövid meditációval. Furcsa, de jólesõ érzés járja át szervezetemet a romok között. Aztán fényeket pillantok meg a zöld kör felõl és nemhiába megyünk oda, mert két elkavart hosszútávost gyûjtünk be. Innen csatlakoznak hozzánk a túra végéig, immáron 6 fõre növelve társaságunk létszámát.
22:30-23:30:
Balázs Laci fényárba öltöztette az erdõt a mécseseivel Laci-forrás környékén. Pár perces eszmecsere után a hivatalos zárás elõtt nagyjából 10 perccel hagyjuk magunk mögött a forrást. A múlt heti intenzív vadmozgásnak nyomát sem észleljük, nyilván a mezõny elõttünk már elriasztotta õket. A „röhögõ” baglyokat azonban most is hallani.
23:30-0:30
Szuadó völgyön menetelünk, néhol kissé sárosabb a pálya, majd a mûúton átkelve hamar Orfûre érve, messzirõl hallani az ismerõs kutyák ugatását. Még én sem tudom hol lesz az etetõpont, legfeljebb sejtem. A Malomnál már biztos nem, a néhány lámpást leszámítva korom sötét fogad, negyedóra múlva azonban
0:30-1:30
már megállunk frissíteni. A meleg tea jólesik. Elõttünk negyedórára lehet a következõ csoport. Rövid információ csere végén megtudom, hogy a nagy távon 65, míg a kisebbiken 125 ember indult. Miután mindenki útra kész az orfûi labdarúgó pálya mellett a középsõ utat választva, majd balra kanyarodva ismét a fák közé lépünk. Közel az újabb pont, Imre barátunk a pontõr a sárga-sárga négyzet találkozásánál. Most már hivatalosan is túljutottunk a túra felén. Õzlábgomba erdõk szegélyeznek minket két oldalt.
1:30-2:30
A sárga négyzet jelzést nem árt folyamatosan figyelni, mert egy-két helyen elég trükkös sötétben. Néhol elhagyja a patakmedret, míg máshol a közepén vezet az út. 20 perc-félóra talán és érkezik a jól ismert tisztás a vadászlessel, végül a dagonya után immáron Lórit zárom.
Vágotpusztán ezúttal nem látok rókát, csak a helyi Kormi jön üdvözölni, majd a tavaly átfestett piros kereszt, most már zöld kör is megjelenik. A Kecske-hát az egyik kedvenc szakaszom a Nyugati-Mecsekben, most sem okoz csalódást.
2:30-3:30
Lapulevelek, patakátkelések jelzik Kõlyuk közelségét. Pántyiék jól felpakolva érkeztek a pontra, mintha egy zsibvásár közepére érkeznénk. Már 3:00 van jól elment az idõ. A fiatal pár és Gyula felesége jól bírják erõvel, már látom nem lesz itt probléma. Szépen biztosan eljutunk az elágazáshoz, innen vihetem tovább a mázsásnak tûnõ megmaradt cukrot és a pontõr adminisztratív felszerelését, aki rövid itt tartózkodásunk után be dobja a szunyát a jól „megágyazott” sátorban.
3:30-4:30
Miközben intéztem az adminisztratív ügyeket a többiek továbbindultak és úgy 3-400 méteres elõnyre tettek szert, nagyon jól zúznak felfelé, lassan csökken a távolság. Aztán elérem a kék-zöld sáv találkozóját, mikor észlelem, hogy bizony Gyuláék elmentek a kéken a zöld helyett. Rövid hangjelzések és utánszaladás után, 10 perc múlva újra a jó úton mindenki és kis idõ múlva elérve a mûutat, nemsokára megérkezünk H. Csabihoz és a kilátóhoz, ahova most nem megyünk fel. Csabit megajándékozom egy bója csomaggal, helyet csinálva táskámban a következõ adaghoz.
4:30-5:30
Szerpentin út elõször Remete-rétig, majd a piros sávon Rózsa-forrásig. Elégedetten állapítom meg, hogy a bója a helyén van, mely most begyûjtésre kerül. Néhány biztató szó a többiek felé, aztán már indulnak is. Nagyjából 5 perc és követem õket.
5:30-6:30
A mûút után az emelkedõn érem utol õket miután beszedtem az utolsó elõtti szalagokat.
A tetõn már közlöm a jó hírt: Legurulunk és a kék kereszten benyomulunk. 6:10-re érünk be, kényelmesen. Ábrisnak, Gyulának, feleségének és a fiatal párnak megköszönöm a társaságot, egyedül kevésbé lett volna hangulatos. Én is eszem a többiekkel, aztán begyûjtöm az infókat. Jó látni, hogy mindenki jókedvû, az új tagok is szépen kivették a részüket a rendezésbõl. Szerintem a legstrapásabb rész 5-6 órán keresztül fõzni a kaját és kicipelni.
6:30-7:30
Mivel már kitakarították a többiek a vendéglõt mire beértem, csak néhány doboz bepakolása marad hátra. Gyuláéktól és a többiektõl búcsút véve az utolsó között hagyom el a vendéglõt.
Hazaérve kinyitom az ajtót, belépek a lakásba és egyszer csak megcsörren a telefon….
