Túrabeszámolók


Olimpiai 5próba - Budapest XI. / Újbudai gyalogtúra

új túrabeszámoló rögzítése
Kiírások:2007 2007 2008 2009 2017
 Túra éve: 2008
bükkjáróTúra éve: 20082008.04.09 09:45:31
megnéz bükkjáró összes beszámolója
Olimpiai Ötpróba, Dél-Budai gyalogtúra 15
2008.03.30.
Táv: 15km Szint:nem volt megadva. Azért kb 250-300m-t adnék rá.
Szép napsütéses, tavaszias idõ volt, 10 fok körül.

A rajtot nehezen találtam meg többed magammal, mivel két iskola is van a közelben. Talán egy kis szalagozás jó lett volna a buszmegállóktól. A rajtban kérdésünkre azt mondták nem elõször rendezik - mondjuk aki elõször jön és nem ismerõs a környéken annak is tudni kéne? Ezután kiderül, hogy a kiírtal ellentétben nem lehetne indulni 11-ig a nagy távon, a közepes meg épp bele fér. Az itiner egy A5-ös lap szûkszavú leírással. Nekem mondjuk nem volt gondom, mert az út 90%-át ismertem. A túra szervezésileg elég hiányis rendezés, viszont legalább minden ponton volt tea. Továbbá szép tavaszi idõ volt és emiatt kár lett volna kihagyni ezt a kirándulást.
 
 
 Túra éve: 2007
OttorinoTúra éve: 20072007.12.07 10:47:07
megnéz Ottorino összes beszámolója
BUDAI XI SE OLIMPIAI 5PRÓBA 30 km 2007.11.25

Rajt, cél: Gazdagrét, Csiki-hegyek úti Altalános Iskola.

Fél nyolckor gördült be velem a 8-as busz a gazdagréti végállomásra. Az alvó város a mélyen alvó képét mutatta ezen a ködös vasárnap reggelen. A szitáló esõben csak kutyások kóricáltak az utcán. A sétányon lesétálva hamar megtaláltam az iskolát. Az elsõ érkezõk között voltam, de amíg a reggelimet fogyasztottam, hamar összegyûltek az elsõ nevezõk. Én se sokat teketóriáztam, leadtam az 5próbás könyvecskémet, befizettem a nevezési díjat, átvettem az itinert és 8:00-kor nekivágtam a sétánynak, amin idefelé jöttem a busztól. A 8-as vonalán kellett haladni az Irhás-árok utcáig, ahol a busz jobbra elkanyarodik, én pedig mentem tovább egyenesen az Irhás-árok utcán. Egy futó ruhába öltözött házaspár gyalogolt elõttem két gyerekkel. Egy darabig együtt haladtunk, aztán mivelhogy õk futva akarták megtenni a távot a gyerekeket rám bízták, majd kocogó tempóban eliramodtak. Libasorban mentünk tovább a gyerekekkel, hogy az autók könnyebben kikerülhessenek. Ahogy följebb jutottunk, úgy gyérült az autó forgalom. Az erdõt elérve a zöld sávon és felázott úton kaptattunk fölfelé. Úgy tûnt a csepergõ esõ nem akarja abbahagyni. Elég tempósan mentem elöl, hogy minél elõbb felérjünk. A gyerekek simán tartották velem a lépést, szerintem gyorsabban is tudtak volna menni, de jólneveltségük ezt nem engedte nekik. Jó néhány lépésünk visszacsúszott, de hamar felértünk a 90-es végállomásához, a

KFKI, 1. ep.-hoz

Gyalogló figurát bélyegeztek az itinerbe, majd elindultunk balra a KFKI kõkerítése mellett. Mikor a végéhez értünk jobbra fordultunk és erõsen süllyedõ úton mentünk lefelé. Akkora köd volt, hogy 15 m-nél tovább nem lehetett ellátni. Elértük a sárga sávot és jobbra fordulva rajta folytattuk utunkat. A jó minõségû sétaúton gyorsan lehetett haladni, amíg le nem keskenyedett ember szélességû, dagonyás ösvénnyé. Cserjék által simogatva, csúszkálva haladtunk rajta, amíg el nem értük a Csacsi-rétet. Útközben mindig felhívtam a gyerekek figyelmét az út jellegzetességeire, mert õk "csak" a fél távig jöttek, onnan ketten kellett visszamenniük a kiindulóponthoz. A Csacsi-rétrõl a sárga pluszon, megint jó, murvás úton mentünk fölfelé a Virágvölgy Gyermekvasút állomás szélét érintve, majd a Jánoshegyi utat átszelve az

Anna-rétig a 2. ep.-ig.

Ittunk egy teát, majd elbúcsúztam a gyerekektõl. Õk visszafordultak, én a Libegõ felé vettem az irányt. Az itiner a Jánoshegyi utat jelölte ki, én azonban egyel beljebb az erdei úton mentem. A Libegõt elhagyva, lefelé indultam a János-hegyrõl, amikor már jöttek visszafelé olyanok, akik futva teljesítették a nagy távot. Amikor a meredekebb lejtõhöz értem, szép lassan ereszkedtem lefelé a

Szépjuhásznéhoz. 3. ep.

Itt le kellett adni az itinert és egy kört menni a Hárshegyi körúton. Az esõ kis idõre ráerõsített, ez úgy hiányzott, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Visszaérve a Szépjuhásznénál leállított ellenõrzõpontos furgonhoz visszaadták a lepecsételt itinert, teát és édes puffasztott bigyót kínáltak. Erõt gyûjtöttem és nekivágtam a visszaútnak, ami elvileg fordított sorrendben megfelelt az idáig megtett útnak. Azért elvileg, mert a KFKI-tól lefelé nem a zöld sávon mentem visszafelé, hanem a piros négyzeten. Ezt egyébként a rajtnál a rendezõség mint lehetõséget javasolta a dagonya elkerülésére. Még jóval szintidõn belül voltam, ezért ezt kipróbáltam. Ha létezik a "nagypistázás" fogaloma, akkor ez az volt, mert távban is és szintben is jókora többlet volt. Nem baj az idõbe belefért és csodák csodájára az esõ is elállt, sõt néhány percre még a nap is kisütött (!). Visszatérve a lakótelepre nem volt sokkal nyüzsgõbb az élet, mint reggel. Egy grillcsirkés bódé azonban kinyitott, amit ki is szúrtam magamnak. Az iskolában bepecsételtek az 5próbás könyvembe (nem volt 4-es bélyegzõ, így egy 3-as és egy 1-es került egy kockába) és megkaptam a 20 pont után járó bézból satyeszt. Leültem, majd elfogyasztottam a kapott müzli szeletet és egy pohár teát. Nekem már a zsigereimben vannak a Budai-hegyek, de ücsörgés közben hallottam, hogy feltehetõleg vidéki versenyzõk szóvá tették, hogy informatívabb is lehetett volna az itiner. Mitagadás...
Ottorino.