Képek: www.fotoalbum.hungarotel.hu/pesza91 |
| | | | |
|
| RealGreg | Túra éve: 2006 | 2006.10.02 13:28:49 |
|
| megnéz RealGreg összes beszámolója |
Simics Tamás emléktúra 2006.
Mivel harmadik alkalommal vágtunk neki ennek a túrának úgy gondoltam elérkezett az idõ , hogy megszülessen egy beszámoló is róla. Ritka és szép gesztusnak tartom a túra megszervezését a két különálló túra egybevonásával. Azt gondolom, hogy néhányunknak szinte kötelessége az évrõl évre történõ részvétel . Sokat számított , hogy az idei évben szeptember végén került megszervezésre , mivel ideális idõjárásban lehetett teljesíteni mindkét túrát. Következzenek a részletek két felvonásban.
Elõ a kerékpárral 97:
Délelõtt 10 órakor indultunk a már mindenki által jól megszokott Rajt-Cél állomásról (Teca Mama kisvendéglõje). Késõ nyári ,napsütéses idõben vágtunk neki a Remete-rét felé vezetõ kaptatónak. Szerencsére nyolcan verõdtünk össze , így egy jó hangulatú társaságban tettük meg a túra nagyrészét. Az elsõ ellenõrzõpontot még menetközben értük utól az orfûi nagyparkoló elõtt. Gyors matricaragasztgatás után ismét hegynek föl folytattuk utunkat az abaligeti átkötõn. Az ezt követõ szakaszon egészen Komlóig többnyire „síkon” megy az út kisebb nagyobb emelkedõkkel tarkítva. Rögtön Komló után újabb kaptató következett egészen Köves-tetõig. Innen egy hosszabb ereszkedés után Hosszúheténybe értünk ahol majdnem kihagytuk az ellenõrzõpontot, egy nagy lendülettel. Ezen a ponton ásványvízet osztottak a szervezõk, ami kifejezetten jól esett a mecsekpölöskei zsíroskenyér után. Egy rövid ereszkedést követõen ismét hegynek föl indultunk a pécs-somogyi ellenõrzõpont után. Itt már mutatkoztak a fáradtság jelei mindenkin. Az út egy-egy rövid szakaszt leszámítva végig emelkedett a Lapisig. A hosszú emelkedõ után ajándék volt 10 km-en keresztül lefelé suhanni szinte a célig (az utolsó néhány száz méter ismét emelkedik). A célban némi virsli, sör, üdítõ elfogyasztása közben összevárta egymást a kezdeti csapat. A kölcsönös gratuláció után hazaindultunk , hogy kellõképpen kipihenten vágjunk neki az éjszakai túrának.
Mecsek éjszakai:
Este 18:20-kor indultunk a délelõtti csapatból négyen. A Mohosi kiskút felé tartva még nappali fényben tettük meg az utat majd az Égertetõ felé vettük az irányt. A panorámaúton lassan ránksötétedett. A babás szerkövekhez már sötétben érkeztünk. A tiszta idõben gyönyörû volt a kilátás. Ismét szerencsénk volt. A korábbi években gyakran igen hideg, néha esõs idõjárás volt ezen a túrán, de idén egy kellemes nyári éjszakát fogtunk ki. A Sasfészek után Jakabhegyre érve megindultunk lefelé a Szuadó-völgy irányába. A völgy is kifejezetten barátságos arcát mutatta. Aki ismeri tudja , hogy nem kell sok esõ egy csúszkálós, esõs-kelõs lemenethez a Laci –forrásig. Ez is kimaradt. Szinte teljesen száraz úton értünk át Orfûre. A malommúzeumnál meglepetés tea-zsíroskenyér party keveredett, mivel a szervezõk a korábbi években Nagykõoldal elõtt lévõ etetõpontot áthelyezték ide. Kellemes meglepetés volt, bár a nyelvemrõl leégette az összes szõrt a tea. A Lóri-kh. felé gyakran eszembe jutott, hogy volt olyan év amikor lépni alig tudtunk a nagy sárban. Most helyenként szinte porzott az út. Az ellenõrzõpont bekerült a kulcsosház kis udvarába. Innen némi pihenés után indultunk Vágotpusztának. Egy hosszú ereszkedés után beértünk a Kõlyuk felé vezetõ völgybe. Itt gyalázatos állapotok uralkodtak. A természetvédelmi terület határáig az egész út felforgatva, a végén két földmunkagép parkolt. Gratulálok nekik. Szép munkát végeztek.
A jó öreg Zsidó-völgy. Sosem okoz csalódást. Vagy bokáig érõ víz, vagy sárdagonya, mindez megfelelõ mennyiségû kidõlt fával fûszerezve. Idén a sárdagasztás volt terítéken. Az ellenõrzõpontot követõen nekiveselkedtünk az általam végetnemérõnek nevezett emelkedõhöz egészen Lapisig. Ismét nem volt igazam. Egyszer megint csak vége lett. Ez mindig eléri a kellõ hatást. A Sóshegytõl a Rózsa-forráson és az Égervölgyön át egészen a Célig. Általában a végébõl ennyi marad meg. Összegezve az idõ és a körülmények valamint a szervezés tökéletesek voltak. Ha minden jól megy jövõre is itt leszünk.
|
| | | | |
|
|
